A késő középkor határvidéke formálta a huszárokat
A huszárság a 15. század második felében, a török betörések korszakában jött létre a Magyar Királyság déli határain. Mátyás király felismerte, hogy a nagyszámú, gyors mozgású és rugalmasan bevethető könnyűlovasság nélkülözhetetlen. A „huszár” elnevezés Mátyás korabeli oklevelekben jelenik meg először, és ekkor válik hivatalosan szervezett fegyvernemmé.

A magyar huszárok feladatköre volt a felderítés, a gyors portyák, a rajtaütések, a kísérő- és fedezőműveletek, a rendkívül gyors manőverezés harc közben. Ezek a tulajdonságok tették a huszárokat Európa egyik legelismertebb könnyűlovas csapatává.

A 16–18. század során a magyar huszárok hírneve messze túlnőtt a királyság határain.
A Habsburg Monarchia hadereje, a porosz, francia és lengyel hadsereg is magyar mintára kezdett huszárezredeket szervezni — gyakran magyar tisztek vezetésével. A huszár harcmodor ekkor vált Európa-szerte meghatározóvá.
Kováts Mihály és az amerikai függetlenségi háború
Az első közvetlen magyar szerep az amerikai lovasság történetében Kováts Mihály nevéhez fűződik. A lengyelországi és osztrák szolgálatban edzett huszártiszt 1777-ben csatlakozott a Continental Army-hoz. Szervezői munkájával és katonai tudásával hozzájárult a dragonyos és könnyűlovassági alakulatok kiképzéséhez, mielőtt 1779-ben harcban elesett.

Bár a huszárság intézményesen nem jelent meg Amerikában, Kováts hatása a könnyűlovasság rugalmasságára és mozgékonyságára hosszú távon is érződött.
A ’48-as emigráns tisztek tudástranszfere
Az 1848–49-es szabadságharc leverése után több magyar honvédtiszt vándorolt az Egyesült Államokba. Közülük Asbóth Sándor később tábornokként szolgált, Perczel Mór katonai tanácsadóként működött, más, kevésbé dokumentált magyar huszártisztek pedig kiképzőként vagy taktikai szakértőként járultak hozzá az amerikai könnyűlovasság fejlődéséhez.

Tudásuk főként harcászati és felderítési elveket közvetített, nem pedig a fegyvernem intézményes bevezetését.
A könnyűlovasság fejlődése a 19. századi határvidéken
Az amerikai nyugati terjeszkedés idején a határvidék harcai nagyban hasonlítottak a 16–17. századi közép-európai portyákra. A gyors járőrtevékenység, a hosszú felderítőutak és a villámgyors támadások pontosan azok a módszerek voltak, amelyeket a magyar huszárok tettek ismertté Európában.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!