Temesváron, a hajdani Erzsébet utca, valamint a Jenő herceg utca sarkán közel tíz esztendeje nyílt egy bor-, töményital- és szivarszaküzlet Bibliotheka néven.
Pár évvel később, midőn már Európa-szerte érződött a minőségi sörök sörforradalomnak is nevezett térhódítása, néhány méterrel arrébb, a Jenő herceg utcában még egy helyiséget béreltek, mely e témára összpontosított, de – ellentétben az anyaegységgel – itt helyben is lehetett fogyasztani. Egy alkalommal rákérdeztem, hogy a szomszédban megvásárolt bort meg lehet-e inni az ő teraszukon, a várható választ kaptam, azt, hogy „persze”. (A Bibliotheka-ról lásd a tavalyi írásomat itt)
Az Erzsébet utcában ismét csak néhány méterrel lejjebb egy másik csapat nyitott egy helyben fogyasztást is szorgalmazó spanyol delikateszboltot, „Ibero” néven. Csodás kis háromszög volt ez, melyet nemegyszer úgy látogattunk meg, hogy nem hagytuk ki egyik csúcsát sem.
Akadt a társaságnak több ízben is szivarrajongó tagja, így a sarki egység már célba volt véve. (Jómagam nem élek a nikotin semmilyen formájával, tudván tudva, hogy a nagy mester, Hamvas Béla a magunkfajtát egy laza kézlegyintéssel az ateisták közé sorolta, de tisztelem a szivar és a pipa ceremoniális voltát, bizonyára ez is művészet.)
Egy izgalmas, élményt adó sör a szomszéd egységben bármikor jólesik, a sörre bor mindenkor elv pedig közismert, ráadásul az Iberóban prémiumsajtokat és felvágottakat is lehetett kapni a bor mellé. Sőt, nem sokkal zárás előtt már néhány melegkonyhás fogással is kedveskedtek a vevőknek.
