Borkóstolók alkalmával gyakran szögezik nekem azt a kérdést, hogy ha egyetlen boros rendezvényt emelhetek csak ki egy évben a sok közül, akkor melyik lenne az. Kegyetlenebbek úgy fogalmaznak, hogy ha egyetlen kóstolón vehetnék csak részt, melyiket választanám. Bármilyen nyomás alá is helyeznek, igyekszem kerülni azt, hogy csak egyet mondjak, hiszen több is van, mely más-más szempont miatt, de az év jeles programjai között szerepel, rögtön a családi ünnepeket követően.
A Pannon Karácsony a Céh-tagok jelentős részével ápolt barátság okán, a RoVinHud, mint a tágan értelmezett Erdély legjelentősebb borszakmai rendezvénye, melynek ráadásul szülővárosom, Temesvár ad otthont, végül, de nem utolsósorban a Furmint Február, ami mellett maradok, ha a kérdező köti az ebet a karóhoz és ragaszkodik ahhoz, hogy csak egyet mondjak. A legjelentősebb magyar szőlőfajta kultiválóinak legnagyobb felsereglésére egyébként idén február 13-án, csütörtökön a Hagyományok Házában kerül sor, a felhozatal, mint a honlapról kiderül, idén is parádés lesz.
Az eseményt immár hosszú évek óta megelőzi egy zártkörű „előkóstoló”, melynek helyszíne változó, idén, nem először, a főszervező Kézdy Dániel Kálvária pincéje adott neki otthont. 15 rendkívül izgalmas tételt kóstoltunk, benne 2008-as Szepsy birtok-Furminttal, Lenkey Géza 2006-os Kishegyével, 2004-as Marcangolójával, Fekete Béla bátyánk 2007-es Aranyhegy-dűlős remekével. Számomra a legnagyobb meglepetést a Batizi pince 2023-as Betsek Furmintja jelentette, érdemes odafigyelni erre a pincére, melynek borait a legjobbak közé tartozó Balassa István készíti.
A kóstoló végeztével Szentendre felé vettem az utam, e gyönyörű városban az utóbbi években több figyelemre méltó vendéglátóegység nyílt, ezek közül gondoltam egyet-kettőt meglátogatni. Legfőbb célpontom a Michelin tányéros Teyföl volt, mely a Dining Guide legfrissebb, tavaly kiadott étteremkalauzába is bekerült, de előtte sikerült még egy gyöngyszemre akadnom, merő véletlenségből, a Ritka nevű, minden tekintetben elbűvölő borbárra, melyről minden bizonnyal lesz még szó e rovatban, amiután a borkorcsolyáival is közelebbi ismertséget kötök.
A 2023 májusában a város szívében nyitott Teyföl különleges vendéglátóegység, egyfajta gasztronómiai avantgarde-ot képvisel, már önmeghatározása is ezt ígéri „Kulináris kultursokk kollektíva és konyha”. Előszeretettel szoktam olvasgatni az éttermek és bisztrók honlapján az öndefiníciókat, az üzemeltetők ars poeticáját, ez sok mindent árul, s ha hozzávesszük a világhálón elérhető ételfotókat, már jó eséllyel megtippelhető a szóban forgó vendéglátóegység színvonala.
Lássuk, hogy fogalmaz a Teyföl-csapat! „A gasztronómiát komolyan vesszük. Magunkat már kevésbé. Lehet-e magas minőségű ételeket felszolgálni fehér terítő nélkül? Megfér-e a pingpong és az ehető virág egy légtérben? Normalizálni lehetne-e a minőségi kraft söröket a minőségi ételeket felszolgáló vendéglátó egységekben? Valamint ki lehet-e jutni a mosogatóból pusztán egy pizza lapát segítségével? Mi a Teyfölben ezekre, és hasonló kérdésekre keressük a választ. Ami pedig az eddigi mutató alapján kiderült: igen.” Megnyerő krédó s akkor még nem szóltunk arról, hogy a „farm to table” elv mentén működnek, amit jópofán úgy fogalmaznak, hogy a „termelőtől a Teyfölig”. Ezt mind a konyhában, mind a bárban követik, vagyis magyar kistermelők termékeiből állították össze itallapjukat is.
