időjárás 1°C Rómeó , Tódor 2023. február 7.
logo

Hagyományőrzés vagy trendkövetés? A Hedon sörfőzde útkeresése a 2020-as évek sörpiacán

Pelles Márton
2022.12.14. 16:00
Hagyományőrzés vagy trendkövetés? A Hedon sörfőzde útkeresése a 2020-as évek sörpiacán

A 2015 környékén alakult kisüzemi sörfőzdék az alakulás pillanatában a hazai fogyasztók igényeinek kiszolgálását kezdték meg minőségi kisüzemi tételekkel. Az akkori újdonság az IPA volt, mely a komlók keserűsége és aromái révén tudott a hagyományosan lager köré épített közép-európai fogyasztói ízlésünknek újat mutatni. Sok főzde akkoriban, ahogy a Hedon is, egy-egy jó IPA-val, vagy más amerikai ihletettségű sörrel tudott ismertté válni. Ugyanakkor az ízlés mára meghaladta ezt az ízvilágot, ezért releváns kérdés, hogy érdemes-e az akkori recepteket megőrizve egy sörfőzdei belső hagyományt követni, vagy haladni kell a trendekkel és a fogyasztói ízlések változásával?

A Hedon sörfőzdét három gerillasörfőző alapította 2014-ben, és az első üzleti évük végén Balatonvilágoson alapították meg üzemüket, mely a befektetett eszközök tekintetében 2018-ra nyerte el mai formáját. A főzde egyik első söre a Credo nevű IPA volt, mely markáns keserűségével akkoriban rendkívül újdonságnak számított. Hasonló ikonikus sörei a főzdének a 0,33-as üvegbe palackozott Johnny Firpo és a 0,66 literes Charlie Firpo, melyekről különböző jogviták miatt a vezetékneveket és a hozzájuk tartozó arcképeket le kellett venniük. Ugyanakkor ezen sörök a mai napig az alapszortiment gerincét adják. Ezek mellé jött be egy viszonylag egységes megjelenéssel a Helen (witbier) a Helmut (bajor búza) és a Balatonvilágosi (német pilsner), majd alkoholban és színben az ellenpólus, a szezonális Winter Charlie (cold brew kávés stout), a Katalin cárnő (foreign extra stout) és a Szergej (russian imperial stout).

ANTL – Kisüzem a sörgyárban

Reméljük, hogy a jövőben esetleg palackban vagy dobozban szélesebb körben is elérhető lesz az ANTL valamelyik változata.

Maga az alapszortiment több szempontból is hektikus. Mind ízvilágban, mind konkrétan az adott sörtípusoknak való megfelelésben érdemes lenne kisebb korrekciókat végezni, ugyanis szerintem a fogyasztók ma már nem ezeket a söröket keresik, vagy nem ebben az ízvilágban. 

Félre értés ne essék, a Hedon sörei a 2010-es évek végéig sikeresen képviselték az akkori közízlést, azonban ez utóbbi rohamosan változott meg a 2020-as évek elejére, és nem látszik, hogy a főzde lekövette volna ezen trendeket. Ezt mutatják a számok is. A cég 2014–2016 között nullszaldón tudott működni, ám onnantól kezdve 2017–2019 között egyre növekvő mértékű veszteség mellett üzemelt, mely 2020-tól ugyan csökkenő tendenciát mutat, de eddig így is 800 millió forintra rúg.

 

A cég veszteségessége, ugyanakkor nem magtól értetődő, hiszen összehasonlítva más hasonló méretű főzdékkel (pl. Mad Scientist), nagyjából azonos értékben költenek alapanyagokra (250–300 millió forint), tehát nyilvánvalóan a piacon elérhető legminőségibb alapanyagokat használják, az értékesítésük viszont nagyon gyengélkedik, az eddigi legjobb, 2019-es évben is alig haladta meg a 175 millió forintot, miközben az előbb ide citált főzdének ugyanekkor 378 milliós bevétele (2021-ben 645 milliós) volt.

Az értékesítés a legtöbb vidéki sörfőzde rákfenéje, ugyanis alapvetően változtak meg ezen csatornák az utóbbi években. Míg a 2010-es években a kis- és nagykereskedelmi láncokon keresztül lehetett söröket értékesíteni, addig a fogyasztók ma már inkább a kisüzemi kocsmákban, sörszaküzletekben, vagy közvetlenül a főzdéktől szerzik be a söröket, igaz utóbbi csatorna csak akkor működik, ha a főzde ismert már a kisüzemi piacon. A vidéki főzdék egy része eleve ódzkodik attól, hogy az értékesítéssel foglalkozzon, pedig e nélkül nem fognak tudni hosszútávon megmaradni. Bizony a Hedonnak is érdemes lenne legfőképpen a budapesti és más nagyvárosi értékesítéssel bajlódnia.

Ugyanakkor itt jön be az a kérdés is, hogy vajon a termékpaletta mennyire naprakész? 

A Hedon esetében az én személyes véleményem az, hogy egyrészt a termékeik felett eljárt az idő, másrészt nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük az exportpiacok felkutatására. Ez utóbbit mondom azért, mert a posztszovjet térségben még él az a nosztalgia, melyre a címkéik jó részét felépítették, az 1970–1980-as évek balatonparti hangulatára, az NDK-s turizmusra stb.

 

A Helen és Helmut kettős ezzel a megjelenéssel és ezzel a nosztalgiával akár exportképes is lehetne, de mindegyik receptúráját érdemes lenne még csiszolni. A barna söreiknél, a Katalin cárnő és a Szergej szerintem pont fordítva vannak kategorizálva. Míg előbbi egy száraz, keserű sör, sokkal megfelelőbb Russian Imperial Stout lehetne, csak az alkoholosságát kellene emelni; ezzel szemben a Szergej egészen kiváló malátaalapra építkezik, de nem stoutos, őt alkoholban gyengítve nagyon jó porternek lehetne értékesíteni.

A középmezőnyben levő Credo, Johnny és Charlie sörök felett pedig szerintem ebben a formájukban teljesen eljárt az idő. Ma, amikor a dupla IPA és a NEIPA a legkeresettebb sörtípus a piacon, nem érdemes a 2015–2017 környéki ízlés szerint főzött söröket piacon tartani, mert a nagyátlag már nem ezeket az ízeket keresi.

Mindent egybevetve a Hedon a 2010-es évek egyik meghatározó hazai vidéki sörfőzdéje, amely sajátos, üde színfoltja a hazai kisüzemi iparágnak. Ugyanakkor ahhoz, hogy sikeresek legyenek, mind a termékek, mind az értékesítési csatornák tekintetében érdemes lenne innoválniuk és a piacon jól látható trendek követésével és kiszolgálásával nyereséges pályára állítani az üzemüket. Ha pedig helyesek az értesüléseink, akkor a 2022-es évben ezt a főzde maga is felismerte és januártól megújult külsővel és beltartalommal fognak érkezni a söreik.

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor YouTube csatorna alapítója

A képek forrása a Hedon főzde Facebook oldala

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.