Könnyek Kárpátaljáról, magyarok a Holdról

A Kárpát-medencei Összmagyar Diákbajnokság megálmodója, Kű Lajos csodára vár. Ami részben már bekövetkezett.

Ch. Gáll András
2014. 03. 05. 4:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Becsülendő, hogy Hargita megyei, vagy éppen beregszászi, adai kis srácokat fedez és karol fel. De biztos, hogy a torontói és montreali magyarokkal is fel kellett dúsítani a versenyt? Hisz egyrészt Kanadát azért sose csatolták el tőlünk, ők mentek, másrészt a kapocs a trianoni határ két oldalán amúgy is egészen más
– Persze, ők csak úgy elmentek. Illetve nem is ők, hanem a szüleik, nagyszüleik. Mert menniük kellett, különben, ha egyetlen ’56-os fotón feltűnnek, már viszik is őket, csak éppen nem Montrealba, hanem mondjuk Novoszibirszkbe. Jó, ha oda nem is, de mi van, ha valaki a belügyben egy felvétel láttán azt mondja, nézzétek, ez a Kovács, rántsuk már be húsz évre! Egyébként a Kanadából hazatért vendégek, amikor kikísértem őket a reptérre, azt mondták, mostantól számolják a napokat, amíg jövőre megint jöhetnek. De talán ennél is fontosabb az ügyünk szempontjából, hogy miután bemutatkoztak az első közös vetélkedőn, egy kis székely gyerek felállt, és megkérdezte: micsoda, ott is élnek magyarok? Úgyhogy jönni fognak, és bekapcsolódik Ausztrália is. Sőt, hozom a második világháború után kitelepítettek unokáit. Azt a kölyköt is, akinek a nagyapja az 1954-es vb-döntőt már stuttgarti lakosként hallgatta, de zokogott, mert a németektől kikaptak a magyarok. Pedig egy bőrönddel és páros lábbal rúgták ki innen. És nem hagyjuk ki a moldvai csángókat sem.

– Ahogyan többször fogalmazott, éveken át ellenszélben működtette a diákbajnokságot; 2010 óta érzi a hátszelet?
– Érzem, de lehetne akkora, hogy beleborzongjak. Évi 30 millió forintból csodát tehetnénk. Bár számomra már az is a csoda kategóriája, hogy a 2013-as futballdöntőt a Puskás-stadionban rendezhettük. Amikor a kárpátaljaiak kifutottak a gyepre, és körbenéztek, potyogtak a könnyeik, az adaiak pedig először a lelátóra mentek fel, onnan kérdezték, tényleg itt fogunk-e játszani, és spontán vastapsban törtek ki. Ennél nekem nem kell, nem is jöhet nagyobb elismerés.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.