A legalsó polc – Gagyisörök nagytesztje

Sokszor megfigyeltem már, hogy átlag vásárlók már szakértően választanak élelmiszereket. Megnézik az E-számokat, az adalékanyagokat, minőségi húst, sajtot, bio zöldséget vesznek. A válogatott áru mellé meg gyakran bekerül egy olcsó dobozos sör, mert a világos sör az mindegy, egyforma mind. A Beerporn portállal közösen embert próbáló teszten kínoztuk magunkat, hogy bebizonyítsuk, mennyire nem mindegy a választás. Öveket bekapcsolni, a sörgyártás legmélyebb bugyraiba a közérti pultok térdmagasságába kalauzoljuk a tisztelt Olvasót.

Fotó: Vásárhelyi István

Az Irgumburger-koncepció

Az alapterv az volt, hogy a nagy élelmiszerláncok boltjaiban a legolcsóbb sörök közül válogatva vizsgáljuk meg, megéri-e a minőségi helyett az olcsó sört vásárolni. A tesztre meghívtuk az Etyeki Sörmanufaktúra sörfőzőjét, Miksa Kendét, és a Unity Brewing söröző és főzde tulajdonos sörmesterét, Mátyus Tamást, aki a kóstoló helyszínét is biztosította. A vakteszt során alkoholfok szerint emelkedő sorrendbe tettük a söröket, és elrejtettünk két licenc sört (Löwenbräu, Steffl), egy újabban nagy hájpnak örvendő hazait (Kőbányai), valamint egy minőségibb cseh sört is a sorban (Primator Premium 12). Kíváncsian vártuk, hogy a két avatott szakember mit szól a felhozatalhoz, miközben mi is próbára tettük az ízlelőbimbóinkat. Négyünk pontjait átlagoltuk a vakteszten. A maximum 10 pont lett volna, a nagy szükségben még iható kategória alsó határát 4,5-5 pontban húztuk meg. Lássuk, elérte-e ezt valamelyik tesztsör!

(Fotó: A szerző felvétele)

Nagyüzemi sörfőzés

A kóstolás előtt egy gyártástechnológiai gyorstalpaló. A nagy sörgyárak a gazdaságosság jegyében az ún. HGB (High Gravity Brewing) eljárással készítik a söreiket. Főznek egy alap, magas szárazanyagtartalmú sörsűrítményt, amit megfelelően felhigítva készül el a különböző alkoholfokú és minőségű tucatsör. A felhasznált alapanyagok is fontosak. A kukoricát, mint pótanyagot sok termékből már elhagyták elhagyták már, de – mint azt Mátyus Tomi megvilágította – a drága árpamaláta helyett gyakran az ugyancsak takarmánygabona és a tengerihez hasonlóan olcsó sima árpa kerül a sörbe, ami szintén a jóárasítást erősíti. Az erjesztési folyamat szintén egy gyorsabb eljárás, mint a hagyományosan készülő lágerek esetében. Akár a gyorsan piacra kerülő kénezett boroknál, a gyorserjesztett söröknél is okozhatnak a nem megfelelően lebomlott vegyületek gyomorégést, fejfájást, másnapos érzetet.

(Fotó: A szerző felvétele)

Az élelmiszerláncok saját márkái, vagy a németesen csengő sörnevek a legtöbbször valamilyen lengyel, német esetleg délszláv óriásüzem egyentermékei, amelyek szinte csak a csomagolás tekintetében térnek el egymástól.

Három százalékon

A leggyengébb kategóriában két sör, a – nomen est omen – DEEP (gyártó: Pivovar Daruvar – forgalmazza: Lidl – 1,4 pont) és a zöld Arany Korsó (gyártó: Van Pur – forgalmazza: Penny Market – 1,7 pont) a borzalmak netovábbja. A Deep egy rothadó kukoricaszagú színes víz, ami a bátor kóstolót búcsuzóul még jól hátba vágja egy dupla adag kalmopirines, kellemetlen keserűséggel. Se habja, se színe. Az Arany Korsó még mutat valami mosószeres habot, de megkóstolva olybá tűnik, akár egy avitt pincekulcsot nyalogatna az ember, annyira vasas a víz.

(Fotó: A szerző felvétele)

Alaplágerek klubja

A négy százalék körüli kategória már népesebb csapatot vonultat föl. Az Arany Fácán (Heineken – 2,6 pont) nem tévesztendő össze a szintén a konszern tulajdonában álló, Ógyallán készülő Zlatý Bažant sörrel. Ez a magyaros fácán bizony törött szárnyú, gyengécske darab. A hiányos anyaghasználat miatt előtérbe kerülő nagyüzemi élesztő barackosan gyümölcsös észterei nem odavalóak egy lágerbe. A kellemes maláta-komló harmónia helyett egy szódával feltolt belga sör furcsa disszonáns „ízeit” kapjuk.

