Részben a szokásos módon indul a playoff: az alapszakaszt megnyert Szolnoki Dózsa-Közgép a negyedik helyezett RacioNet-Honvéddal, míg a második ZF-Eger a harmadik Diapolo-Szegeddel mérkőzik. Változás azonban, hogy idén már az elődöntőben is három nyert mérkőzés kell a továbbjutáshoz. Ami még kiélezettebb, érzelemdúsabb csatákat ígér, hisz az efféle párharcok jellemzője, hogy a sérelmek az egyre több közös „élmény” során halmozódnak.
Ezúttal, 23 év után először a Vasas nélkül, hiszen az angyalföldiek 1991 után 2014-ben pottyantak ki az első négyből. A címvédő Eger bezzeg az elmúlt nyolc szezonban egyszer sem maradt érem nélkül, és mindegyik medál az idén tavasszal menesztett tréner, Gerendás György dirigálásával született; 1993 után először hiányzik majd a playoffból Montreal olimpiai bajnoka és edzőként elővezetett, számos, emlékezetes magánszáma, utóbbiak előbb a BVSC, utóbb az Eger mérkőzéseit színesítették. A Szeged az elmúlt négy bajnoki szezont monoton bronzéremmel fejezte be, ezt azért is élte meg csalódásként, mert egyetlenként a négy között még sohasem nyert bajnoki aranyérmet. Ezen nyilván változtatna, bár dolgát jelentősen nehezíti, hogy nem számíthat a kezdődő infarktusából lábadozó Szivós Mártonra.
A Szolnok a 2012–13-as bajnokságban szerzett ezüstérmét szeretné fényesebbre csiszolni, továbbá két jeles évfordulót méltóképpen megünnepelni: az idén lesz 60 éve, hogy az első aranyérmét szerezte, valamint fél évszázada, hogy a mindmáig utolsót. A gárdát irányító Kovács István a magyar pólós história legsikeresebb klubedzője 10 bajnoki címmel. A vízben persze már nem ez dönt, hanem mondjuk az alapszakasz gólkirályi címét fölényesen, 78 góllal megszerzett szerb válogatott, Sztefan Mitrovics. A Honvéd egy év kihagyás után tért vissza a legjobb négy közé, a hőskornak számító időszakban, 2001 és 2007 között hét bajnoki döntőt vívott zsinórban, és az első hat alkalommal nyert is.
A négy elődöntős mestere a hazai sportági szövetség honlapján értékelte az alapszakaszt, íme, a nyilatkozatcsokor.
Kovács István (Szolnok): Sokáig az Eger vezette a bajnokságot, majd az edzőváltást követően voltak olyan eredmények, amelyekre lehetett számítani. A rangadókon nyert a Szeged, a Szolnok is Egerben, az egymás elleni eredmények is változatosak voltak, ez jelzi a bajnokság élmezőnyének a kiegyensúlyozottságát. Szerettünk volna az alapszakaszban az élen végezni, szerencsére ez sikerült is.
Dabrowski Norbert (Eger): Elég hektikusan alakult az alapszakasz, sokáig úgy nézett ki, hogy rajtunk múlik az elsőség, aztán a Szolnok volt kedvezőbb helyzetben, majd újra mi. Végül ők értek oda az első helyre. Ami a Szegedet illeti: látszik, hogy Balázs most fordítva próbálja a csapatot formálni és a tavaszra időzíteni a jó játékot, eddig ment is neki. Remélem, mostantól nem fog.
Vincze Balázs (Szeged): Az őszi szezonban nyújtott teljesítményünk, a Pécs elleni pontvesztés, majd a három rangadó elvesztése megakadályozta a csapatot abban, hogy a rájátszást igazán jó helyzetből kezdjük. Sőt, ha tartottuk volna azt a formát, akkor még a négy közé jutás is megkérdőjeleződött volna. Aztán tavasszal stabilizálódott a játékunk, eredményesebb is lett, így még egy pozíciót előrébb tudtunk lépni. Összességében elégedett vagyok a teljesítményünkkel.
Vad Lajos (Honvéd): Senki nem vonta kétségbe, hogy a Szeged–Szolnok–Eger hármas az alapszakaszt az első négy között végzi. Egyedül a negyedik hely volt kérdéses. Mindenkit mondtak, csak a Honvédot nem, és mégis ott vagyunk. Egy bizonyos idő után már nem számított meglepetésnek a saját csapatom szereplése. Nyilván az elején kellemes érzés volt hatból hatot nyerni, majd a hetedik meccsünk a Vasas elleni döntetlen volt. Ez a teljesítmény már sejtetett valamit, és az, hogy az ötödik helyezett Vasast 13 ponttal előztük meg, alátámasztja azt, hogy teljesen megérdemelten kerültünk az elődöntőbe.
Ami az elődöntős reményeket illeti, az Eger–Szeged parti kiegyensúlyozottnak tűnik, így mindkét fél célja a fináléba kerülés, a Szolnok ellenben favoritnak számít a Honvéd ellen, bár a fővárosiak kedvelik ezt az „esélyleső” pozíciót. Ezért amikor arról kérdezték Vad Lajost, kivel találkozna szívesen a döntőben, tőle megszokott módon rávágta: „Ha mi oda eljutnánk, bárkivel, akár jöhetne a Real Madrid vagy a Barcelona is.”
