Almás felé félúton – a Lövétei halastó étterme

Székelyföld egyik legnépszerűbb és legnagyobb horgásztava mellett működik egy hangulatos, egyszerű, szerethető székely vendéglő.

A település lakóinak hagyománytiszteletét több, mint száz évvel később, 1996-ban is érezni lehetett. Úgy adta a Fennvaló, hogy abban az évben e faluban adtam le szavazatomat a választáson, apám, Borbély Imre társaságában, s mint a falu apraja-nagyja, a templomból mentünk mi is választani. Jóval a mise kezdete előtt illett beülni, s ez a szokás életre szóló élménnyel ajándékozott meg. Látni és hallani a lövéteieket népviseletben rózsafüzért imádkozni egyszerre volt szívszorító (tudván, hogy e világ már letűnőben van), de egyben erőt és reményt adó is.

A falu felett tornyosodó hegy ormán, mondja Orbán Balázs „a hagyomány szerint egy vár állott, még akkor, midőn a tereket, s allantibb helyeket viz borítá. E várat Álmos fejedelem építette még a magyarok bejöttekor, sőt a hagyomány azt is követeli, hogy Álmos fejedelem megvénülvén s a közügyektől visszavonulván, ezen kedvelt várába huzódott; itt élte végnapjait, itt is halt meg és temettetett el. A hegyaljba épült falu is a vezér emlékére Álmos-nak neveztetett, de később a szomszéd faluk lakói gúnyolni kezdvén, hogy ott laknak az álmosok, nevét Almásra változtatta át.”

De térjünk most vissza a falu külterületén működő vendéglőhöz! (Merthogy Lövéte központjában is működik egy vendéglátóhely Csobogó néven, ott régebbecskén jártam, újra el kellene látogatni egy rovatbeli beszámolóhoz.)

Fotó: A szerző felvétele

Az éttermet a kétszintes épület emeletén rendezték be. Hajópadló, belső gerendázat, a vázákban nyáron élő virág. A székek támlájába halakat faragtak, de nem ám egyfélét, hanem minden egyes széket másféle hal ékesít a kecsegétől a kárászon, csukán, harcsán át a pontyig. A terem végében tévé megy, szerencsére hang nélkül. Az asztalokon kommersz olaj, ecet, ipari borslisztszóró.

Fotó: A szerző felvétele

Az étlapot a magyar és székely konyhára alapozták, de bevettek a választékba néhány elmaradhatatlannak vélt román ételt, valamint többféle pizzát is. Kínálnak többek között tojásreggeliket, juhtúrós puliszkát tejfellel, túróval töltött, roston sültgombafejeket, babgulyást, halászlét, pacal- és paraszt-csorbát, cigánypecsenyét, borzaskát, erdélyi fatányérost, csülökszeleteket babfőzelékkel, miccset, különféle sült húsokat, salátákat, palacsintákat és somlói galuskát. A Cordon bleu-t (jelentése kék szalag) Gordon Blue-nak írják, mint egyébként az anyaországban is sokfelé.

Az itallap jócskán fejleszthető lenne, zsidvei valamint temesrékasi borokat tartanak palackra e két borvidék nagypincészetétől, továbbá kommersz töményeket. A nagyipari sörök mellett a Tiltott Csíki Sörmanufaktúra termékeiből többfélével is találkozhatunk náluk.

Az árak a vírus előtti korszakot idézik. Nagy adag, jóllakásra is alkalmas levesek 2000 forint alatt kaphatók, főételek körettel együtt 2000 és 3500 forint között, desszertek 1500 forint alatt, sörök 500 forint körül, de többségük inkább alatta.

Első látogatásom alkalmával, a járvány előtt, kértem rántott sajtot egy miccsel és krumplipürével. A sajtot igen vastagon borította be a panír, de tény, hogy tartalma nem folyt ki sütéskor, a miccs korrekt, szaftos volt, serpenyőben készült, a házias krumplipüré jól sikerült, nem spóroltak ki belőle semmit.

