Bár a párizsi első félidő derekán, 9-4-nél lehettek olyan illúzióink, hogy a veszprémiek máris minden vitás kérdést lezárnak, de a PSG Handballba nem azért ölt bele eurómilliókat a katari tulajdonos, hogy a csapat bárgyú áldozat módjára szaladjon bele az első kifent késbe. A 28-26-os siker értékét így növeli, hogy három gólos hazai vezetésről fordítottak a bakonyiak, akik első alkalommal várhatják idegenben szerzett előnnyel a negyeddöntő hazai visszavágóját. Persze, innen is lehet még bukni, csak éppen nem szabad. Hisz a tavalyi, 32-31-es, Kielben összeszedett hátrányhoz képest nemcsak az eredmény, hanem a két fél aktuális ereje is biztatóbb, arról nem beszélve, hogy azt az egy évvel ezelőtti meccset a macedón Nikolov, Nacsevszki bírópáros úgy elfújta a hajrában, hogy állítólag azóta többször is szóvá tették, mennyire bánják – nos, ma javíthatnak, mert Veszprémben ők dirigálnak. Félreértés ne essék: senki nem várja el a hátszelet, elegendőnek kell lennie a szélcsendnek is.
Mielőtt azonban elhinnénk, hogy minden tökéletesen egy irányba – a május 31–június 1-jei, kölni négyes finálé – mutat, idézzük azokat, akiknek a bőrüket kell a vásárra vinniük. Elsőként Carlos Ortega vezetőedzőt, aki klubja honlapjának így nyilatkozott: „Ahogy az első találkozó előtt is említettem, két összecsapás dönt a továbbjutásról. Ez a véleményem azóta sem változott, hogy nyerni tudtunk a francia fővárosban. Óriási mérkőzés lesz a veszprémi csata is, hiszen ellenfelünk is szeretne ott lenni a legjobb négy között. A két csapat sok újat nem tud mutatni a másiknak. Felkészültünk arra, hogy a végletekig kiélezett mérkőzés vár ránk.”
A Párizsban fontos labdákat fogott, a győzelemben a hajrában oroszlánrészt vállalt kapus, Fazekas Nándor is óvatos duhaj: „Senki se hallgasson Daniel Narcisse-ra, aki szerint a Veszprém Arénában lehetetlen nyerni. Ezt a gondolatot mindenki engedje el a füle mellett. Mert ha elhiszi, amit a francia világklasszis mondd, abból nagy baj lehet. Nekünk csak a Szeged elleni, magyar kupa döntőjének játékából és a párizsi teljesítményünkből szabad kiindulni. Abból erőt meríteni. Úgy érzem, csak ez lehet a mérvadó. Mind a két fontos összecsapáson bebizonyítottuk, hogy csapatként is egységesek vagyunk. Remekül védekeztünk és a támadó játékunkra sem lehetett panasz. Nagyon szeretnénk ott lenni a legjobb négy között, de a Párizs is ezt tervezi. Rettenetesen nehéz visszavágó vár ránk.” Az „odavágón” 9 gólt szórt, és ezzel a mezőny legeredményesebb játékosává emelkedett csapatkapitány is erre int: „Két gólos győzelmünk a hit, az akarat és a csapategység sikere volt. De ebből nem szabad messzemenő következtetést levonnunk a továbbjutás szempontjából. Mint ahogy abból sem, ha kikaptunk volna hasonló arányban. A lényeg, hogy a visszavágón is hasonló teljesítményre, ha nem jobbra lesz szükség, hogy megvalósítsuk céljainkat. A nagy csata végén szeretnénk együtt örülni a szurkolóinkkal.”
Akiknek ez minden vágyuk, hisz csapatuk még soha nem jutott be a BL-ben a négybe – bár 2002-ben, a hagyományos rendszerben már játszott BEK-döntőt a német Magdeburggal –, Nagy László pedig már el is nyerte a legbecsesebb klubtrófeát. Igaz, a Barcelona gárdájával.
