Hamarosan rá sem lehet ismerni Magyarország futballtérképére

Nem ért még véget a bajnokság az első és a másodosztályban sem, de néhány fontos kérdés már mindkét sorozatban eldőlt. Az NB I mezőnyéből két kelet-magyarországi klub esik ki, a Kazincbarcika és a Diósgyőr a nyár végétől az NB II-ben játszik majd, a helyükre pedig két fővárosi csapat, a Vasas és a Honvéd jut fel. Ezzel jelentősen torzul a budapesti és a vidéki csapatok aránya az NB I mezőnyében. Ez nem feltétlenül előnyös, de a hasonló eset nem példátlan az európai futballban.

Az Illovszky Rudolf Stadion a nyártól ismét NB I-es mérkőzéseknek ad otthont. Forrás: vasasfc.hu Fotó: Picasa

A Vác bajnokcsapata 1994-ben (Forrás: vac.hu)

Akkoriban a legelőkelőbb helyen végzett vidéki csapat megkapta a sajtótól a vidék bajnoka címet, a Népsport tabellaparádéjában rendre szerepeltek olyan adatok, amelyek azt rögzítették, mire mentek egymás ellen a vidéki klubok, mire a budapestiekkel, és ez is táplálta a szembenállást, amelynek az alapja a kiirthatatlannak látszó Budapest-vidék ellentét volt a társadalom egészében. Az azonban, hogy hol találunk élvonalbeli klubokat, elsősorban gazdasági kérdés.

– A magyar GDP több mint negyven százalékát a főváros és a közvetlen környezete adja – mondja Szabados Gábor sportközgazdász. – A rendszerváltás után megszűnt a sport központi támogatási rendszere, és egy jó ideig ott lehetett NB I-es futballcsapatot működtetni, ahol annak léteztek pénzügyi alapjai. 

A futball mindig a pénzt követi. Németországban ez úgy érhető tetten, hogy a Bundesliga első osztályában egyetlen egykori NDK-s várost találunk, Lipcsét, amelyet a harmadosztályból a Red Bull vitt fel a csúcsra, és a klubok zömét a gazdag Ruhr-vidéken vagy annak a közelében találjuk.

Hasonló a helyzet egyébként Olaszországban is, ahol Romától nézve a tehetősebb északi rész jóval több csapattal képviselteti magát a Serie A-ban, az angol Premier League klubjainak a többsége az iparilag legfejlettebb három régióból, Londonból, Birminghamből és Liverpool–Manchester vidékéről kerül ki, a portugál élvonal pedig a két nagyváros, Lisszabon és Porto környékére összpontosul. Azaz egyáltalán nem kivételes vagy éppen ördögtől való az, amit itthon látunk, még akkor sem, ha ennek vannak komoly hátrányai. Az elmúlt másfél évtizedben felbukkantak olyan új résztvevők, mint például Mezőkövesd, Kisvárda vagy Felcsút, ám a nem piaci alapon működő magyar labdarúgásban ezek a megfelelő kapcsolatrendszernek köszönhetik a szerepüket.

Senkinek sincs megtiltva a feljutás

Természetesen sokkal jobb lenne, ha jobban eloszlana az országban az NB I mezőnye, mert úgy több helyen látnának a szurkolók, a gyerekek élvonalbeli meccseket, több bázisa lehetne az utánpótlásnak, ám ezt központi akarattal nem lehet megteremteni. 

Kétségtelen, hiányoznak olyan tradicionális klubok, mint például a Haladás, a Tatabánya vagy a PMFC, de az is feltűnő, hogy az NB II-ből feljutók mögött sem ők vagy a hozzájuk hasonló csapatok sorakoznak.

 Ez azt jelenti, hogy helyben nincs igazi szándék és lehetőség a hagyományok felélesztésére, hiszen senkinek sincs megtiltva az élvonal megcélzása. Az a véletlen műve, hogy most éppen Kelet-Magyarországról búcsúzik két csapat az NB I-től, kettő pedig a fővárosból érkezik oda, de ez szerencsétlen véletlen, ugyanakkor sokat nem lehet tenni ellene. És talán nem is érdemes.