Részben a szokásos módon indul a playoff: az alapszakaszt megnyert Szolnoki Dózsa-Közgép a negyedik helyezett RacioNet-Honvéddal, míg a második ZF-Eger a harmadik Diapolo-Szegeddel mérkőzik. Változás azonban, hogy idén már az elődöntőben is három nyert mérkőzés kell a továbbjutáshoz. Ami még kiélezettebb, érzelemdúsabb csatákat ígér, hisz az efféle párharcok jellemzője, hogy a sérelmek az egyre több közös „élmény” során halmozódnak.
Ezúttal, 23 év után először a Vasas nélkül, hiszen az angyalföldiek 1991 után 2014-ben pottyantak ki az első négyből. A címvédő Eger bezzeg az elmúlt nyolc szezonban egyszer sem maradt érem nélkül, és mindegyik medál az idén tavasszal menesztett tréner, Gerendás György dirigálásával született; 1993 után először hiányzik majd a playoffból Montreal olimpiai bajnoka és edzőként elővezetett, számos, emlékezetes magánszáma, utóbbiak előbb a BVSC, utóbb az Eger mérkőzéseit színesítették. A Szeged az elmúlt négy bajnoki szezont monoton bronzéremmel fejezte be, ezt azért is élte meg csalódásként, mert egyetlenként a négy között még sohasem nyert bajnoki aranyérmet. Ezen nyilván változtatna, bár dolgát jelentősen nehezíti, hogy nem számíthat a kezdődő infarktusából lábadozó Szivós Mártonra.
A Szolnok a 2012–13-as bajnokságban szerzett ezüstérmét szeretné fényesebbre csiszolni, továbbá két jeles évfordulót méltóképpen megünnepelni: az idén lesz 60 éve, hogy az első aranyérmét szerezte, valamint fél évszázada, hogy a mindmáig utolsót. A gárdát irányító Kovács István a magyar pólós história legsikeresebb klubedzője 10 bajnoki címmel. A vízben persze már nem ez dönt, hanem mondjuk az alapszakasz gólkirályi címét fölényesen, 78 góllal megszerzett szerb válogatott, Sztefan Mitrovics. A Honvéd egy év kihagyás után tért vissza a legjobb négy közé, a hőskornak számító időszakban, 2001 és 2007 között hét bajnoki döntőt vívott zsinórban, és az első hat alkalommal nyert is.
A négy elődöntős mestere a hazai sportági szövetség honlapján értékelte az alapszakaszt, íme, a nyilatkozatcsokor.