Már megint Montano

V Í V Á S

Ha csak annyit mondunk, hogy a zalaegerszegi vívó Eb szerdai második napján férfi kardban itt volt az utolsó három olimpia egyéni bajnoka, vagyis az olasz Aldo Montano (2004), a román Covaliu (2000) és az orosz Pozdnyakov (1996), akkor a mezőny erősségéről talán nem is kell több szót ejteni. Szorítkozzunk tehát a magyar vonatkozású krónikára, már csak azért is, mert nem nyúlfarknyi.
Lengyel Balázs a selejtezőcsoportjában 5-3-ra Montanót is megverte, de be kellett érnie ezzel az apró sikerélménnyel, mert a 32-es táblán elakadt, mint ahogy Fodor Kende is. Kósa Miklós – aki a tartaléksorból lépett elő egyéni indulónak – ellenben több mint kellemes meglepetést szolgáltatott azzal, hogy a legjobb nyolcig verekedte magát, s a már éremért zajló csatában sem adta könnyen a bőrét a német Bauer ellen (13-15). Ezen a fronton persze a legtöbbet Nemcsik Zsolttól vártuk, s nem is hiába. Olimpiai ezüstérmesünk a harminckettes táblán előbb a jó nevű olasz Pastorét kaszabolta le (15-4), ezt követően átlépett a francia Maroufon (15-11), majd a sportág históriás könyvébe kívánkozó asszóban a világbajnok ukrán Lukasenkón is (15-14). A hajrá előtt 10-8-ra Nemcsik vezetett, 13-10-re viszont már a 2003-as havannai vb aranyérmese, innen lett 14-13 „ide”, majd 14-14, szóval, kellett izgulni…
És még lehetett is. Mert Nemcsik az elődöntőben 15-8-ra elbánt a német Bauerrel, s jött a döntő – mint Athénban, Montanóval. 8-6-ig itt sem volt gond, utána viszont hirtelen több is támadt (10-13), és sajnos Zalaegerszegen is az olasz győzött, ezúttal 15-11-re. Nemcsik pedig komoly elismerést érdemlő önfegyelemmel szinte azonnal nyilatkozott: „Fárasztó nap volt, és kettőnk közül a végére fejben én fáradtam el jobban. Az eredeti célom az volt, hogy kerüljek be a döntőbe, ami sikerült is, de ilyenkor már persze az aranyra gondol az ember. Ezt sajnos nem sikerült megszerezni. De lesz ez még fényesebb is.”
S tegnap lett még egy ezüstünk. Női párbajtőrben Tóth Hajnalka a 32 között azt a lett Jelena Rublevskát verve 15-12-re, aki Athénban ezüstérmes volt – Vörös Zsuzsanna mögött öttusában. Ezután a „szovjet vonalon” az ukrán Olga Partalát (15-7) és az orosz Ljubov Sutovát (15-10) is kipipálta, s tömören nyilatkozott: „Borzasztóan készültem erre az Európa-bajnokságra, úgy jöttem Zalaegerszegre, hogy a hazai közönség előtt mindenképpen szép eredményt szeretnék elérni.” Ez máris megvolt, mi több, a lendület később az elődöntőben a lengyel Grabowska ellen is kitartott (15-9).
A döntőben azonban sajnos Tóth Hajnalka sem bírt a neki rendelt ellenféllel, az ukrán Julija Semjakinától 15-12-re kikapott, de ez az ezüst már csak azért is szépen csillogott, mert időrendben ez volt az első. Kiskapusi Dóra és Szász Emese a harminckettőig, Révész Julianna a legjobb nyolcig jutott; de mivel még négy versenynap hátra van, két ezüst birtokában is hihetjük, hogy lesz ez még jobb is.