Hagyományőrzés vagy trendkövetés? A Hedon sörfőzde útkeresése a 2020-as évek sörpiacán

A 2015 környékén alakult kisüzemi sörfőzdék az alakulás pillanatában a hazai fogyasztók igényeinek kiszolgálását kezdték meg minőségi kisüzemi tételekkel. Az akkori újdonság az IPA volt, mely a komlók keserűsége és aromái révén tudott a hagyományosan lager köré épített közép-európai fogyasztói ízlésünknek újat mutatni. Sok főzde akkoriban, ahogy a Hedon is, egy-egy jó IPA-val, vagy más amerikai ihletettségű sörrel tudott ismertté válni. Ugyanakkor az ízlés mára meghaladta ezt az ízvilágot, ezért releváns kérdés, hogy érdemes-e az akkori recepteket megőrizve egy sörfőzdei belső hagyományt követni, vagy haladni kell a trendekkel és a fogyasztói ízlések változásával?

A Hedon sörfőzdét három gerillasörfőző alapította 2014-ben, és az első üzleti évük végén Balatonvilágoson alapították meg üzemüket, mely a befektetett eszközök tekintetében 2018-ra nyerte el mai formáját. A főzde egyik első söre a Credo nevű IPA volt, mely markáns keserűségével akkoriban rendkívül újdonságnak számított. Hasonló ikonikus sörei a főzdének a 0,33-as üvegbe palackozott Johnny Firpo és a 0,66 literes Charlie Firpo, melyekről különböző jogviták miatt a vezetékneveket és a hozzájuk tartozó arcképeket le kellett venniük. Ugyanakkor ezen sörök a mai napig az alapszortiment gerincét adják. Ezek mellé jött be egy viszonylag egységes megjelenéssel a Helen (witbier) a Helmut (bajor búza) és a Balatonvilágosi (német pilsner), majd alkoholban és színben az ellenpólus, a szezonális Winter Charlie (cold brew kávés stout), a Katalin cárnő (foreign extra stout) és a Szergej (russian imperial stout).

Maga az alapszortiment több szempontból is hektikus. Mind ízvilágban, mind konkrétan az adott sörtípusoknak való megfelelésben érdemes lenne kisebb korrekciókat végezni, ugyanis szerintem a fogyasztók ma már nem ezeket a söröket keresik, vagy nem ebben az ízvilágban. 

Félre értés ne essék, a Hedon sörei a 2010-es évek végéig sikeresen képviselték az akkori közízlést, azonban ez utóbbi rohamosan változott meg a 2020-as évek elejére, és nem látszik, hogy a főzde lekövette volna ezen trendeket. Ezt mutatják a számok is. A cég 2014–2016 között nullszaldón tudott működni, ám onnantól kezdve 2017–2019 között egyre növekvő mértékű veszteség mellett üzemelt, mely 2020-tól ugyan csökkenő tendenciát mutat, de eddig így is 800 millió forintra rúg.

 

A cég veszteségessége, ugyanakkor nem magtól értetődő, hiszen összehasonlítva más hasonló méretű főzdékkel (pl. Mad Scientist), nagyjából azonos értékben költenek alapanyagokra (250–300 millió forint), tehát nyilvánvalóan a piacon elérhető legminőségibb alapanyagokat használják, az értékesítésük viszont nagyon gyengélkedik, az eddigi legjobb, 2019-es évben is alig haladta meg a 175 millió forintot, miközben az előbb ide citált főzdének ugyanekkor 378 milliós bevétele (2021-ben 645 milliós) volt.

Az értékesítés a legtöbb vidéki sörfőzde rákfenéje, ugyanis alapvetően változtak meg ezen csatornák az utóbbi években. Míg a 2010-es években a kis- és nagykereskedelmi láncokon keresztül lehetett söröket értékesíteni, addig a fogyasztók ma már inkább a kisüzemi kocsmákban, sörszaküzletekben, vagy közvetlenül a főzdéktől szerzik be a söröket, igaz utóbbi csatorna csak akkor működik, ha a főzde ismert már a kisüzemi piacon. A vidéki főzdék egy része eleve ódzkodik attól, hogy az értékesítéssel foglalkozzon, pedig e nélkül nem fognak tudni hosszútávon megmaradni. Bizony a Hedonnak is érdemes lenne legfőképpen a budapesti és más nagyvárosi értékesítéssel bajlódnia.

Ugyanakkor itt jön be az a kérdés is, hogy vajon a termékpaletta mennyire naprakész? 

A Hedon esetében az én személyes véleményem az, hogy egyrészt a termékeik felett eljárt az idő, másrészt nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük az exportpiacok felkutatására. Ez utóbbit mondom azért, mert a posztszovjet térségben még él az a nosztalgia, melyre a címkéik jó részét felépítették, az 1970–1980-as évek balatonparti hangulatára, az NDK-s turizmusra stb.

 

A Helen és Helmut kettős ezzel a megjelenéssel és ezzel a nosztalgiával akár exportképes is lehetne, de mindegyik receptúráját érdemes lenne még csiszolni. A barna söreiknél, a Katalin cárnő és a Szergej szerintem pont fordítva vannak kategorizálva. Míg előbbi egy száraz, keserű sör, sokkal megfelelőbb Russian Imperial Stout lehetne, csak az alkoholosságát kellene emelni; ezzel szemben a Szergej egészen kiváló malátaalapra építkezik, de nem stoutos, őt alkoholban gyengítve nagyon jó porternek lehetne értékesíteni.

A középmezőnyben levő Credo, Johnny és Charlie sörök felett pedig szerintem ebben a formájukban teljesen eljárt az idő. Ma, amikor a dupla IPA és a NEIPA a legkeresettebb sörtípus a piacon, nem érdemes a 2015–2017 környéki ízlés szerint főzött söröket piacon tartani, mert a nagyátlag már nem ezeket az ízeket keresi.

Mindent egybevetve a Hedon a 2010-es évek egyik meghatározó hazai vidéki sörfőzdéje, amely sajátos, üde színfoltja a hazai kisüzemi iparágnak. Ugyanakkor ahhoz, hogy sikeresek legyenek, mind a termékek, mind az értékesítési csatornák tekintetében érdemes lenne innoválniuk és a piacon jól látható trendek követésével és kiszolgálásával nyereséges pályára állítani az üzemüket. Ha pedig helyesek az értesüléseink, akkor a 2022-es évben ezt a főzde maga is felismerte és januártól megújult külsővel és beltartalommal fognak érkezni a söreik.

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor YouTube csatorna alapítója

A képek forrása a Hedon főzde Facebook oldala