– Mi az oka annak, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság a még decemberben elfogadott sporttörvény módosításnak köszönhetően egyfajta csúcsszervként áll majd a hazai civil sportélet élén? Mely változások eredményeként válik áttekinthetőbbé ezáltal a sportfinanszírozás?
– Az elmúlt két évtizedben valójában a sportszakma és az állami sportirányítás is egyetértett abban, hogy a magyar sport szervezeti felépítése az évek során indokolatlan mértékben tagolttá vált. Ebből adódóan a jogkörök, a forráselosztás, a szakmai döntés-előkészítés és a döntéshozatal területén is sok volt az átfedés. Az egymást átfedő, elaprózott feladatok ellátása, vagy az ellátásuk érdekében tett számos erőfeszítés gyakorta az élősport közvetlen sportszakmai feladatvégzésétől vont el erőforrásokat. Mérföldkő, hogy a civil sportigazgatás legfőbb sportszakmai ernyőszervezeteként a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) munkájában az integrációval markánsan megjelenik e területek érdekképviselete. A törvényi szintű garanciát a módosított sporttörvényben a MOB-on belüli szakmai tagozatok szabályozása adja. Emellett azonban továbbra is a Nefmi sportért felelős államtitkárságának feladata többek között a közigazgatási hatáskörből adódó jogi, ellenőrzési, igazgatási jogkörök gyakorlása, az állami források tervezése, a monitoring és a közpénzek felhasználásának kontrollja.
– 2011-től a sportolók is választhatják az ekhós adózást. A minisztérium kitart a szükségessége mellett, hiszen itt is átláthatóbbá válhatnak a jövedelmek, a labdarúgókluboknál azonban sokan továbbra is minimálbéren jelentik be a futballistákat. Sikerült elérni a kívánt eredményt, vagy módosítani kellene a szabályozáson?
– Az ekho a sportban kifejezetten sikeres. Elmondható, hogy összességében nagy előrelépést jelent a jövedelmek kifehérítésében. A látványcsapatsportok között például a labdarúgás részére is lehetőség az ekho választása, a 16 első osztályú futballklub közül információink szerint mostanra majdnem mindegyik áttért az ekhóra.
–Közeledik a londoni olimpia, hány éremben, köztük mennyi aranyban reménykedik?
– Tudom, hogy a Pekingben elért sportolói eredmények sok mindenkit elgondolkodtattak, de azt látnunk kell, hogy sportolóink ott is megtettek minden tőlük telhetőt, s ez így lesz idén Londonban is. A magyar sport az elmúlt 20 évéhez képest tavaly kapta a legmagasabb állami támogatást, s mivel a sportot kiemelt stratégiai területként kezeli a kormány, idén is meg tudtuk tartani a kiemelt költségvetési támogatást. Ezzel együtt nem támaszthatunk a sportélet szereplőivel szemben irreális elvárásokat.
– Milyen szereplést, eredményeket vár az utóbbi évek legsikeresebb magyar úszó válogatottjától?
– Úszásban a kvalifikációs szabályok szerint egy versenyszámban maximum kettő „A” szintes sportoló nevezhető, illetve ha nincs „A” szintes, akkor egy „B” szintes sportoló. A kvalifikációs időszak végén dől el, hogy a Magyar Úszó Szövetség kiket javasol az olimpiai indulásra. Ezen az időszakon és a végső döntésen sok minden múlhat. Ahogyan azt Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya mondta, elégedett lenne, ha az érmek számát tekintve a pekingi szintet tartani tudnánk. Ezzel jómagam is egyetértek.
– Január elején az államtitkárság kitüntetéseket adott át úszóinknak. Ön akkor a megbecsülés elmaradásáról beszélt, de megígérte, hogy ilyen probléma nem adódik többé. Anyagi, netán erkölcsi értelemben maradt el a megbecsülés?
