Idén is parádés volt a felhozatal a minőségközpontú vendéglátóegységek legnagyobb Kárpát medencei seregszemléjén, a Millenáris parkban megtartott Gourmet fesztiválon. Négy nap sem lett volna elég ahhoz, hogy minden érdemleges fogást végigkóstoljunk, márpedig itt szinte minden annak számított. Szinte, mondom, mert azért megrökönyödésemre volt szerencsém remek húsok mellett fapados mirelit hasábburgonya-köretet is látni, de egyáltalán nem ez volt a jellemző. Annál is inkább, hogy ide mindenki a kedvenceit hozta el. Az esemény egybeesett a muzslai bortúrával, a szegedi borfesztivált is csak erre a hétvégére tudtam beprogramozni, így csak egyetlen napot sikerült kint tölteni e jeles rendezvényen, az az egy viszont rendkívül tartalmasra sikeredett.

Hadd említsem elsőként a balatonszemesi „Kistücsök Food and Room” gyömbérrel, zöldfűszerkeverékkel, sóscitrommal, mustárlevéllel üdített, sóskamártáson tálalt zöldspárga-salátáját, mely üdítő, kreatív fogás volt, meggyőző bizonyítéka annak, hogy tisztán növényi alapanyagokból is lehet olyan vibráló, izgalmas fogást alkotni,
melyet kóstolva a magunkfajta notórius húsevőknek sincs semmiféle hiányérzete és eszünkbe sem jut, hogy nincs benne hús.

A BBQ nagymesteréről, Stoller Mártonról, aki egyben gyógy- és fűszernövény-, továbbá gombaszakértő, már rengeteget olvastam, hallottam (ízelítőnek álljon itt a Dining Guide írása az etyeki 7cseppől, de nem sikerült még találkoznom vele. A Gourmet-ra nagyon komoly infrastruktúrával érkezett, mint elmesélte, megragadta őt a délszlávok köcsögös főzéstechnikája, e rendezvényre is elhozott több cserépedényt.
Megkóstoltuk a kaukázusi grilltálját, melynek központi elemét az egyik legigényesebb erdélyi gasztro-cég, a Berke miccse képezte, amit sült tejfeles kovászolt káposztával, érlelt sós citromos joghurttal, grúz sült babbal és töltött török lepénnyel körítettek.
A bab még puhulhatott volna kicsit, de az összélmény remek volt, minden elem egymást erősítette. A török lepény erősen emlékeztetett a román konyha „placinta” nevű, az indiai paratha-val némi rokonságot mutató lepénykenyerére, aminek főként Biharban és a Bányavidéken van nagy kultúrája, olyannyira, hogy nemcsak lángosozókban lehet kapni, hanem éttermek étlapjára is felkerül. Vélhető, hogy ez is a török idők lenyomata, mint egyébként a legtöbb klasszikus „román” fogás miccstől a pacallevesig.