Itt a szőlőfajta abszolút meghatározó. Azok a vékonyhéjú, hűvösebb termőhelyeket is kedvelő szőlőfajták ezek, amelyek a Kárpát-medencében is jól érzik magukat. Kadarka, kékfrankos, portugieser, Zweigelt a nálunk is népszerű fajták. A nemzetközi kínálatban ilyen borokat ad a gamay, corvina, barbera, hondarrabi beltza és minden kékszőlők legelegánsabbja, a pinot noir.
Kevés tannint gyűjtenek ezzel szemben élénk savakat és nem túl magas alkoholtartalmat kínálnak. A spanyolok legnépszerűbb szőlőfajtája a tempranillo is készül mostanában ilyen stílusban, csupa gyümölcs és lendület némelyik bora, bár a fajtának azért alapvetően vannak tanninjai.
Természetesen a legfontosabb itt is a minőség. Ha a bor jó, biztosan találunk jó kísérőt is hozzá. Például a sajtok között. Egy érleltebb rúzsos sajt, egy keményebb gyúrt sajt vagy akár az édeskésebb ízű Emmentali, a narancsos színű Mimolette. Ha a bor savai nem túlzóan élénkek, hanem már kicsit szelídült és érettebb formáját mutatja, kitűnő lehet csokoládés desszertekhez is. Kimondottan pikáns gyümölcsösség szokott ilyenkor kialakulni a szájunkban. Sokszor a mákkal, céklával is jól járunk.
A hűvösebb termőterületeken általában több ilyen bort találunk. A Kárpát-medence mellett az osztrák borvidékek némelyike is kitűnő borokat ad ezekből a fajtákból. Kékfrankos, Zweigelt és néha egészen kitűnő pinot noir borok kerülnek ki a szomszéd pincékből. Sajnos a svájci borok nagyon drágák, pedig náluk is teremnek igazán szép tételek. Az egyik etalon számba menő savhangsúlyos vörösbor Franciaország keleti részéhez köthető, a Burgundi alatt elterülő Beaujolais vidék szőlőfajtája a gamay. Könnyed, valóban csekély tanninnal, jó savakkal, az átlagos kategóriában nem nagyon hosszúéletű borokkal. Viszont ez a borvidék is kissé félreismert vagy nem ismert a hazai fogyasztók előtt. Sokan azonosítják a területet a hazai szűkös kínálat alapján a legegyszerűbb Beaujolais Nouveau borok hazájával. Ez csak egy pindurka részét adja a teljes kínálatnak, újbor, rettentő gyümölcsös és jól esik november közepe táján kortyolni belőlük. De a magam részéről nem tartom liba-kísérőnek.
A Szent Márton napkörnyéki libaétkek többnyire zsírosak és nagyon ízesek, de vastagabb bor kell hozzájuk. Például ugyanennek a szőlőfajtának egy jó évjáratú érleltebb bora. Ami jó szerkezetével, jó savaival már sokkal inkább simul egy töltött libához vagy ludaskásához.
Piemont egyik legizgalmasabb szőlőfajtája a barbera. Aromatikjában engem néha emlékeztet a kékfrankosra, sav-tannin aránya is hasonló, de gyümölcsössége úgy érzem közelebb áll a Zweigelthez. Hosszú és izgalmas borok készülnek belőle, van is mellé mit eszegetni a helyieknek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!