Az 1994 és 1998 között regnáló MSZP – SZDSZ kormány szakított az Antall – Boross kabinet magyar szellemű külpolitikájával és a kisebbik kormánypárt „szakértői” által megfogalmazott „bizalom-megelőlegezés” elvét hirdette meg, megkötve a magyar érdekek figyelmen kívül hagyásával és az érintett magyar szervezetek tiltakozása dacára a magyar – szlovák és a magyar – román alapszerződést. Horn Gyula szavaival élve „békét teremtettek” a szomszédokkal.
1998-ban a Fidesz válaszút előtt állt. Az egyik lehetőség az volt, hogy nyit egy új frontot a meglevők mellett és az autonómia követelésének központba emelésével nemcsak a trianoni utódállamok vezetésével, hanem az időközben az autonómiáról lényegében lemondó magyar érdekvédelmi szervezetekkel is szembe kerül, s jó eséllyel alul marad, magára vonva az elszakított közösségek belső ügyeibe való beavatkozás vádját is. A másik, hogy kompromisszumok mentén látványos eredményekre törekszik. Mint sejthető, a kormányfő az utóbbira voksolt.
A fontosabb eredmények közé tartozik a státustörvény, a Magyar Állandó Értekezlet megalakítása, az erdélyi Sapientia egyetem életre hívása és a Mária Valéria híd újjáépítése. Utóbbinak 2001-es átadása nemcsak a két ország közötti közlekedést könnyítette, de jelentősen javította a párkányi magyarság helyzetét is. Az ezidőtájt kétharmados magyar többséggel bíró, közel tízezer lelket számláló város Wikipédia szócikkébe is belekerült, hogy a híd átadását követően a párkányi munkanélküliség a felére csökkent.
A Schengeni Egyezményhez való 2007-es csatlakozás még jobban megerősítette a város szerves kötődését az anyaországhoz, mely szinte együtt lélegzik Esztergommal, hiszen attól csak egy híd választja el. A vendéglátás tekintetében különösen így áll a helyzet, kisebb-nagyobb sétával bármelyik városból elindulva könnyen elérhetők a másik település éttermei, sörözői.
A Tripadvisor élményrögzítő portálon regisztrált 25 párkányi étterem közül első helyen a Pupi áll, a másodikon a Középkori Parasztétterem, melyről volt már szó e rovatban, a harmadikon Casablanca. (A sorrend némiképp különös, érthetetlen, miként kerül a két ötpontos értékeléssel rendelkező Brother burger a négy ötpontos értékelést magáénak mondó Borok háza elé. Másrészt az a 25 inkább 24, hiszen az említett Parasztéttermet magyar és szlovák nevén is megjelenítették, mintha két külön hely lenne.)
A „Garamkövesdi Nagydíj és Veltelini bajnokság” elnevezésű borverseny jó apropó arra, hogy évről évre meglátogassak több párkányi és esztergomi vendéglátóegységet, idén sem történt ez másként. Ettem egy különös, pörköltnek hívott, de szaftállag, szaft-hús arány és ízesítés tekintetében a műfajtól kicsit elrugaszkodó, amúgy élvezhető pacalt a főtéri Roosterben, ahol a Pilsner Urquell sört „tankból” mérik ki, meglátogattunk a borverseny főszervezőjével, Geönczeöl Attilával több helyi sörözőt, valamint a még rég célbavett, de eddig a programból valahogy kimaradt Pupit.
Mielőtt rátérnék az utóbbi étterembeli tapasztalataimra, hadd emeljem meg a kalapom a Felvidéken és Csehországban a legegyszerűbb kocsmákban is tapasztalható gyakorlat előtt, hogy számontartják a sörök Balling fokát, még az olyan, Heineken gyártotta tömegsörök esetében is, mint a Zlaty Bazant vagy Krusovice.
(A Zlaty Bazant helyett szívem szerint Arany Fácánt írnék, de akkor össze lehetne keverni ezt az egyébként iható sört a tízes skálán Vásárhelyi István kollegám ad hoc tesztelő csapata által a minap vakteszten 2,6 pontra taksált, szintén a Heineken cég által jegyzett belsőmagyarországi lőrével. Az alsó polcos sörökről szóló remek írás itt olvasható.
Nem kell sörszakértőnek lenni ahhoz, hogy a 10 vagy 11 fokos változatot meg tudjuk különböztetni a 12-estől, mely sokkal karakteresebb, markánsabb, megnyerőbb.