– A kitüntetési ünnepségen a sportolók elismerése kapcsán két dologról beszéltem. Egyrészt szóltam a Magyar Sportújságíró Szövetség (MSÚSZ) által tradicionálisan megszervezett Sportcsillagok Gálája kapcsán tapasztalt, évek óta húzódó problémákról, vagyis arról, hogy az újságírók a díjazásnál figyelembe vehessék az átadási ünnepség időpontjáig lezáruló hazai sportsikereket is. Azóta államtitkárságunk sikerrel folytatott egyeztetéseket a Magyar Sportújságíró Szövetség vezetőivel ebben a kérdésben. Másfelől az idei évtől az MSÚSZ vezetőinek ígérete szerint a Sportcsillagok Gálaestjén már nem csupán az ép, hanem a fogyatékos sportolók, sportszakemberek elismerésére is sor kerül majd.
– A február eleji rektori konferencián ön az egyetemi-főiskolai sport megújításáról beszélt. Milyen konkrét intézkedésekkel lehet visszacsábítani a sportpályára a diákokat?
– A rendszerváltás óta eltelt időszakban, a kialakult új felsőoktatási rendszerben a szervezett, intézményi keretek között zajló sport sajnos fokozatosan kikerült a hazai egyetemek és főiskolák oktatási, nevelési és felkészítő programjaiból. A felsőoktatásban évekkel ezelőtt megszűnt a kötelező testnevelés, beszűkültek a felsőoktatási sportszervezetek, a sportlétesítmények által kínált lehetőségek, állandósultak a létesítményfenntartási nehézségek, csökkent a sportoló hallgatók száma és elhalt a főiskolai-egyetemi versenyrendszer is. Mára valójában rendkívül paradox helyzet állt elő: a felsőoktatásban egyre kevesebben sportolnak, de ha lehetséges volna máról holnapra elérni, hogy megnövekedjen a sportolás iránti szükséglet, akkor viszont a meglévő infrastruktúra nem tudná kiszolgálni a megnövekedett igényeket. Mivel a munkavállalásra felkészülő főiskolások, egyetemisták egészségi állapota is meghatározó körülmény az ország teljesítőképessége szempontjából, nem mondhatunk le a felsőoktatás sportfejlesztéséről sem. Elemi érdek, hogy a hazai értelmiség következő nemzedékei magas teljesítőképességgel, kiváló egészségi állapotban állhassanak a nemzeti ügyek szolgálatába – ez a legtöbb európai országban vitán felüli stratégiai kérdés. Mindazokból, amit elmondtam, világosan kirajzolódnak az előttünk álló feladatok. Egy sajnálatosan leépült rendszert kell a mai társadalmi követelményekhez igazított szolgáltatási szerkezettel, szakmai – kiemelten testnevelői, szakedzői, sportmenedzseri – erőforrásokkal és az igények kiszolgálására alkalmas létesítményparkkal újjáépíteni.
---- A sport jövőjének biztosítása volt a cél ----
– Az unió politikáján belül a sport viszonylag új terület. Ha jól tudom, a magyar elnökség céljai között szerepelt, hogy a következő költségvetési ciklusban különítsenek el közösségi forrásokat kimondottan a sport támogatására, hogy ezekre pályázhassanak a sportszervezetek. Hogy látja, mennyi esélyünk van ennek a célnak a teljesítésére?
– A soros elnökség fél éve során elvégzett munkánkat talán az jellemezheti leginkább, hogy a Gödöllőn megtartott sportigazgatói értekezletünkön, ahol valamennyi tagállami delegáció és számtalan civil nemzetközi sportszervezet vezetői vettek részt, komoly elismeréseket kaptunk. A magyar EU-elnökség egyik fő célkitűzése a sport uniós jövőjének biztosítása volt, ennek érdekében dolgoztuk ki a tavaly május 21-én elfogadott munkatervet, melyet a „Sport európai dimenziójának fejlesztése” című bizottsági közleményre építettük. A dokumentum három évre határozza meg az unió tagállamainak sportra vonatkozó közös vállalásait és elsődleges feladatait. Természetesen a munka nem állt le a magyar elnökség lezárultával. A magyar után a lengyel és a dán elnökség sikere is, hogy 2014-től életbe léphet az „Erasmus Mindenkinek” program, amelyen belül a sport is megjelenhet, ezzel a sport területének jövőbeli, uniós, anyagi támogatása is megvalósulhat.
