S ha már a főváros szóba került, a kalauzban említett helyeknek a nagyjából fele, közel 250 egység budapesti. A vidéki városok közül az első helyre a Napfény Városa, Szeged került tizenegy vendéglátóegységgel. Miskolc Lillafüreddel együtt, továbbá Veszprém tíz helynek örvendhet, Debrecen kilencnek, Eger, Sopron, Győr és Pécs nyolcnak, Balatonfüred hétnek, Kecskemét hatnak, Békéscsaba, Nyíregyháza, Székesfehérvár és Tata ötnek. (Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam, hogy utóbbiak között nem szerepel sem a Platán Gourmet, sem a Platán bisztró, sem a komplexum cukrászda-kávézója, pedig ezek Kárpát-medencei, sőt, közép-európai szinten is legjobbak legjobbjai közé tartoznak.)
Meglepő, hogy a csárda rovatba egyetlen szegedi vagy Szeged környéki halászcsárdát sem tartottak fontosnak bevenni, pedig nem kevés ikonikus hely működik itt
a Kiskőrössytől az Öreg Kőrössyn át a Fehértói halászcsárdáig, s akkor nem szóltunk az Algyőiről, melynek fő produkciója eséllyel pályázhat a legjobb magyar halászlé címre. Békéscsabáról kimaradt a Veszely csárda, amely eséllyel pályázhat az ország legjobb csárdája címre. De említést érdemelne az egyik legnépszerűbb és legstabilabb minőséget nyújtó magyar csárda, a lajosmizsei Öreg Tanyacsárda is, valamint a fülöpszállási Kígyósi csárda, az Akasztói halascsárda, s a balatonfüredi Baricska csárda. Persze a sor még folytatható.
A fine dining helyek zöme, mint a már említett két Michelin-csillagos Platán és szintén kétcsillagos Stand, vagy az egycsillagos Babel, Costes és Essencia vélhetően tudatosan maradt ki a kötetből. Csak akkor meg nehezen érthető, hogy a két hónapos előfoglalással működő, igen magas árfekvésű Salt vagy a szintén klasszikus fine dining irányt követő, egy csillagos esztergomi 42 miként került be.
Mindenesetre örömteli, hogy benne van a kalauzban egy sor etalonértékű vidéki hely olyan lokációkból, ahol egyetlen valódi nevezetesség akad a vendéglátás terén, maga az említett egység.
Ilyen az encsi Anyukám mondta, a Budajenőn működő Jenői pékség, a csarnótai Tenkes csárda, az érsekcsanádi Rév csárda, az eplényi EPL bisztró, a Fonyódon működő „A Konyhám stúdió 365”, a gyöngyösi Bori Mami, a kétútközi Graefl, a kéthelyi Lokal47, a kunmadarasi Ferdinánd bisztró, a mályinkai Iszkor, a sarudi Sulyom tájétterem, a tiszaörvényi Helló hal! nevű halsütő. Nem soroltam fel ezek között a balatonszemesi Kistücsök éttermet, a szigligeti Villa Kabalát és a móri Öreg Prést, melyek bár idekívánkoznának, de ezeken kívül van más kulináris attrakció is az adott településen, melyek kimaradtak a kalauzból. Halásztelken a nagyon helyesen kiemelt „Édes piros desszertvilág” mellett feltétlen említést érdemelne a Dobay cukrászda is.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!