– Készen áll a csapat a selejtezőkre?
– Van egy-két poszt, amely még nincs kész, de azon vagyunk, hogy megtaláljuk ezekre a posztokra a megfelelő labdarúgókat.
– Beszélt már Pintér Attilával a meccs után?
– Felhívtuk telefonon, gratulált a csapatnak, nagyon örült a győzelemnek. Mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.
– Miként értékeli a győzelmet?
– Úgy éreztem, hogy a csapat legnagyobb ellensége saját maga, illetve az a hangulat, amely minket körülvett. Nyilván erről mi is tehetünk, és részben jogosak voltak a támadó hangok, de azt gondolom, hogy ma, a nyári szünet előtti utolsó meccsen – ha nem is tökéletes játékkal, mert elég sok hibát vétettünk – a csapat odatette magát.
– Mit gondol, mi volt az okuk az említett támadásoknak?
– Nyilván bosszantó azt látni, hogy a legegyszerűbb passzok sem sikerülnek. Amikor nem játszom, nekem sem mindig sikerül a játékos szemével nézni, csak a szurkolóéval, és ezen keresztül nyilván nagyon bántók ezek a dolgok. Viszont azokat a hangokat, hogy a csapat nem tett meg mindent, nem éreztem jogosnak. Akadozott a játékunk, voltak benne hibák valóban, de ma például én voltam az egyetlen külföldön játszó a pályán, és azt gondolom, a többiek nagyon szépen helytálltak, gratulálok nekik egytől egyig, mert sikerült kiszolgálniuk a közönséget.
– Milyen csapatra számítsunk szeptemberben?
– Megmondom őszintén, nem tudom, mert a kapitány nagyon sok játékost kipróbált, szinte minden meccsen változott a személyi összetétel, nem egyszerű így megfelelni az elvárásoknak. Nekem is volt most több olyan csapattársam, akivel ma játszottam először együtt. Ha lesz türelem, és ezek a játékosok be tudnak épülni, akkor lehet jövője ennek a válogatottnak, ha nem kapjuk meg ezt a türelmet, akkor nehezebben tudom elképzelni.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!