Essünk túl a rosszon… A Fraditól, mint gondolom sokan mások, többet vártam, hiszen ez volt az a meccs, amellyel megtarthatta volna a reményt arra, hogy tavasszal is szereplője lehessen a kupaküzdelemnek. Igaz, papíron még él a remény, de be kell látni: alig-alig van esély arra, hogy továbblépjenek a zöldek. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy idegenben, ráadásul egy hamisítatlan angol futballt játszó, szigetországi csapat, a Hearts ellen három góllal nyerni tudjon. Mert ennyivel kellene… Az ikszet még valahogy el tudtam volna képzelni, bár ahhoz is bravúrra lett volna szükség. Így, sajnos, nincs esély, a Fradi kénytelen lesz elbúcsúzni a nemzetközi mezőnytől. Ez a realitás, ezzel a gondolattal kell megbarátkoznunk. Látva a mérkőzést, azt mondom, az FTC saját magát verte meg. Az első félidőben azzal, hogy a vezetésük tudatában sem támadtak bátrabban, a másodikban pedig azzal, hogy magukra húzták a svájciakat, teret adva a gyors ellentámadásaiknak.
A válogatott részsikere apró öröm. Igaz, a nem világverő észt ellenfelet győzte le, a lényeg azonban, hogy sikerélménnyel utazhatott haza, ami különösen Lothar Matthäus újoncainak adhatott önbizalmat. A neheze persze a válogatott előtt áll. Márciusban azt a bolgár válogatottat kellene – sőt, kell – legyőzni, amelyiket a továbbjutásra, de legalább a pótselejtezőre esélyes csapatok között emlegetik – joggal. Nem lesz könnyű, miként a svédekkel és a horvátokkal szemben sem lenne szabad botlani a válogatottnak.
Több mint három hónap van a bolgárok ellen találkozóig, s bár tisztában vagyok azzal, hogy csodák csak a legritkább esetben történnek a sportban, mégis bízom – legalább a pótselejtezőt érő második helyben.
Gerzsenyi Gabriella
Menekül a kérdések elől Ordas Eszter utódja + videó
