A beltér elegáns: hajópadló, kényelmes székek, fehér abrosz, a lenyűgöző kilátást biztosító hatalmas ablakokkal szemben, a fekete falon megannyi villa, diszkréten megvilágítva. Ügyesen alkalmazzák a borospolcokat térelválasztónak. Az asztalon esztétikus fémtálkában fenyőgallyak. Jól megválasztott háttérzene szól.
Első ízben 2018-ban, nem sokkal az étterem megnyitása után jártam a Forkban. Akkor még ott dolgozott Orbán Ferenc, akivel a Bálványosi táborban ismerkedtem meg két évvel korábban, ő harmincas évei elején döntött úgy, hogy szakács lesz, Marco Pierre White „Wheelers” nevű éttermében mosogatófiúból junior sous chef pozícióig vitte, majd tudását hazahozta Erdélybe. Legutóbb a kolozsvári „1568 Bistro” kapcsán írtam róla e rovatban, jelenleg a „Székely konyha és kert” magazin főszerkesztője. Akkoriban több dudás játszott itt egy csárdában, Orbán Ferenc mellett kolozsvári VIA-ban nevet szerzett Szőcs Előd, a budapesti Macesz bisztróból érkezett, jelenleg a sepsiszentgyörgyi
Szikrában dolgozó Kicsi Sándor, valamint Dénes Balázs vezették a konyhát azonos rangban. (Dénes Balázs ez idő tájt a Csíki sörözők corporate séfje.) Csak érdekességképpen említem, hogy az akkor kóstolt hat-hét pazar fogás között volt kettő, melynek látványa most is előttem van, ízét is érezni vélem a számban. Merő véletlen, hogy mindkettő a fagylalthoz kötődik, az egyik erdei gombafagylalt volt ehető vulkánföld-imitációval és rozmaringgal, a másik kiwifagylalt epertükrön.
Azóta több séfváltás történt, a koncepció is változott. A nyitvatartást szűkítették, az étterem csak vacsoraidőben, pénteken és szombaton nyit ki. Minden héten más az ételsor, ami komoly kihívás a konyha és Antal Alexandru séf számára. Utóbbi több Michelin-csillagos étteremben edződött, s olyan ikonikus éttermek konyháját vezette a román fővárosban, mint a Maize és a La Vinuri.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!