Az Eventrend impozáns és meglepően eklektikus éttermi palettája újabb „leg”-gel gazdagodott. Ők működtetik ez idő tájt a leghíresebb magyar vendéglőt, a Gundelt, amely, bármi meglepően hangzik, kifejezetten jó ár/érték arányú étterem is egyben, s átlagemberek számára is „megközelíthető”. Vasárnapi családi ebédjük (három fogás meggyszörppel két felnőtt és két gyermek részére) 23 100 forintba kerül, a háromfogásos vacsoramenü ára sem egetverő, 16 800 forint – tény, hogy a különleges alapanyagokból készült fogások most már felárasak. (A két évvel ezelőtti tapasztalataimról szóló beszámolót lásd itt.)
Hozzájuk tartozik a világ legszebb kávéházának tartott New York, s ők jegyzik a legszebb magyar vásárcsarnokban, a Fővám tériben működő Fakanál éttermet is.
A Spoon a dunai körpanorámájának s a budai Várral szembeni lokációjának köszönhetően pályázhat a legszebb kilátást biztosító étterem címére.
(Egyébként az Eventrendhez tartozik még az alighanem legszínvonalasabb gyorsétterem, a Kossuth téri „Séf Asztala”, a megejtően hangulatos Evezős sörkert a Római-parton, valamint a Müpa keretén belül működő P’Art kávéház és Bohém étterem is.)
Nem véletlenül hív fel a honlap arra, hogy „essünk szerelembe Budapesttel”. Egy ilyen románc kialakulásához alkalmasabb helyszínt aligha találhatunk. De nemcsak a kilátás pazar a Spoon hajóról, hanem a belső dizájn is, mely nehezen szavakba önthető, ezt tényleg látni kell, körbesétálva a rendezvényhajón egyik ámulatból a másikba esünk.
Az újraindításhoz Kovács Árpádot nyerték meg, aki dolgozott a Lou-Lou-ban s a Bábelben, majd vezette a pécsi Enoteca Corso, a 21 Magyar Vendéglő, a Pierrot, a Vár: a Speiz étterem és a La Perle Noir konyháját, vele indult a Felix Kitchen and Bar is. Őt a nemrégiben Fekete Tibor váltotta, aki szintén dolgozott az első Bábelben, Pesti István mellett, a kezdettől a jeles séf távozásáig. Megfordult Huszár Krisztián idején a Zónában, sous chefje volt a Tantinak a Michelin-csillag elnyerésének idején, vezette az Elysée Bisztró, a Centrál Kávéház és a Callas csapatát is. Alkalmunk volt szót váltani a séffel, öröm volt együtt felidézni a Bábelben tett 2008-as látogatásom egyes fogásait, a meggyes libamájtól a folyami rákkal kínált halászlén át a répatextúrákat felvonultató desszertig. (A Vár a Spájzba nem sikerült megszűnése előtt eljutni, a többi felsorolt egységről saját tapasztalat alapján is állíthatom, hogy az élvonalba tartoznak.)
Az étlapot fotók illusztrálják, amit vendégbarát, bátor és őszinte gesztusnak is felfoghatunk. Tény, hogy ezen a szinten e megoldás nem jellemző, sokkal inkább azzal találkozunk az ínyenceknek szánt helyeken, hogy felsorolják az egyes fogások főbb alkotóelemeit, jellemzően hármat.
Mi a magunk részéről díjaztuk, hogy szembe menne e trenddel, annál is inkább, hogy itt az elénk tett fogásoknak és a fotóknak több közük volt egymáshoz, mint ahogy az másfelé, főként a gyorséttermekben, illetve távol-keleti egységekben jellemző.
A konyha a fine dining felé kacsingat, de kínálnak „bar snack”-eket és tapast is, nemzetközi ihletésben. Illik a helyre az étlap elején olvasható önmeghatározás: „kozmopolita fine bistro”, mely a „hagyományos magyar kortárs konyhára” és az „aktuális nemzetközi kínálatra” támaszkodik. Utóbbira utal a vendéget a honlapon köszöntő jópofa szójáték is: „Üdv a nemzetközi ízeken!”.
Szerepel az étlapon többek között kacsamáj mousse brióssal és barack-chutney-val, gravlax uborka relish-sel és fermentált szilvával, császárhúsos ramen, gulyásleves, csirkepaprikás juhtúrós galuskával, házi csalamádéval, grillezett kacsamell polentakrémmel, puy lencseraguval és édesköménnyel, valamint vegán brownie kókuszchipsszel és maracujával.
Közel félszáz, értő kézzel összeválogatott, zömmel magyar minőségi bort kínálnak, nem egy kevéssé ismert, de igen izgalmas tételt felvonultatva. Ezeknek majdnem felét pohárra is kimérik. Csapon Drehert tartanak, de belistázták a Monyó két korrekt alapsörét is, exkluzív környezetben exkluzív, csillagos helyeken is szokatlan, 2990 forintos áron (+15 százalék fsz. díj). Egyébként a díjszabás ételek-italok tekintetében jellemzően megfelel annak, amire számíthatunk a minőségi szintet s a helyszínt figyelembe véve. A tömény italok a prémium szegmenst képviselik, figyelemre méltó a koktélválasztékuk is.
