Fördős Zét a nagyközönség elsősorban a „Konyhafőnök” című, nagy nézettségű tévéműsorból ismeri, amelynek a kezdet kezdetétől műsorvezetője, de sokan követik a YouTube-csatornáját, a Street Kitchent, ez idő tájt 364 ezren, nagy népszerűségnek örvendenek szakácskönyvei, s a YT-csatornájával azonos nevű folyóirata. Népszerűsége nem kis mértékben abból adódhat, hogy stílusa több korosztályt is megnyer, receptjeinek zöme aránylag könnyen elkészíthető és hatásos.
A minap jelent meg a folyóirat 500 vendéglátóegységet integráló gasztro-kalauza, amelynek helyezéseivel lehet vitatkozni, amellett, hogy sok kiváló étterem, kávézó vagy cukrászda hiányzik belőle, melyek egyes esetekben utcahosszat rávernek nem egyre, amely viszont bekerült, de ez minden kalauznak velejárója. A szóban forgó kötetben ismertetett helyek többségét magam is meglátogattam, így bízvást állítom, hogy a szelekció figyelemre méltó.
A kalauz külön fejezetben ismerteti a szerkesztők által legjobbnak ítélt pékségeket, kávézókat, reggelizőket, éttermeket és bisztrókat, cukrászdákat, vendéglőket és csárdákat, édes street food helyeket, pizzázókat, hamburgerezőket, street food helyeket, lángosozókat, fagyizókat, fenntartható helyeket, távol-keleti éttermeket és nemzetközi kedvenceket.
A kraft sörbár, a borbár és a gasztro-kocsma, illetve a vele jelentős mértékben összeérő pub rovat teljes egészében hiányzik a kötetből, pedig e tekintetben igencsak tudna Szeged, Debrecen, Miskolc és Győr domborítani, nem szólva persze a fővárosról. Megannyi kiemelkedő hely működik e műfajokban a gúnyhatáron belül, melyek bárhol a világon a jobbak közé tartoznának, mint a szegedi Maláta, Rézhárs vagy Napfény műterem, a miskolci Zips, mely Michelin ajánlást is kapott, az esztergomi Beer Legal és Bor You, a Zirci Apátsági Sörfőzde minőségi sörkorcsolyákat kínáló brew pubja, az ugyanezen műfajt gyarapító győri Apátúr és a szintén győri Lima, a debreceni Stay és Szóda, de sorolhatnánk még az egységeket a békésszentandrási Rózsa sörözőig vagy a pécsi Művész presszóig. A fővárost nem is említem. Több, mint öt éve álltam neki összeírni azokat a budapesti sörözőket, melyek kínálata túlmutat a négy nagy multicég szortimentjén és százig meg sem álltam, ma ezek száma másfél százra tehető.
S ha már a főváros szóba került, a kalauzban említett helyeknek a nagyjából fele, közel 250 egység budapesti. A vidéki városok közül az első helyre a Napfény Városa, Szeged került tizenegy vendéglátóegységgel. Miskolc Lillafüreddel együtt, továbbá Veszprém tíz helynek örvendhet, Debrecen kilencnek, Eger, Sopron, Győr és Pécs nyolcnak, Balatonfüred hétnek, Kecskemét hatnak, Békéscsaba, Nyíregyháza, Székesfehérvár és Tata ötnek. (Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam, hogy utóbbiak között nem szerepel sem a Platán Gourmet, sem a Platán bisztró, sem a komplexum cukrászda-kávézója, pedig ezek Kárpát-medencei, sőt, közép-európai szinten is legjobbak legjobbjai közé tartoznak.)
Meglepő, hogy a csárda rovatba egyetlen szegedi vagy Szeged környéki halászcsárdát sem tartottak fontosnak bevenni, pedig nem kevés ikonikus hely működik itt
a Kiskőrössytől az Öreg Kőrössyn át a Fehértói halászcsárdáig, s akkor nem szóltunk az Algyőiről, melynek fő produkciója eséllyel pályázhat a legjobb magyar halászlé címre. Békéscsabáról kimaradt a Veszely csárda, amely eséllyel pályázhat az ország legjobb csárdája címre. De említést érdemelne az egyik legnépszerűbb és legstabilabb minőséget nyújtó magyar csárda, a lajosmizsei Öreg Tanyacsárda is, valamint a fülöpszállási Kígyósi csárda, az Akasztói halascsárda, s a balatonfüredi Baricska csárda. Persze a sor még folytatható.
A fine dining helyek zöme, mint a már említett két Michelin-csillagos Platán és szintén kétcsillagos Stand, vagy az egycsillagos Babel, Costes és Essencia vélhetően tudatosan maradt ki a kötetből. Csak akkor meg nehezen érthető, hogy a két hónapos előfoglalással működő, igen magas árfekvésű Salt vagy a szintén klasszikus fine dining irányt követő, egy csillagos esztergomi 42 miként került be.
Mindenesetre örömteli, hogy benne van a kalauzban egy sor etalonértékű vidéki hely olyan lokációkból, ahol egyetlen valódi nevezetesség akad a vendéglátás terén, maga az említett egység.
