Ha egy többszázezres Kárpát medencei nagyvárosba, például Kolozsvárra, Újvidékre, Brassóba, Debrecenbe vagy Kassára egy-két év elteltével jutunk el úgy, hogy alaposan körbe tudunk nézni, csak kapkodjuk a fejünket a vendéglátópaletta változásait nézve. Tavaly mindössze két rövid látogatást tettem csak a Kálvinista Rómában, az egyiket a Debrecziner Gourmet dominálta, aznap mentünk, jöttünk, a másik lényegében csak átutazás volt, egy gyors sörrel. Úgyhogy a múlt hónap végén két napot töltve a városban rácsodálkozhattam az újdonságokra s még fel nem fedezett kulináris értékekre.
Új helyszínre költözött a Bajcsy Zsilinszky utcából nemcsak Debrecen, de alighanem egész Kelet-Magyarország legjobb cukrászdája, a Jardin (https://jardin.hu/), a beltér továbbra is elegáns és meghitt, viszont a korábbinál tágasabb. A sütemények, ha lehet, még elragadóbbak, egyet kóstoltam ezúttal közülük, lehengerlő volt.
A Kisnápoly csapata részben megújulva, új tulajdonosi háttérrel azonos profillal folytatja Parmezán néven, annyi különbséggel, hogy már nemcsak pizzákat, hanem pasta-kat is kínálnak. Remek, nem kis részben eredetvédett alapanyagokból készült, kedvező árú nápolyi pizza a város szívében – ez ritka jó ajánlat, éltem is vele. Komoly méretű, ízletes Marinara pizzát kaptam 2000 forintért, ami ár/érték arányban párját ritkítja.
A kiszolgálás továbbra is bűbájos, apró kritikai megjegyzésem, hogy a pizza széle, a „cornicione” lehetett volna levegősebb, kissé tapadt, némileg „szalonnás” volt, ahogy a szakzsargon mondja. Olyankor találkozunk többnyire e jelenséggel, ha a magas hidratáltságú pizzatésztát túl magas hőmérsékleten sütik.
