Az akció szervesen kapcsolódik az egy éve meghirdetett, Új pályán elnevezésű programhoz, amelynek célja – miként azt Sterbenz Tamás, az MKOSZ főtitkára szerdán is megerősítette –, hogy öt-tíz éven belül a kosárlabda legyen Magyarország első számú teremsportja.
A bejelentés időzítése egyszerre volt szerencsétlen és tökéletes, ugyanis az adott napon láthattuk a Polkowice–Sopron (83-50) női kosárlabda Euroliga- és a Magyarország–Spanyolország (24-24) férfi kézilabda Európa-bajnoki mérkőzést is. Hosszasan aligha kell magyarázni, miért keverjük ide a magyar–spanyol meccset: a hazai realitásokat figyelembe véve a kosarasoknak a kézilabdásokkal kell megküzdeniük a honi első helyért, pontosabban őket kellene onnan leszorítaniuk. Olyan eksztatikus mérkőzést persze nem lehet mindennap játszani, mint szerdán a férfi kézilabda-válogatott Újvidéken, olyat viszont sohasem szabad, mint a Sopron Polkowicében. Sorsdöntő találkozón profi sportolóktól megengedhetetlen ez a fajta fásult, bénult, lélektelen teljesítmény. Anélkül, hogy mélyebben elmerülnénk a két összecsapás részleteiben, nemes a cél, embert próbáló a feladat, amit a kosarasok magukra vállaltak.
Dobd a kosárba! Ne csak a labdát és ne csak a gyűrű magasságában. Láb közelben is mindent, ami nem a pályára való.
