Az Eventrend impozáns és meglepően eklektikus éttermi palettája újabb „leg”-gel gazdagodott. Ők működtetik ez idő tájt a leghíresebb magyar vendéglőt, a Gundelt, amely, bármi meglepően hangzik, kifejezetten jó ár/érték arányú étterem is egyben, s átlagemberek számára is „megközelíthető”. Vasárnapi családi ebédjük (három fogás meggyszörppel két felnőtt és két gyermek részére) 23 100 forintba kerül, a háromfogásos vacsoramenü ára sem egetverő, 16 800 forint – tény, hogy a különleges alapanyagokból készült fogások most már felárasak. (A két évvel ezelőtti tapasztalataimról szóló beszámolót lásd itt.)
Hozzájuk tartozik a világ legszebb kávéházának tartott New York, s ők jegyzik a legszebb magyar vásárcsarnokban, a Fővám tériben működő Fakanál éttermet is.
A Spoon a dunai körpanorámájának s a budai Várral szembeni lokációjának köszönhetően pályázhat a legszebb kilátást biztosító étterem címére.
(Egyébként az Eventrendhez tartozik még az alighanem legszínvonalasabb gyorsétterem, a Kossuth téri „Séf Asztala”, a megejtően hangulatos Evezős sörkert a Római-parton, valamint a Müpa keretén belül működő P’Art kávéház és Bohém étterem is.)
Nem véletlenül hív fel a honlap arra, hogy „essünk szerelembe Budapesttel”. Egy ilyen románc kialakulásához alkalmasabb helyszínt aligha találhatunk. De nemcsak a kilátás pazar a Spoon hajóról, hanem a belső dizájn is, mely nehezen szavakba önthető, ezt tényleg látni kell, körbesétálva a rendezvényhajón egyik ámulatból a másikba esünk.
Az újraindításhoz Kovács Árpádot nyerték meg, aki dolgozott a Lou-Lou-ban s a Bábelben, majd vezette a pécsi Enoteca Corso, a 21 Magyar Vendéglő, a Pierrot, a Vár: a Speiz étterem és a La Perle Noir konyháját, vele indult a Felix Kitchen and Bar is. Őt a nemrégiben Fekete Tibor váltotta, aki szintén dolgozott az első Bábelben, Pesti István mellett, a kezdettől a jeles séf távozásáig. Megfordult Huszár Krisztián idején a Zónában, sous chefje volt a Tantinak a Michelin-csillag elnyerésének idején, vezette az Elysée Bisztró, a Centrál Kávéház és a Callas csapatát is. Alkalmunk volt szót váltani a séffel, öröm volt együtt felidézni a Bábelben tett 2008-as látogatásom egyes fogásait, a meggyes libamájtól a folyami rákkal kínált halászlén át a répatextúrákat felvonultató desszertig. (A Vár a Spájzba nem sikerült megszűnése előtt eljutni, a többi felsorolt egységről saját tapasztalat alapján is állíthatom, hogy az élvonalba tartoznak.)