Épp úgy, ahogy például egy remek bor kikezdhetetlen és minden vitán fölül álló nagylelkűsége. Miért is nevezek egy bort nagylelkűnek? Szerintem indokolt ez a szóhasználat, hiszen
a bor, ami megszületett, ha születésének körülményeit a Teremtő alakította, bizony nagylelkűen adja magát kóstolójának.
Bárki megszerezheti azt az örömöt, hogy a bort kóstolva olyan illat és íz rejtekei táruljanak föl előtte, amit csak egy nagyon szép, jó időben fogyasztott bor tud adni. S hogy mi tehet egy bort ilyen adakozóvá? Elsősorban a termőhely. A bor és szőlő nem választható el egymástól, akárcsak a szőlő sem attól a darabka földtől, ahová a tőke gyökerei kapaszkodnak, amire támaszkodnak, ami az életet jelenti neki.
Mi, magyarok több okból is igen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, de ezek közül talán az egyik legfontosabb az, hogy ide keveredtünk csaknem kétezer éve.
A Kárpát-medence adottságai ugyanis egyedülállóan változatosak, a szőlő nagyon jól érzi magát errefelé, akárcsak sok itt új hazára talált gyümölcsünk. Persze a szőlő azért kitűnik mind közül, hiszen ez az egyetlen olyan termés, ami átalakulása során és után a legszélesebb skáláját tudja adni illatoknak, ízeknek, tapintásoknak. Egy bor minőségét ugyanis ezek határozzák meg. Ugyan gusztatorikus érzékszerveink képességeit hajlamosak vagyunk kissé alábecsülni,
ha az ember kellő bölcsességgel közelít a borokhoz, bizony a mennyiséget előbb-utóbb fölváltja a minőség kérdése.
Ez pedig részben korfüggő. Ahhoz ugyanis, hogy egy bornak a legfinomabb rétegeit is ki tudjuk bontakoztatni, mint a hagymafej lepelleveleit egymás után le tudjuk szedegetni, ahhoz elsősorban sok bor kóstolása és persze idő kell. Az idő adja meg a lehetőséget arra, hogy tapasztalatainkat mintegy saját kartotékrendszert felállítva borainkat a megfelelő helyre tegyük, ahonnan kellő időben elő is tudjuk őket szedni. Itt tartjuk majd szépen rendben a savakról, alkoholról, egyensúlyról, cserzőanyagról, koncentrációról és komplexitásról szerzett ismereteinket és tapasztalatainkat, amit hozzárendelünk megannyi szőlőfajtához, termőhelyhez, talajokhoz, klímához, évjáratokhoz, szüreti időpontokhoz, dűlőkhöz és termelőkhöz.
Almádi bormustra 2023
S hogy miért nem elégszünk meg az ízlik-nem ízlik kérdésre adott válasszal? Tapasztalatom szerint azért, mert az ember kíváncsi lény. Születésétől fogva kíváncsi és szépen lassan megtanulja, hogy amit ismerünk, aminek vagy éppen akinek a tulajdonságaival tisztában vagyunk, azt sokkal jobban tudjuk szeretni.
Ócskának tűnő hasonlat, de miért szeretünk barátaink körében lenni? Biztonságban érezzük magunkat velük, fél szavakból is értjük egymást és így tovább. Ez a borokkal is épp így van, vagy akár egy zeneművel.
Visszatérve Velencéhez és Vivaldihoz, a mester műveit másként fogjuk értékelni, ha tisztában vagyunk vele, hány kötelező darabot kellett komponálnia havi rendszerességgel a velencei egyházközség számára. Ha valaki a kvázi kötelező napi penzumát ilyen szinten teljesíti, abból levonhatunk magunknak egyet és mást. Épp így közelíthetünk a borok világához is. Egészen más elő – és „utóélet” vár egy olyan borra, amiből a termelő készít mondjuk kétmillió palackot mint egy olyanra, amiből a gazda dédelget nyolcszáz üveget egy évjáratban. A gondosság és egyediség minden bornál érezhető, még ha hivatalos borleírások szerint a tankönyvi adatok nem is egyeznek mindenütt.
A szép bornak, nagy bornak ugyanis egyénisége van.
Lehet, hogy szeplős kicsit, lehet, hogy nem tökéletesen egyforma a két arcfél, amit hordoz, de olyan, pont akkor, pont úgy csak annak az egy tételnek van. Amivel vagy jó viszonyba keveredünk, vagy nem. Az ismerkedés mélysége csak rajtunk múlik.
Amikor egy kezdő csoporttal elindul a foglalkozás, a borismereti oktatásokon azt szoktuk mondani, hogy ez a három nap arra elegendő, hogy mindenki megtudja: miért pont épp azt a bort szereti. Lehet, hogy ez nem tűnik soknak, de a harmadik nap végén mindenki megérti, miről is szól a borkóstolás. Helyére kerülnek fogalmak, amiken keresztül felépülnek bennünk a borvidékek, szőlőfajták, szerkezetek, borstílusok. Ha rájövünk arra, hogy miért nem szeretjük, ha a tannin egy fiatal, sok cserzőanyagot gyűjtő fajtából készülő vörösborban túlzottan összehúz, máris jó úton járunk ahhoz, hogy a saját legszebbjeinket kiválasszuk. Ez pedig jó esetben jóval túlmutat afféle „igyunk egy korty bort az ebédhez” érzésen.
A borok minőségét nem az áruk határozza meg.
Jó esetben ez pont fordítva működik. A nagy minőség jóval drágább, mint a hitvány vagy éppen unalmas, jellegtelen, tömegáru. Valójában mindkettőre szükségünk lehet némelykor, de jó, ha a dolgokat el tudjuk választani egymástól. A nagy borok kóstolásához fel kell magunkat készíteni akárcsak egy jó színházi előadáshoz. A ráhangolódás, a felvezetés elengedhetetlen. De mondhatjuk azt is: ez nem más, mint tanulás, a legjavából.
Mert illatok, ízek, érzetek, textúrák, esztétika, társaság, kapcsolat, odaadás és szeretet. Végső soron ez mind benne lehet egy pohár borban, csak tudjuk mindezt felfedezni.
Csernus Pince, Ipolyság, rajnai rizling 2021
A közép-szlovákiai borrégió, Ipolynyék itthon nem igazán ismert borvidék közvetlenül itt, a szomszédságunkban. A szőlőt és a borokat két Csernus Károly tartja igen jó karban. A múlt héten Balatonalmádiban volt szerencsém kóstolni újra boraikat, köztük ezt a kiegyensúlyozott, izgalmas és igen szerethető rajnait is. Szép savai mellett érezhető maradékcukor-tartalma a tipikusan fehérbort kerülők számára is örömforrás lett. Nem csoda, hiszen a fajta citrusos-gyömbéres karaktere intenzíven érkezik illatából-ízéből. Remek bor – kezdők is bátran fogyaszthatják.
Barcza Bálint vörös–merlot–kékfrankos, Somló, 2021
Minden-mentes bor, minimális kénnel palackozva. A Barcza Pince fehérborait már jól ismerjük, furmint, juhfark, olaszrizling – remek, tiszta és őszinte somlói borok. Ezt a vörösbort szintén az almádi bormustra alkalmával kóstoltam először és azonnal megfogott. A szőlő friss illata és íze, sima tapintása, hosszú és kedves utóíze igazi rajongójává tett. Tartok tőle más is így járt, aki kóstolta.
