Paulo Sousáék egy parányit megszenvedtek azért, hogy kiérjenek az óceánpartra, de a hatórás repülőút végén előkelőségeknek járó fogadtatásban részesültek, s valósággal megtámadták őket a sajtó munkatársai. A Fehérvár csapatát érte még egy nagy megtiszteltetés, az Uefa.com, tehát az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos weboldala a speciális EL-címlapon szép nagy összeállításban méltatta a Videotont, emlékeztetve, hogy nagy elődök, az 1957/1958-as Vasas, az 1959/1960-as (Puskás-féle) Real Madrid, az 1960/1961-es (Hidegkuti-féle) Fiorentina, az 1963/1964-es MTK, illetve az 1967-ben aranylabdás Albert Flórián – és hát az 1985-ös, UEFA-kupa-ezüstérmes Videoton – nyomdokaiba lép a Sousa-csapat. Bizony, a magyar futballtörténelem egy-egy jeles pillanata kötődik a Vasashoz mint az első európaikupa-döntős magyar csapathoz, Puskáshoz, aki máig egyedüliként vágott négyet kontinentális klubtorna döntőjén, s az összevissza írt nevű Hidegkutihoz is, aki először nyert magyar edzőként európai kupát – hozzájuk társul még az első és utolsó magyar E-kupafinalista (MTK, Videoton), illetve az egyetlen magyar aranylabdás. Európa számon tartja mindezt!
De csöppenjünk csak vissza a jelenbe! Az este az MNO-n percről percre követhető Sporting–Vidi és Genk–Basel arról dönt, hogy történetében először túléli-e európai kupa csoportkörét magyar focicsapat. Ha abból indulunk ki, hogy a mérkőzés játékvezetője, a 37 esztendős görög gyógyszerész Mihalisz Kukulakisz utolsó két EL-meccsén vendéggyőzelem született, miért ne? Ha a sípmesterkedését testközelből a Steaua ellen megtapasztaló Újpest és Sándor György (2009) ellátja tanácsokkal a fehérváriakat, miért ne? A gól nélküli döntetlen amúgy nem volna nagyon elképzelhetetlen, a Vidi ugyanis elvesztette a góllövőcipőket az EL-ben, a Sporting meg ugye döntetlenkirály kevés rúgott és kapott góllal mind a bajnokságban, mind az EL-ben. Sousa és néhány vidista játékos lisszaboni kötődéséről pedig már korábban értekeztünk, ami extra motiváció az esélytelenebb magyar klubnak.
