Nem hivalkodásképpen, de tény: 2007 novemberében Chicagóban volt szerencsém látni a világ leghíresebb jégkorongligája, az egyesült államokbeli és kanadai csapatokat magába foglaló NHL (National Hockey League) egyik mérkőzését. A helyi Blackhawks az Atlanta Trasherst fogadta és kapott ki tőle 3-2-re, a 24 ezres United Centerben 16-17 ezren „lézengtek”, a nézőtér pillanatok alatt kiürült, s úgy éreztem, szomorúbb vagyok, mint a jó amerikai szokás szerint örök optimista helyiek. Akiknek megint igazuk lett, a Fekete Sólymok azóta 2010-ben és tavaly is megnyerték a Stanley-kupát.
Kétlem, hogy a Slovan Bratislavának van esélye győzni a földkerekség második legerősebb pontvadászatában, a KHL-ben, mindenesetre a szovjet szakmai alapokról indult, de gazdasági erőt tekintve lassan NHL-szintű hoki liga legutóbbi pozsonyi mérkőzése minden szempontból vetekedett a tengerentúli körülményekkel. Az impozáns Slovnaft Arena tízezer nézővel telt meg, a hangulatot az Amerikában megszokott fogások – „kiss cam”, azaz csókkamera, a leglelkesebb gyermeknéző kiválasztása, látványos hang- és fényeffektusok – mellett a fokozott klubkötődés, a lokálpatriotizmus is fokozta.
Pedig a rivális nem valahonnan a szomszédból, mondjuk Magyarországról jött, hanem nyolcezer kilométer távolságból, Vlagyivosztokból. Az ottani Admiral a KHL keleti csoportjának a tagja, a Slovan értelemszerűen a nyugatié, de a keresztbe játszás miatt találkozhattak egymással. Egyikük sem tartozik a pontvadászat legjobbjai közé, vélhetőleg nem kerülnek be a rájátszásba, ettől még nagyszerű hangulatú és színvonalú derbit varázsoltak a pozsonyi jégre. A Slovan keretében négy cseh légiós mellett csak szlovákot találunk (még ha akad magyaros hangzású Bakos és Mikus is), a legnagyobb név Miroslav Satan. A 39 éves klasszis 1993-tól 18 esztendőt húzott le az NHL-ben (Edmonton, Buffalo, New York, Pittsburgh, Boston), aztán 2011-ben a KHL-es Dinamo Moszkvára váltott, majd hazatért. Stanley-kupagyőztes, világbajnok klasszis.
Most is minden megmozdulását hatalmas ováció fogadta, s a meccs kritikus pillanataiban is őt hívták segítségül a hazai drukkerek „Miro, Miro!” kiáltással. A vlagyivosztokiak inkább kontrákra rendezkedtek be, az egyikből vezetést szereztek svéd légiósuk, Richard Gynge révén, de Mario Biznak egyenlíteni tudott. A második harmad vége előtt Gynge újból betalált, a harmadikban pedig összeomlott a Slovan, s végül 6-1-es vereséget szenvedett. Az túlzás, hogy örültek a helyiek, de a meccs végén szerény tapssal jelezték, nem szakítottak örökre kedvenceikkel. Hisz a KHL biztosítja, hogy hétről hétre komoly riválisokkal szemben lássák őket, s azért 25 vereség mellé 20 győzelem így is összejött eddig.
A Slovan a 2012–13-as szezonban csatlakozott a Kontinental Hockey League-hez, amelyet jelenleg 21 orosz mellett egy-egy fehérorosz, ukrán, lett, cseh, horvát, kazah és szlovák gárda alkot. A következő idényben a finn Jokerit és az olasz Milánó csatakozása várható. Egy csapat költségvetése alsó hangon tízmillió euró, jellemző a terjeszkedési szándékra, hogy az idei újonc Medvescak Zagreb indulásának anyagi feltételeit a liga zömében orosz szponzorai dobták össze új piacot szimatolva. A most látott Admiral Vlagyivosztok főszponzora a helyi kikötőt és tömegközlekedést működtető cég, amely így bő nyolcezer kilométerre otthonától is meg tud jelenni. A kisebb csapatok is össze tudnak hozni mintegy kétmillió dolláros bevételt a mezekből, jegyekből, támogatókból.
Mondhatjuk, a KHL majdnem olyan, mint az NHL, csak közelebb hozzánk. Sőt, Ocskay Gábor, a Sapa Fehérvár vezetője nemrég kijelentette, pár éven belül magyar csapat is KHL-tag lehet. Pozsonyban ez egyértelműen bejött.