Ilyen az encsi Anyukám mondta, a Budajenőn működő Jenői pékség, a csarnótai Tenkes csárda, az érsekcsanádi Rév csárda, az eplényi EPL bisztró, a Fonyódon működő „A Konyhám stúdió 365”, a gyöngyösi Bori Mami, a kétútközi Graefl, a kéthelyi Lokal47, a kunmadarasi Ferdinánd bisztró, a mályinkai Iszkor, a sarudi Sulyom tájétterem, a tiszaörvényi Helló hal! nevű halsütő. Nem soroltam fel ezek között a balatonszemesi Kistücsök éttermet, a szigligeti Villa Kabalát és a móri Öreg Prést, melyek bár idekívánkoznának, de ezeken kívül van más kulináris attrakció is az adott településen, melyek kimaradtak a kalauzból. Halásztelken a nagyon helyesen kiemelt „Édes piros desszertvilág” mellett feltétlen említést érdemelne a Dobay cukrászda is.
Örömmel látnánk a következő kiadásban a Cserépfalun működő Öreg Tölgy éttermet, s a derecskei Almavirágot is. Szarvasról bekerült két korrekt hely, de a város toronymagasan legjobb étterme, mely egyben a régió legjobbjainak egyike, az Újváros bisztró kimaradt. Hasonló a helyzet Váccal, ahonnan említik a Farm burgert és a Lujza és Koriandert, nagyon helyesen egyébként, de kimarad a város vendéglátásának első számú nevezetessége, a hivatalosan is „Best of The Best” díjas Mihályi desszertszalon, az ország talán legjobb cukrászdája. Debrecenből is csak épp a legjobbakat, az Ikont és a Szomszéd bisztrót hagyták ki. A kecskeméti lista erősebb egy fokkal, benne van a Vincent és a Fekete gólya, melyek erős versenyzők, de kimaradt a Bagatell és a Spaletta. Pécsett, Székesfehérváron és Nyíregyházán a város legjobb éttermeit, a Morzsát, a 67-et, illetőleg a Hedonistet mellőzték. A gyulai Black Sheep, a Száz éves cukrászda s a Várkonyi bisztró mellett helye lenne a La Sposanak és az Édeskémnek is a kalauzban.
Első számú borvidékünk, Tokaj éttermei teljességgel hiányoznak a kalauzból, pedig Bodrogkisfaludon a Dereszla bisztró, Tarcalon a Bobajka az országos élvonalhoz tartozik, s említést érdemelne a regionális szinten kiemelkedő mádi Kardos bisztró és a Szarkaláb is, hogy csak a legjelentősebbekről legyen szó.
Mindenesetre az előszó végén azt olvashatjuk, hogy ha olyan vendéglátóhelyre akadunk, ami nem szerepel a kalauzban, akkor számoljunk be róla, hogy a kalauz csapata is tesztelhesse. Ezt megtettem.
Az igazság az, hogy túl nagy a merítés. Ha addig a szintig minden érdemleges helyet fel akarnánk méltányosan sorolni, ameddig ez a kalauz lehatol a vendéglátás szövetébe, akkor nagyjából négyszer-ötször ekkora terjedelemre lenne szükség, mivel 2000-2500 hely kellene bekerüljön. S az már nem egy zsebkönyv. Inkább azzal van probléma, hogy kategória-győzteseket hirdetnek, miközben a dobogóesélyesek jó része meg sincs említve és vannak kategóriák, melyekben a szakma által legjobbnak tartott helyek nem kerültek be, lásd a két Michelin-csillagos éttermek vagy a Mihályi desszertszalon esetét.
Mindezzel együtt egy biztos: ha nem is került be minden kiemelkedő egység a Street Kitchen kalauzba, és meglehetősen esetleges a szelekció, azokat, melyeket beválogattak, érdemes meglátogatni. A kategóriagyőztesek pedig kétségkívül élvonalbeliek egytől egyig. Hadd szaladjunk végig rajtuk!
Pékség: Arán (Budapest, a továbbiakban ezt nem jelölöm külön), Emmarozs (Szeged), Péklány (Balatonfüred), kávézók: Apricot, Rokusch (Pécs), Tizen1 (Veszprém), reggelizők: Deszka, Pan’ni, Zsengélő,
éttermek/bisztrók: Macok (Eger), Rosenstein, Kővirág, cukrászdák: La Téne (Badacsony), Édes Sári, Sakura (Nagymaros),
vendéglők/csárdák: Fekete gólya (Kecskemét), Majtényi présház (Balatonlelle), Vadvirág (Tatabánya), édes street food: Freyja, Házi rétesbolt, Császármorzsa, pizzázók: Manu+, Hétköznapok, „Pizza, kávé, világbéke” (Miskolc), hamburgerezők: Bitang (Alsóőrs), Meating (Nyíregyháza), Tuning, street food: Petrol, Grk’s Kyros Yeeros, lángosozók: Pálháza (Pálháza), Dunakanyar (Zebegény), Bálintos (Mezőberény), fagyizók: Cioccolatte, Kő fagyi? (Mindszentkálla), Erdős és fiai, fenntartható helyek: Salt, Villa Kabala (Szigliget), Reggeli (Pécs), Távol-Kelet: 101, Spicy Fish, Madame Pho, nemzetközi kedvencek: Meshuga, Taco bár, Elefántos (Pécs).
Ami pedig a legfontosabb: érdemes megvenni a kiskacsa-árnyékkal díszített sárga borítójú kötetet. Amennyiben havonta csak egyetlen helyet látogatunk meg az 500-ból, már megtérül az ára. De sokkal szebb cél az, hogy végigjárjuk valamennyit. Aztán sikerül annyi, amennyi sikerül, ha csak belekóstolunk e feladatba, már számtalan élménnyel leszünk gazdagabbak.
Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila
