időjárás 1°C Vilma 2021. December 5.
logo
„Miskolc, a célváros”

Zip’s brewhouse, ahol személyre szóló söröket költenek szerelmes gasztromúzsáiknak

Borbély Zsolt Attila
2021.11.02. 10:11 2021.11.02. 17:00
Zip’s brewhouse, ahol személyre szóló söröket költenek szerelmes gasztromúzsáiknak

Ma sokan előszeretettel használják a diktatúra kifejezést, anélkül, hogy fogalmuk lenne, miről is beszélnek. A Ceausescu-rendszer kőkemény diktatúra volt. Centralizált, pártelvű hatalomgyakorlás, brutális cenzúra, a civil önszerveződések visszanyesése, átideologizált oktatási rendszer és média. Az egész társadalmat átszövő titkosrendőrség belereflektorozott a magánéletbe is, az ellenzéki értelmiségieket sok esetben bebörtönözték vagy házi őrizetbe tartották, s örülhettek azok, akiknek „csak” a könyvtárát rámolták ki. Mindehhez képest a nincstelenség, a több órás sorban állások, az émelyítő személyi kultusz, a rendszeres villanykimaradás az otthonokban és a közvilágításban csak hab volt a tortán.

Ebben a léleknyomorító diktatúrában az ember természetes ösztöne diktálta, hogy menekülési útvonalakat keressen. Kinek a túrázás volt ez, kinek a bélyeggyűjtés, kinek a könyvtárépítés, kinek a sport, beleértve az agytornát (sakk, go), kinek a zene. Vagy mindez együtt, jómagam is hódoltam valamilyen mértékben e szenvedélyek mindegyikének, de a rendszerváltásig a rockzene volt az első számú menedék az otthon melege után. 

A Szabad Európa Rádió sistergett, sivított, de csak felvettük onnan a Honfoglalást, az István, a királyt, mert Temesváron, legalábbis a mi környékünkön az akkoriban főként magyar zenét sugárzó Petőfi rádiót nem lehetett fogni. Útlevelet a Securitatéra rendszeresen beidézett gyanús elemek gyermekei jellemzően nem kaptak, így csak 1990 után jutottam el az anyaországba, mely temesvári rockerszemmel maga volt a paradicsom. De szerencsével, utánajárással, kitartással s főként sok türelemmel hozzá lehetett jutni hanglemezekhez vagy fel lehetett venni azokat kazettára. Kamaszkoromban a fekete bárányok (P. Mobil, HBB, Beatrice) mellett korai Edda, a Dinamit, a Korál és a Karthago gyakorolta rám a legnagyobb hatást, ha egyetlen albumot nevezhetek csak meg, mint a katarzishoz közelállót, akkor az Edda első lemeze volt az. Nem csoda, hogy a magyar fennhatóság alatt maradt vidéki városok közül talán Miskolcra vágytam leginkább, amiben persze nem kis szerepet játszott a P. Mobil klasszikus dalának egyedi atmoszférája.

Acélváros, nehéz szürke nappalok, ez a város, Miskolc mindig várni fog

– most is beleborzongok.

1990 után budapesti diákéveimben bármennyire is vágytam Miskolcra, mindig volt valami fontosabb, végül 1998-ban jutottam el oda először egy politológus vándorgyűlés alkalmával. Közelebbi ismeretséget 2015–16-ban kötöttem e várossal étteremtesztelés kapcsán. Egy település éttermi és kocsmavilágának megismerése igen alkalmas érzelmi szálak kialakítására, ezzel együtt ismét több év telt el, míg újra eljutottam kamaszkorom vágyott színhelyére. 

Midőn a miskolci gasztroprogramot összeállítottam a minap, egy dolog egyértelmű volt, hogy a Zip’s söröző, melyet megalapítása után minden miskolci látogatásom alkalmával útba ejtettem, ezúttal sem maradhat ki a listáról. Annál is inkább, hogy az öt évvel ezelőtt az üzletvezető hallván egymás közti beszélgetésünket megkérdezte, hogy van-e kedvünk megnézni a sörfőző berendezkedéseket. Nem sokat vonakodtunk. Felejthetetlen, kóstolással egybekötött ingyenes tárlatvezetésben részesültünk, csak kívánni tudok hasonlót minden sörrajongónak. 