Kértem egy pontypatkót, annál is inkább, hogy a hely Facebook oldalán szép pontyokkal fotózkodnak a horgászok, de azzal éppen nem tudtak szolgálni, így a régióban hagyományos hal, a pisztráng mellett maradtam. Egyet rendeltem, kettőt hoztak, de a tukmálási kísérlet kudarcot vallott, annál is inkább, hogy az eddig felsoroltak is bőven kitettek egy ebédet. A friss halat lisztbe forgatták, majd bő zsiradékban sütötték ki, ízletes volt, egyszerű és nagyszerű. Fokhagymás tejfelt kértem mellé és vegyes salátát. Utóbbi szép, piros-fehér-zöld volt, az uborka és paradicsom dresszing nélkül érkezett, a káposztasalátával meg voltam elégedve.

Másodszor idén februárban jártam náluk. Homoródalmáson tartottam Kárpát medencei kitekintésű borkóstolót, jobbára a Kárpátia borház boraiból, s mivel más étterem nincs a város közelében, meg kíváncsi is voltam arra, hogy hol tartanak, ismét betértem. Itt megállt az idő, ami a kínálatot, s a belteret illeti, a kiszolgálás változott csak. Továbbra is udvarias és segítkész, de személytelenebb lett valamivel, a mosolygós kedélyesség, a jókedvű székely élcelődés eltűnt, tudjuk ezt be az egész vendéglátószektort sújtó sorozatos csapásoknak.

A pisztrángot ezúttal sem hagytam ki. Érdekelt, hogy télen miként oldják meg az alapanyagkérdést, tekintve, hogy a tó be van fagyva. Megtudtam, hogy ők pisztránggal nem foglalkoznak, egy közeli tenyésztőtől vásárolják frissen a halat kétnaponta, így az nem jut odáig, hogy lefagyasszák.

Fotó: A szerző felvétele

A krumplipüré ezúttal sem volt rossz, kihozták belőle azt, amit vaj nélkül (vagy érzékelhetetlenül kevés vajjal) lehet. A vegyes saláta sem változott. 

Fotó: A szerző felvétele

Kértem egy pizzát is, középeurópai stílusút kaptam, amivel elég sok helyen lehet találkozni a Kárpát medencében. A három nagy pizza iskola – nápolyi, római és trattoria zsánerű - közül ez egyikbe sem illeszkedik, nagyjából a trattoria és a kenyérlángos között helyezkedik el, előbbihez közelebb. Vegetariánusat rendeltem, a feltétek átlagosak voltak, nem törekedtek az olasz stílust követni, padlizsánnal, cukkinivel toppingolni. Mexikói vegyes zöldséget pakoltak rá továbbá karfiot, brokkolit, paprikát, paradicsomot, hagymát. Nem volt élvezhetetlen, de nem ártana a szakácsnak egy olasz tanulmányút.

Fotó: A szerző felvétele

Móra Ferenc a „kertész pecsenyéről”, azaz a sült tökről írja, hogy „jó étel az annak, aki szereti”. Áll ez a Lövétei horgásztó éttermére is: jó hely ez annak, aki szereti. A hely 4,5 ponton áll 548 értékelés alapján a Google Mapsen, miközben konyhája semmivel nem jobb a helyi átlagnál.

Aki szereti az egyszerű, házias konyha fogásait, melyeknél nem nehéz meggyőzőbbeket sütni-főzni otthon minimális gyakorlattal és kulináris lelkesedéssel, jól érezheti itt magát.

De még az is, aki jobbhoz szokott. Udvarhelyszék e mesés szegletében megenni ezeket a sallang- és kulináris izgalommentes ételeket összességben jó élményt ad a reális elvárásokkal beülő vendégnek.

Lövétei halastó étterme

Lövéte, DJ132

Telefonszám: + 40 751 371 903

Honlap: https://www.halasto.ro/etterem

E-mail-cím: [email protected]