Homoródalmás nem sokkal több, mint ezerlelkes, színmagyar unitárius falu Udvarhelyszéken, varázslatos táj ölelésében. Az okiratokban első ízben 1332-ben említett település Benczőfalva, Czikefalva, Kakod, Varjas, Ipacs és Benes falvakból alakult ki. E rovatban volt már róla szó, a falu központjában működő unitárius templomtól alig három kilométerre eső Lövétei halastó étterme kapcsán.
Almáson mindeddig két vendéglátóegység működött, két egyszerűbb, kizárólag kommersz italokat kínáló kocsma, az Ezüst hold, illetve az utóbbi években nyitott Patika bisztró, ahol nyáridőben a pultos elmondása szerint pizzát is sütnek, meg hot-dogot készítenek, nekem még nem volt szerencsém itt meleg ételekkel találkozni, mivel mindkét látogatásom télidőre esett.
Idén késő ősszel Sándor Krisztina, akit az unitárius egyház főgondnokaként, a tusványosi tábor főszervezőjeként, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökeként ismerhetett meg a szélesebb közönség, éttermet nyitott Almárium néven a település központi részén, a régi családi birtokon. Mint megtudtam, az apai szépszülők építették 1869-ben a kisvendéglő mellett elhelyezkedő, felújítás alatt álló kőházat, mely a Homoródmentére egykor jellemző építészeti stílus jegyeit hordozza s melyet a csűrrel együtt a turizmus és vendéglátás szolgálatába szándékoznak állítani a közeljövőben.
A kisvendéglő nevét a szóban forgó kőházból származó két régi, festett tékáról kapta, amit helyben almáriumnak neveznek, egyikükön az 1848-as felirat látható, többek között ezek díszítik a földszinti belső teret. Mögöttük falba épített polc volt egykor, melyben lekvárokat, fűszereket, italokat, szörpöket, orvosságot tartottak.