A Zip’s brew pubot működtető cég elsősorban sörgyártó technológia előállításával foglalkozik, de főznek maguk is söröket, illetve egyre meggyőzőbb sörkorcsolyákat kínálnak. Hangulatos szeparék asztalaira négy sörcsapot szereltek, melyekből a vendég csapolhat tetszés szerinti mennyiséget a Chug Master One típusú poharakba.

Hadd idézzek a honlap bemutatkozó soraiból:

Jóanyánk, a Zip Tech úgy szórja tele magastechnológiai sörgyártó berendezésekkel a bolygót, mint a Télapó ajándékokkal. Rajtunk keresztül akar eldicsekedni a világnak, hogy milyen jó sört fakaszt. Csakhogy mi felnővén önálló útra léptünk.

A söröket nem azért készítjük, hogy újabb középső polcot rakjunk tele egy áruházban vagy sörboltban, hanem hogy továbbalkossunk a söreinkkel, a söreinkből. Sörpotensségünkkel különös kollaborációkba lépünk vagy személyre szóló söröket költünk szerelmes gasztromúzsáinknak.

A nemrégiben állapítottuk meg egyik gasztrotúratársammal, hogy a verbális kreativitás kéz a kézben jár a minőségi sörökkel, ami vagy a fentiekhez hasonló mondatokban ölt testet vagy jópofa sörelnevezésekben. Az egyik kedvencem az Iron Maiden talán legismertebb számát parafrazáló Fear of the Duck, amit a bukaresti Plan Beer főzde alkotott IPA stílusban. E nóta másokat is megihletett, a Nagyvárad melletti Borson működő Bers Nova egy amerikai típusú porternek adta a Tear of the Dark nevet. A Zip’shez visszatérve a szójátékok mentén, nem állom meg, hogy ide ne szúrjam az ő elméncségüket is: „Miskolc, a célváros.” Zseniális. 

Az ételkínálat kifejezetten izgalmas, étterminek is bőséges. Kínálnak érlelt marhasteakeket, ezzel indítják az étlapot, továbbá kókusztejes sütőtökkrémlevest, borjúhússal és sertéshússal töltött pelmenit orosz tejföllel és tokaji ecettel, krumplitócsnit (lapcsánka, prósza, cicege) fokhagymás tejföllel, zöldségekkel, sütőtökös rizottót, kacsamellet, báránygerincet, sertéstarját, mangalicakarajt, pisztrángot. Amatőr szakácsok előszeretettel idézik azt a bon mot-t, hogy „szeretek sörrel főzni, néha az ételbe is teszek”, itt viszont tényleg sörrel készül néhány fogás, mint például a stoutos mustáros marharaguleves, a sörös majonéz, a sörös salsa. A salátát is malátaszirupos dresszinggel kínálják. 

Nem mindennapi felirat egy étlapon, hogy

ha nem ízlik az étel vagy nem annyira, mint vártad, jelezd az első pár falat után, és azt a fogást mi álljuk.

Az igazság az, hogy akkor sem éltünk volna e lehetőséggel, ha bármi nem ízlik, de erről szó sem volt. 

Némi hezitálás után rendeltünk fokhagymás mangalicazsírban pirított litván kenyeret, kencéket (padlizsánkrémet, körözöttet, májpástétomot), hamburgert és mangós brownie-t. Ételeink egytől egyig ütötték a mércét, kiemelném a burgert, mert sajnos még ma is túlsütik a húst rengeteg helyen, itt bezzeg nem, a medium fokozat az alap náluk. A brownie is kiemelkedő volt, különösen a pazar, könnyed, természetes ízű mangóhabbal kiegészítve.

Az asztalon az egyik legjelentősebb magyar csilikészítő, a Gabkó és a Zips közös terméke, a mangós csiliszósz, mely annyira meggyőző volt, hogy hazavitelre is vettünk kettőt. S persze palackozott sörökkel is felszerelkeztünk.

Azzal folytattuk hazafelé vezető utunkat, hogy a továbbiakban is ellátogatunk hozzájuk, ha Miskolcra vetne a jó sors.

Elérhetőségek:

Zip’s Brewhouse

Miskolc, Arany János tér 1.

Telefonszám: + 36-46/952-192

Honlap: http://www.zips.hu/

E-mail-cím: [email protected]