Döntő helyett tanulságok

A harmadik évezredben továbbra sincs magyar Európa-bajnoki győzelem férfi vízilabdában.

Elképesztő kép fogadja az újonnan érkezőt az eindhoveni Van Hoogenband uszodában: a szurkolóknak csak az egyik oldaltribünt hagyták meg, átellenben egymással versengenek a helyekért a sportolók, az edzők és a média munkatársai, a kapu mögött viszont olyan VIP-et rittyentettek az európai szövetség, a LEN hatalmasságai számára, ami szem szájnak ingere. Ennél egyértelműbb üzenet nem is létezik: mindenkire magasról ejtenek, még az egyszerű, kétkezi vízipólósokra is, csak az a lényeg, hogy a vezérkar jól érezze magát.

Jól is érzi. No meg azért a szerb csapat is, ugyanis az első elődöntőben 12-8-ra elintézte a világbajnok olaszokat. Hiába, érdekes műfaj a férfi vízilabda: a bevezetőben papírformának minősítettük, hogy kikap a vb-címvédő, méghozzá simán, négy góllal, és ez így is van. Az olaszok egy negyed után ugyan még 5-4-re vezettek, mert ha háromajtós szekrényt dobtak volna kapura, az is bemegy, szegény Soro annyira nem fogott semmit. Ekkor azonban Mitrovics állt a helyére, ő viszont hosszú percekig nem volt hajlandó gólt kapni, így 10-6-nál el is dőlt a parti. Részletkérdés, hogy 12-8 lett a végeredmény, éppen annyi, mint a magyar-olasz Eb-nyitányon.

Dejan Udovicsics szövetségi kapitányt érthetően igen jó hangulatban találtuk.
- Elismerésem. Nem furcsa érzés abszolút esélyesként készülődni a világbajnok ellen?
- Nem furcsa, inkább nehéz ezt az esélyességet realizálni. Mert nem elég beszélni róla, ott, a medencében be kell bizonyítani, hogy tényleg jobbak vagyunk. Egy ideig ez nem sikerült, ettől éles lett a meccs.
- Ám az első negyed után kapust cserélt, ami tökéletesen bejött. Nem vetődött fel önben, hogy túlzott kockázatot vállal?
- Az edző attól edző, hogy ha kell, kockáztasson. Most kellett. Szerintem a helyemben minden kollégám így lépett volna.
- Mekkora különbséget jelentene önnek, hogy a döntőben a magyarokkal vagy a montenegróiakkal kerülnek szembe?
- Semekkorát, mindegy. Az aranyért jöttünk, bárkivel is játszunk, haza akarjuk vinni.

Ezt a legutóbbi mondatot szóról szóra megismételhette volna Kemény Dénes is. Egészen addig, míg véget nem ért a Montenegró elleni összecsapás, amelyet hosszabbítás után az ellenfél nyert 14-13-ra. Azonnal tegyük hozzá: teljesen megérdemelten, kezdetben azt is elviselve, hogy a játékvezetők tisztelik a magyar csapatot, és ezt tálcán átnyújtott emberelőnyök formájában juttatják kifejezésre. Csakhogy a mieink gyatrán értékesítették a fórokat, ellenben a riválissal, amely kihasználta, hogy Baksa kapus nem szolgálta meg a bizalmat. Kemény Dénes szövetségi kapitány ugyanis kezdőnek jelölte, és csak 9-11-es állásnál vizsgálta felül e döntését. Szécsi megpróbálta menteni a menthetőt, de immár 12-11-es magyar előnynél a meccslabda becsorgott róla, majd a hajrában és a hosszabbításban együttesünk úgy rontotta el a kulcsszituációkat, mintha a túloldalon lógtak volna fürtökben az olimpiai bajnokok.

Pedig ilyenek csak nálunk pólóztak, és közülük ketten elemezték a vereség okait. Kásás Tamás igen szűkszavúan, szerinte az emberelőnyök gyenge értékesítése volt a vereség fő oka. Kiss Gergely ellenben azt mondta: ,,A mérkőzés annyiban hasonlított a tavalyi világbajnokság szerbek elleni elődöntőjére, hogy akkor is jól támadtunk és gyengébben védekeztünk. A magyar csapat e vereség ellenére erős, de arra figyelnünk kell, hogy kötelező folyamatosan koncentrálnunk, nemcsak a mérkőzések egyes szakaszaiban.”

Kemény Dénestől nem túl eredeti módon azt kérdeztük: min múlott?
- Az emberelőnyökön és az emberhátrányokon. Mindkettő megjátszásában fölénk nőtt az ellenfél.
- A lyukas hátrányos védekezésből mekkora felelősség terheli Baksa kapust?
- Természetesen terheli, de nem kapott ő olyan sok védhető gólt. Amikor viszont sorozatban hármat lőtt az ellenfél, akkor, ha nem is vétett súlyos hibát, de nem tanúsított ellenállást. Ezért cseréltem le.
- Hirtelen elhatározás volt, vagy fontolgatta már egy ideje a cserét?
- Fontolgattam, de ekkor jött el az ideje. A döntő momentum azonban az volt, amikor nem is észleltük, hogy kettős előnybe kerülünk, és a blokkba vágtuk a labdát.
- Mindezek miatt elúszott a finálé, vasárnap következhet a bronzmeccs az olaszok ellen, akiket ebben a hónapban már kétszer simán vert a csapat. Mekkora inger, milyen ösztönző, hogy a szerbek helyett ismét velük kell játszanunk?
- Ösztönző kell, hogy legyen. Az év fő versenye továbbra is az olimpia, minden meccset fel kell használnunk arra, hogy tanuljunk belőle, és azt Londonban hasznosítsuk.

Szó se róla, a péntek éjjel látottak rengeteg tanulsággal jártak. Bár mindettől igazán eltekintettünk volna, cserébe egy úgyszólván tanulságok nélküli, soványka győzelemért.