Az üdvözlőfalat két szelet csúcsminőségű gyökérkenyér hasonló szintű vajjal. A kenyér forrása a „Séf asztala”, ahol olyan kenyereket lehet kapni, amire vonatkozóan bevett fordulatom, hogy hasonló jót lehet készíteni, de jobbat aligha. Van, amikor az ember örül a racionális korlátozásnak. Épp jól volt belőve a két szelet, mert ez a kenyér egyszerűen ellenállhatatlan, de bármilyen finom is, nem célszerű jóllakni vele.
A coleslaw salátás, tépett kacsahúsos taco kifogástalan, ízre, állagra, megjelenésre egyaránt. Hasonló kis falat a rovat-kollega, a szintén „bar snack”-kategóriába sorolt, mikrozöldekkel ékített boudin noiros (a mi véresünk francia változata), zöld almás tramezzini: üde, jó ízű, egyszerű és nagyszerű.
A „carpaccio, kecskesajt, füge chutney” elnevezésű kompozíció a Márton-napi ajánlat részét képezte. Tálalása festői, de mi nem éreztük elég hangsúlyosnak a főelem, a libamell jelenlétét, sem mennyiség, sem tálalás tekintetében. Az aprócska szeletek feltekerve kerültek a tányérra. Át lehetne nevezni mondjuk „libamell, kecskesajt, füge chutney”-nak, annál is inkább, hogy látványra sem nyújt carpaccio-élményt.
Szintén a Márton-napi menühöz tartozott a remek libapecsenyés messelune (a mifelénk ismertebb töltött tészta, a ravioli dél-tiroli változata), amit lencsével, karamellizált hagymával, kifejező ízű mártással és mézes puffasztott búzával társítottak. Kisebb polémia is kialakult egyik asztaltársammal annak kapcsán, hogy egy kevéssé ismert kifejezés, mint amilyen a „messelune”, amit még a gasztronómiával foglalkozók sem mind ismernek, illik-e egy tömegek által látogatott hely étlapjára. Jómagam azt az álláspontot képviseltem, hogy egy-egy kevéssé ismert, de könnyen kikereshető szakszó szélesíti az igényes közönség látókörét.
Másrészt külön öröm, ha bármilyen kontextusban a figyelem Dél-Tirolra irányul, mely tartománynak nagyjából annyi köze van Olaszországhoz, mint Székelyföldnek Romániához, tehát a történelem vasakaratából következő kényszerű alávetettségen kívül éppenséggel semmi, ez az az analógia, amivel érzékeltetni lehet az értelmesebb külföldiekkel a határon kívülre szakadt magyarság helyzetét.
A konfitált burgonyával kínált roston sült fogas kifogástalan volt, friss, szaftos, kellően pörzses. A főzelékszerű paraj helyett fonnyasztott, leveles parajjal s laskagomba helyett mondjuk ördögszekérgombával izgalmasabb lett volna, de harmonikus, jól sikerült tányér volt ez így is.
Megnyerő kompozíciónak találtuk a glasszírozott borjúpofát is, amit selymes, karakteres csicsókapürével és csicseriborsóval körítettek.
A katarzist a desszertek jelentették, mindhárman egyetértettünk abban, hogy ezek a kulináris alkotások nemcsak méretben feleltek meg az étlapfotók keltette várakozásnak, hanem esztétikában mintha még túl is szárnyalták volna azokat.
Megkóstoltuk a fahéjas baracksorbet-val kísért Rákóczi-túrógombócot, a földimogyorós ropogóssal és barackkal kísért karamell mousse-t, valamint az áfonyával és citromkrémmel üdített fehércsokis choux-t.
Sziporkázó íz- és állagjátékot hozott mindhárom tányér.
A kiszolgálás kifogástalan. Pincérünk udvarias, kedves, kommunikatív és felkészült, mi több, ahogy nálunk a Bánságban (is) mondják német jövevényszóval: „slágfertig”, „szavakész”, minden megjegyzésünkre spontánul és adekvát módon reagál.
A jó konyha a sikerhez csak 50 százalék, nekünk, éttermeseknek élményt kell nyújtanunk. A vendég azért tér vissza, mert újra akarja élni, ami neki boldogságot és elégedettséget nyújtott
– mondta egy interjúban a Spoon alapítója.
Nos, az újjászületett Spoon maradandó, összetett és újramegélésre ösztönző élményt ad, ehhez kétség nem férhet.
Spoon The Boat
Budapest, Vigadó tér 3. kikötő
Telefonszám: +36 30 493 3949
Honlap: https://spoonboat.hu
E-mail.cím: [email protected]
Boríkép: Földimogyorós ropogóssal és barackkal kísért karamell mousse (A szerző felvétele)
