A „business lunch” keretében egy előételből, egy levesből, három főételből és két desszertből válogathatjuk össze ebédünket, a választék hetente változik. Az állandó, de szezonális étlapon egy sor izgalmas kompozíciót találunk. Például őz-carpacciot fekete erdei gyümölcsökkel, kacsaerőlevest húsos raviolival, marinálva égetett makrélát bergamottal és kaviárral, tiszai szürkeharcsa steaket káposztás cvekedlivel és kaporral.
A séf Bíró Dániel, aki az egyik legjobb magyar étterem, a Michelin ajánlással rendelkező Fehér Szalon konyháját vezette a New York palotában.
Őt úgy szokták emlegetni a szaksajtóban, mint a magyar vendéglátás élő legendájának, a ma is aktív Bíró Lajosnak a fiát, de felkészültségével és tehetségével önjogon is az élvonalba tartozik.
Érdemes elolvasni a Dining Guide által vele és Pallag Dáviddal készült kettős interjút, mindkettejüknek példaértékű a hivatáshoz és a munkához való hozzáállása, illetve önreflexiód képessége. De érdemes egy másik idei beszélgetést is ideilleszteni, melyben az ifjú séf elmondja, hogy meg szeretné élni, hogy „egy igazán jól, felejthetetlen ízekkel elkészített gulyással és hortival (hortobágyi palacsintával megj. tőlem, BZSA) Magyarországon is megérkezhessen a Michelin-csillag. Anélkül, hogy lenne benne ázsiai csavar, yuzu vagy kifordítom-befordítom megoldások.” Annyi biztos, hogy a Michelin ajánlást, vagy akár Bib Gourmand kategóriát jelenlegi étterme már most megérdemli.
Nézzük az itallapot! A habzókkal együtt közel két tucat, gonddal összeválogatott, zömmel magyar bort tartanak, melyek többségét pohárra is kimérik. Örömmel láttam a választékban olyan második vonalbeli kedvenceimet, mint a soproni Steigler, a gyöngyöstarjáni Benedek vagy a szekszárdi Tüske pince. De említhetem a maga kategóriájában már etalonnak számító Szászi Endrét is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!