– A 2010 júniusában ön által kitűzött célok közül mi az, ami megvalósult, és mi az, ami egyelőre elmaradt?
– Az elmúlt másfél évben, úgy gondolom, nagyon sokat léptünk előre a magyar sportpolitika és sportdiplomácia területén. Szükség is volt a magyar sportban a szó szoros értelmében vett „rendszerváltásra”, hiszen az elmúlt 8 év során az ágazat, hogy finoman fogalmazzunk, nem élvezett politikai prioritást, s ennek eredményei a diákok fizikai állapotán keresztül a sportegyesületek helyzetén át az olimpiai eredményekig minden területen megmutatkoztak. A tavalyi költségvetés tervezésekor már kiemelt stratégiai ágazatnak megfelelően szerepelt a sport. A 2010. évi 16 milliárdhoz képest 2011-ben csak a Nefmi büdzséjében 24 milliárd forint volt a sportra fordítandó keret, összkormányzati szinten pedig a támogatás elérte a 31 milliárd forintot.
Az újraszabályozott sporttörvényről, és ennek következményeként egy egyszerűbb, áramvonalasabb irányítási, forráselosztási és ellenőrzési rendszer kialakításáról az előzőekben már szó esett – nyilván ezek fontos eredménynek tekinthetők, a finanszírozás megnövelése mellett. Nagyon fontos sikernek tekintem ugyanakkor a mindennapos testnevelés bevezetésének előkészítését, illetve szabályozásban való megjelenítését is, hiszen ez a lépés, amelyet az oktatási ágazattal közösen dolgozott ki a sportért felelős államtitkárság, egyszerre több nemzeti stratégiai célt is szolgál. A mindennapos kötelező tanórai testnevelés azonnali, átfogó, minden évfolyamot érintő bevezetése a tavalyi évben, a rendelkezésre álló infrastruktúra és tanári létszám mellett még valóban kivitelezhetetlen lett volna. Az új köznevelési törvény hatályba lépésével a mindennapos testnevelés órák folyamatos bevezetésére felmenő rendszerben kerülhet majd sor a 2012/2013. tanévtől kezdve, szorosan illeszkedve a Nemzeti alaptantervben foglaltakhoz.
– Például hogy a jövőben csökkentsük az egészségügyi kiadásokat?
– Többek között. Elemzéseink szerint nem túlzás, hogy legalább triplán megtérül minden forint, amit a sportba fektetünk. A nemzetközi színtéren a legkülönfélébb kutatásokban is több alkalommal kimutatták már, hogy 1 euró vagy 1 dollár befektetés egy ember sportmozgásába tíz év alatt 2-5 euró vagy dollár megtérülést hozhat. Számos nemzetközi kutatás igazolta, hogy a szabadidősport fejlesztése révén, a társadalom egészségi állapotának javulásával nő a gazdaságok teljesítőképessége. Tehát a pluszforrás, vagyis a társasági adóból a látványcsapatsportágak számára nyújtható támogatás is egyértelműen megtérül majd hosszú távon. A társasági adókedvezmények által ösztönzött létesítményfejlesztések ugyanis számos más sportág létesítményhelyzetét is jelentősen javítják. A kormány célja, mint már sokszor elmondtuk, az, hogy ne csupán sportnemzet, hanem sportoló nemzet is legyünk. Ezért emeltük ki az adókedvezmény támogatottjaiként azokat a sportágakat, amelyekben az igazolt versenyzők és az utánpótlás-nevelésben részt vevő fiatalok több mint 75 százaléka sportol. Összességében azt mondhatom, hogy elindultunk egy rögös, de sikerekkel kecsegtető úton, sokat dolgozunk a megvalósulás sikeréért, és bár a társadalom egészségi állapotában várható változások igazán majd csak hosszabb távon mutatkoznak meg, reményeim szerint akár már két év múlva statisztikákkal is alátámasztható lesz a sporttámogatás és a sportfejlesztés új módozatainak pozitív társadalmi és gazdasági hatása.
Facebook
Facebook, Apple, Amazone – elhagyhatják Európát Brüsszel miatt?
