„A hatóság évente legalább négy alkalommal, településmérettől függően akár több százszor ellenőrzi a víz minőségét, és az eredményt nyilvánosan közzé is teszi – derül ki a Semmelweis Egyetem (SE) mai napon közzétett közelményéből. Ha érdekel tehát bennünket, milyen a környékünkön az ivóvíz, néhány kattintással kideríthetjük. Azért is lenne ez fontos, mert sok háztartásban – olykor igen költségesen – víztisztító berendezéseket szereltetnek be, feleslegesen. Mint az SE összefoglalójából kiderül, sokan egy már nem létező probléma miatt vásárolnak ilyeneket, vagy olyan okból, aminek a megszüntetésére egyetlen víztisztító berendezés nem alkalmas.
Fotó: Pexels
Magyarországon a víz szennyezői közül a geológiai eredetűek a dominánsak. A magyar vízbázisok jelentős részét érintette a kőzetekből származó arzén; az arzénmentesítő kezelésnek köszönhetően nagyon ritka esetek kivételével ez a probléma azonban már nem áll fenn. „A nyersvíz és a hálózatra bocsátott víz minősége a vízóráig bezárólag jellemzően kiváló, ezt követően a tulajdonos felelőssége az esetleges kockázatok (például lakáson belüli ólomtartalmú csövekből származó ólomszennyezés) megszüntetése” – mondja Pándics Tamás, a Semmelweis Egyetem Közegészségtudományi Tanszékének vezetője.
Árthat is a víztisztító berendezés
A közlemény szerint a csapvíz mikrobiológiai szempontból a legtöbb esetben megfelelő minőségű, sőt, maga a víztisztító hordoz mikrobiológiai kockázatokat, ugyanis gyakran lépnek fel olyan mikrobiológiai problémák, melyek a készülék nem megfelelő üzemeltetéséből adódnak. „A víz nem steril közeg, számos mikroszkopikus élőlény fordulhat elő benne, ám ezeknek egészségünk szempontjából nincs jelentősége, ameddig nem teremtünk szaporodásukhoz megfelelő környezetet” – mondja Pándics Tamás. A baktériumok pedig abban az esetben szaporodhatnak el, ha nem cserélik elég rendszeresen a szűrőket, vagy éppen nem az előírás szerint cserélik azokat.
Magyarországon valamennyi ivóvízzel érintkező anyagot (csövet, szerelvényt) bevizsgál a hatóság forgalomba hozatal előtt. A tesztek az ezekben található kémiai anyagokra, az összetevők kockázataira fókuszálnak, melyek a vízminőséget ronthatják, ám azt, hogy a vízzel érintkezve milyen biológiai anyagok keletkeznek felületükön, egyelőre nem vizsgálják. Az ivóvíztisztító kisberendezésekben a bakteriális növekedést is nyomon követik. A szakértő szerint
nagyon összetett készülékekről van szó, melyeknek sok kockázata rendszerint jóval nagyobb, mint a vízhálózatból származó vízé.
Egy másik gyakori érv a készülékek vásárlása mellett a kezelt vezetékes víz klóros íze és szaga. A készülékek többsége aktív szenet tartalmaz, amely ezeket csökkenti. Önmagában azonban ez az előny eltörpül a készülékek használatából fakadó kockázat mellett a szakértő szerint. „Ha zavaró a klórszag, az a megoldás, hogy öntök egy kancsóba vizet, állni hagyom egy negyedórát, és utána iszom meg” – mondja Pándics Tamás. A közegészségtudományi szakértő szerint legtöbbször nem indokolt tehát a vízszűrök használata. Vizeink jó minőségét az is mutatja, hogy több magyar ásványvizet ugyanabból a vízműkútból nyerik, ahonnan a csapvizet.
