Borturista tapasztalat, hogy a bor sok esetben jobban ízlik abban a pincében, melyben kierjedt s melyben érik akár hordóban, akár palackban, mint amikor otthon töltjük ki magunknak. Hallottam már olyan magyarázatot, hogy az utazás okozza ezt, a rázás „zavarja össze” a bort, mely úgymond élőlény és a szállítás stresszt okoz neki.
Habár nagyon rokonszenvesek a bort megszemélyesítő metaforák, s minden olyan megközelítés, mely méltó helyén kezeli e szakrális italt, de sokkal valószínűbbnek gondolom, hogy e különbség oka egy szuggesztív egyéniségű, karizmatikus borász jelenléte a pincében, a géniusz loci, s valahol a tudat, hogy kivételezettek vagyunk, hiszen ott kóstoljuk e nemes nedűt, ahol az életre kelt.
Ez az az érzés, ami oly sokunkat motivál, amikor bortúrát szervezünk, arra szánva egy hétvégét, hogy meglátogassunk 6-10 pincészetet 2-3 nap alatt Tokajban, a Balaton északi partján, Egerben vagy a Dél-Pannon borvidékek valamelyikén. (Elnézést a nem említett borvidékek rajongóitól, nincs Belső-Magyarország huszonkét borvidéke közül egy sem, ahol ne lehetne nem egy, de több hétvégét is tartalmasan eltölteni.)
Valami hasonló, ha nem is ennyire magasztos élményt ad egy brew pub meglátogatása, ami akár bortúra keretében megejthető, hogy messzebb ne menjek, Magyarország egyik legjobb brew pubját, a Brew Your Mind nevű főzde működteti egyik jeles borvárosunkban, Szekszárdon. De említhetem tippként az odalátogatóknak, hogy tavalyi etyeki bortúránk alkalmával beiktattuk a programba az Etyeki Sörmanufaktúra meglátogatását is.
A sör velünk van a Kárpát medencében a honfoglalás óta, de nem kapcsolódik az identitásunkhoz olymértékben, mint a bor, nem nevezhető szakrális italunknak. Ezzel együtt megvan annak is a különös varázsa, ha egy olyan helyen isszuk a sört, ahol az készült. Első ilyen élményemként a Rózsa sörözőt szoktam emlegetni, ahova az aradi bor- és sörkultúra egyik meghatározó egyénisége, Schmak András vitt el 2009-ben. De valójában a sajnos már megszűnt Kaltenberg Bajor Királyi Sörházé az elsőség, ahol a kilencvenes években jártunk, a második pedig a Paulaner sörház volt, nem sokkal megnyitása után, amikor még helyben főzték a sört. Nyilván azért ugrik be elsőnek a Rózsa söröző, mert az azt működtető Szent András sörfőzde ma is aktív, sőt, megkerülhetetlen szereplője a minőségi sörfőzésnek. Az is számít, hogy végső soron mindenki nagyjából 2010-re teszi a sörforradalomnak nevezett minőségi fellendülés hazai kezdetét, ezután kapott igazából jelentőséget a „brew pub”, mint fogalom.
