Király Kupa-sztori Zamorától Cristiano Ronaldóig

78 éve Köztársasági Kupának hívták, Franco is volt névadó, mára visszatért a királyság. Randevú a Mestallában.

Itt Cristiano Ronaldo és Marcelo hiányzik, ott Víctor Valdés és Piqué. Mindkét oldalon dolgozik a félelem. A Barca játékosai és vezetői attól tartanak, hogy idén trófea nélkül marad a csapat. A Bajnokok Ligája már elúszott, a bajnoki cím elúszóban van, maradt a Király Kupa.

És a Madrid mitől fél? Attól, hogy ebben az idényben nem tudja legyőzni a Barcát. Eddig még nem sikerült, a Nou Campban, október 26-án 2-1-re, a Santiago Bernabéu Stadionban március 23-án 4-3-ra győztek a katalánok.

A bíró végre nem Undiano Mallenco, akinek a tevékenysége októberben és márciusban a kritikák kereszttüzébe került. Ezúttal Mateu Lahoz fújja a sípot. Ahogy a Marca követeli: hagyjuk már végre a bírót, beszéljen a futball!
Eddig hatszor találkozott egymással a két csapat a kupa döntőjében, 3:3 a győzelmi arány, azaz a szerda este 21.30-kor a valenciai Mestallában kezdődő mérkőzés egyszersmind tie-break is lesz.

Először 1936. június 21-én csapott össze kupadöntőben a két óriás, a helyszín már akkor is a Mestalla volt. A trófeát úgy hívták, hogy Copa de la República, vagyis Köztársasági Kupa – aztán szűk egy hónappal később a futball zárójelbe került, mert kitört a polgárháború. A madridi Eugenio és Lecue góljára Escolá válaszolt, de veszélyben forgott a Real győzelme, mert nagyon nyomott a tíz emberrel játszó fővárosiak ellen a Barca. Az utolsó percben Escolá egy az egyben vezette a labdát Ricardo Zamorára, de a legendás kapus kitalálta a csatár szándékát, balra dőlt, Escolá oda rúgta a labdát, és Zamora megfogta! 2-1-re győzött a Madrid.

Legközelebb 1968. július 11-én csaptak össze, Zunzunegui öngóljával 1-0-ra nyert a Barca a – figyelem! – Copa del Generalísimo döntőjében. Franco még élt, a trófea az ő nevét viselte.

1974. június 29-én a madridi Vicente Calderón volt a helyszín, 4-0-ra hengerelt a Madrid Santillana, Aguilar, Rubinon és Pirri góljaival. Az akkori kupaszabályoknak megfelelően csak spanyolok játszhattak, Rinus Michels Barcájából hiányzott Johan Cruyff és a perui „Cholo” Sotil, a Realból Günther Netzer és az argentin Pinino Mas. A legendás Ignacio Zoco búcsúmeccse volt, Grosso öt perccel a lefújás előtt cserét kért, átadta a kapitányi karszalagot Zocónak, aki hamarosan magasba emelhette a kupát.

1983. június 4., a zaragozai La Romaredában vagyunk. Maradona és Bernd Schuster volt a Barca két szupersztárja, de Alfredo Di Stéfano, a Real edzője kettős emberfogással kikapcsolta a játékból az argentint, így Alonsónak a 89. percben lőtt gólja jelentette az 1-0-s sikert a katalánoknak. Feszült, durva meccs volt, Schuster a lefújás után kétszer is „bemutatott” majdani klubtársainak – hiszen hamarosan átigazolt a Real Madridba

Ismét a Mestalla – amit akkor Luis Casanovas Stadionnak hívtak – biztosította a kulisszákat. 1990. április 5-én Amor és Julio Salinas góljával 2-0-ra győzött a Barca a bajnok Real ellen, amely akkor rekordot jelentő 107 gólt szerzett. De a kupadöntőben egyet sem. Schuster már a fővárosiaknál játszott, ezúttal is elvesztette a fejét, és a lefújás után beszólt García Loza játékvezetőnek: „Jó nyaralást a Costa Braván, abban a villában, amit a Barcától kaptál!”

És az eddig utolsó Real–Barca, amit 2011. április 20-án a szokott helyszínen, a Mestallában rendeztek. A 107. percig kellett várni az egyetlen gólra, Ronaldo fejelte, és Mourinho Madridjának először sikerült legyőznie Guardiola Barcelonáját.

És most jön a tie-break, a hetedik. A szokásokkal ellentétben ezúttal biztos, hogy nem a sérült Ronaldo és vélhetően nem a formán kívüli Messi lesz a sztár, hanem az együttvéve 200 millió euróért szerződtetett Gareth Bale és Neymar. A „walesi herceg” kirobbanó formában van, s a brazil mágus is felszállóágba került. Meglátjuk, a Mestallában melyikük uralkodik majd!