• Az Arany Korsó 4,0 %-os változata (2,5 pont) már mutat valami sörszerűt, de a kitöltéskor még lenyűgöző hab ellenére ízben itt is a gyógyszertári keserűség a domináns.
• A Rastinger (gyártó: Van Pur - lengyel, forgalmazza a Tesco – 2,6 pont) klasszikus példája az álnémet söröknek. A volt Tesco Lager helyett polcra kerülő Rastinger a minőségen sajnos nem lendített. Bontásor a megfáradt pattogatott kukorica szaga lengi be a teret, a kellemes keserű helyett meg büntetőbe hajló macskagyökér utóíz böffen az arcunkba a dobozból.
• A Löwenbräu (Borsodi – 2,9 pont) a látszólagos bajor külső ellenére messze nem ugyanaz, mint a müncheni eredeti. Gyorsan illanó hab, halovány maláta, semmitmondó olcsó komlókeserű. A csomagoláson németül díszelgő „bajor sörmesterek által inspirált” reklámszlogen erősen kérdőjeles. Egy bajor sörmester szégyenkezve futna világgá, ha ilyet adott volna ki a kezéből. Az már csak hab a tortán, hogy az összetevők szerint kukoricadara is van benne, amit ugye, tilt a Reinheitsgebot.
• A Steffl (Heineken – 4,4 pont) az osztrák zászló ellenére már 30 éve van Magyarországon jelen. Olyannyira, hogy az internet szerint osztrák üzletekben már nem is kapható, egy honosodott labanc sör. A malátás édeshez keveredő kis kartonpapíros illat és a tisztesnek mondható egyenkeserűvel az egyik legihatóbb a sorban, de hát tudjuk jól: Vakok között a félszemű a király. Ez a sör jócskán a 300 Ft fölötti kategória, 360-380 Ft között kapható. Ez már nem az alsó polc, kontrolldarabként csempésztük a sorba.
• A germánosan csengő neve ellenére a Karlskrone Schankbier (gyártó: Van Pur – lengyel, forgalmazza az Aldi – 3,4 pont) is csak álruhás „ritter”. A schankbier egy jövedéki megnevezés a 8-10 Balling-fokos szárazanyagtartalmú sörök tartoznak ide. (lásd a cseheknél a výčepní söröket; Schank = söntéspult). A sajátos kajszibarackleves mosogatórongy aroma nem a dobozon ígért „höchste Braunkunst” (magasfokú sörfőzés) és végképp nem a „königlicher Biergenuss” (királyi sörélvezet).
• A Kőbányai (Dreher – 3,9 pont) nem a legolcsóbb kategória. A Kádár-éra nosztalgiáját is meglovagló márka 0,33-as dobozos változata egyfajta hájpnak örvend, mint egy időben a Lidl-lánc színeiben pompázó sportcipő. A habtartósság meggyőző, jéghidegen első blikkre egész élvezhető vizes laza sörnek tűnik. Aztán felmelegedve erősen ront az összképen egy sajátos szag, ami egy másik nosztalgikus terméket, az ULTRA mosogatóport juttatja az eszünkbe. Pont ilyen szag terjengett a katonai körletben, amikor az öreg katonák beultráztak (a padlót felszórták ultrával és rázúdítottak egy nagy vödör vizet) az újoncoknak.
• A Karlskrone Lager (Aldi – 2,8 pont) izmosabbra feltuningolt 4,9%-os darabja habban még erős, de a kis édes malátára olyan büntető keserűvel riposztol, hogy az anyagtartalom ellenére erős pontokat nem érhetett el.
• A náchodi sörgyár a kisebb regionális cseh gyárak közé tartozik. Gondoltuk, becsempészünk egy öregebb, de még a szavatossági időn belül lévő sört. A Primator Premium (3,5 pont) a 12-es cseh sörök ligájából jóval drágább kategória, legalábbis itthon. A sörfőzőknek az aranyló színt látva fel is csillant a szemük, hogy végre egy jó cseh pilsnert is kapnak. Aztán kóstoiva a kellemetlen karamellszirup jutott eszükbe. Habja szinte nem volt, és nem álltak össze az ízek. A várt eufória helyett nagy csalódás volt az eredmény.

Utoljára az Argus Lager (lengyel vagy német gyártás – Lidl – 4,4 pont) következett. Egész sörszerű megjelenéssel indított, és jéghidegen még itta is volna az ember, de a nagy meglepetés azért elmaradt, melegedve megkeseredett a szánk íze ettől is.

Tanulságok

Ha három százalékos nagyüzemi sörrel kínálnak, menekülj! A Deep-nél mélyebben nem sok minden van. A nosztalgia megszépíthet dolgokat, de csodákat nem tesz. Nem minden németnek tűnő sör minőségi, akár van benne kukorica, akár nincs. Löwenbräut igyunk inkább Münchenben! A lejárat közeli akciós cseh sörökkel is meg lehet járni.

A 400 Ft alatti kategóriában Magyarországon ma elvétve és inkább akciósan lehet csak kapni olyan sört, amit igazán jó szívvel meginna az ember. Ilyenkor álmodozva gondolunk a cseh vagy a német boltok 1 euro alatti kínálatára, ahol azért akad tisztességes sör is az olcsóbbak között.

Borítókép: A szerző felvétele