Korcsmár: Fájó nézni a neten a nyaralós képeket

Farkas József szerint egy-két posztra még meg kell találni a megfelelő embereket, de már alakul a csapat.

A magyar válogatott Kazahsztán elleni meccse után keserédesen nyilatkoztak a játékosok.

Noha 3-0-ra győzött a magyar labdarúgó nemzeti tizenegy, nem lehetett felhőtlen az öröm Pintér Attila váratlan rosszulléte, valamint az elmúlt hetekben a szurkolók felől záporozó éles kritikák miatt. Az MNO-nak a Pintér Attilát helyettesítő Farkas József, valamint Korcsmár Zsolt, Priskin Tamás és Varga Roland is nyilatkozott a mérkőzést követően

– Először is a legfontosabb: hogy van Pintér Attila, mi történt vele?
– Délelőtt telefonált nekem, hogy rosszul érzi magát. Azonnal hívtuk az orvost, mondtam, hogy gyorsan még fürödjön meg, a kádból kilépve úgy kellett elkapni, majdnem elesett. Az orvos megmérte a vérnyomását, és egyből kórházba parancsolta átvizsgálásra. Nagyon rosszul érezte magát, megbeszéltük gyorsan a csapatot, és már vitték is be a kórházba.

– Semmi mást nem beszéltek meg? Mit bízott önre?
– A taktikai dolgokat és a csapatot megbeszéltük, a többit úgy is tudtam, tíz éve együtt dolgozunk, ismerjük egymás gondolatát is.

– Lehet, hogy a negatív hangok okozták Pintér Attila rosszul létét?
– Elég sok negatív dolog van, és sajnos kevés a pozitív Érezzük is ezek hatásait, biztos Attila is szívére vette.

– Viszont a válogatott nyerni tudott 3-0-ra, a mérkőzéssel mennyire elégedett?
– Az eredménnyel elégedettek vagyunk, amit kértük a játékosoktól, maximálisan betartották, próbálták földön tartani a labdát. Tudtuk, hogy erős, masszív csapat a kazah, hogy felívelgetik a labdát, sok párharcot kellett megvívnunk. Azt gyakoroltuk, hogy a szélekre kivisszük a játékot, és a beadásokra érkezünk, ezeket végre is hajtották.

– Ez volt az utolsó meccs az Eb-selejtezők előtt, milyen előjelekkel várjuk a tétmeccseket?
– Azért kísérleteztünk a játékosokkal, mert meg kellett nézni, hogy nemzetközi szinten ki mire képes. Fiatal játékosok, és itthon játszanak, a nemzetközi ritmus gyorsabb játékot követel, meg kellett nézni, ki tud felnőni ehhez a szinthez, kit tudunk beilleszteni, ha valaki kiesik.

– Ebből arra lehet következtetni, hogy a csapat alapemberei továbbra is a légiósok lesznek, akik most hiányoztak, de az elmúlt években már bizonyítottak?
– Nem, a csapatban az fog játszani, aki az adott poszton a legjobb teljesítményt fogja nyújtani, akár külföldön, akár itthon játszik. Vannak olyan Magyarországon játszók is, akik megállják a helyüket, a mai mérkőzés is bizonyította.

– Készen áll a csapat a selejtezőkre?
– Van egy-két poszt, amely még nincs kész, de azon vagyunk, hogy megtaláljuk ezekre a posztokra a megfelelő labdarúgókat.

– Beszélt már Pintér Attilával a meccs után?
– Felhívtuk telefonon, gratulált a csapatnak, nagyon örült a győzelemnek. Mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.

– Miként értékeli a győzelmet?
– Úgy éreztem, hogy a csapat legnagyobb ellensége saját maga, illetve az a hangulat, amely minket körülvett. Nyilván erről mi is tehetünk, és részben jogosak voltak a támadó hangok, de azt gondolom, hogy ma, a nyári szünet előtti utolsó meccsen – ha nem is tökéletes játékkal, mert elég sok hibát vétettünk – a csapat odatette magát.

– Mit gondol, mi volt az okuk az említett támadásoknak?
– Nyilván bosszantó azt látni, hogy a legegyszerűbb passzok sem sikerülnek. Amikor nem játszom, nekem sem mindig sikerül a játékos szemével nézni, csak a szurkolóéval, és ezen keresztül nyilván nagyon bántók ezek a dolgok. Viszont azokat a hangokat, hogy a csapat nem tett meg mindent, nem éreztem jogosnak. Akadozott a játékunk, voltak benne hibák valóban, de ma például én voltam az egyetlen külföldön játszó a pályán, és azt gondolom, a többiek nagyon szépen helytálltak, gratulálok nekik egytől egyig, mert sikerült kiszolgálniuk a közönséget.

– Milyen csapatra számítsunk szeptemberben?
– Megmondom őszintén, nem tudom, mert a kapitány nagyon sok játékost kipróbált, szinte minden meccsen változott a személyi összetétel, nem egyszerű így megfelelni az elvárásoknak. Nekem is volt most több olyan csapattársam, akivel ma játszottam először együtt. Ha lesz türelem, és ezek a játékosok be tudnak épülni, akkor lehet jövője ennek a válogatottnak, ha nem kapjuk meg ezt a türelmet, akkor nehezebben tudom elképzelni.

– Akkor ön inkább cáfolja azokat a hangokat, miszerint sokaknak már nem annyira fontos a válogatott, vagy hogy a játékosok nem veszik komolyan a barátságos meccseket?
– Ezeket a kritikákat nem tartom jogosnak. Saját példámból kiindulva elmondhatom, hogy három hete befejeztem a bajnokságot, három hete edzek, míg a többiek nyaralnak, és nem egyszerű nézni, hogy a csapattársaim töltik fel az ilyen-olyan nyaralós képeket. De természetesen, ahogy Dzsudzsák Balázs is mondta, profik vagyunk, ez a dolgunk. Nekem még soha meg nem fordult a fejemben, hogy a válogatottnak nemet mondjak. Mondhatom, hogy azokra, akik ma pályára léptek, vagy az elmúlt hetekben a kerettel voltak, nem jogosak ezek a kritikák.

– Mennyire tud segíteni a rutinjával a fiataloknak a kritikák feldolgozásában?
– Nem is azt mondanám, hogy fiatalok, inkább rutintalanok: ha megnézzük a mai összeállítást, Priskin Tamásnak egyedül több meccse van, mint az többi kezdőjátékosnak összesen. Sok olyan srác volt a kertben, akiknek szokniuk kell ezt a légkört, és ennek ellenére nagyon szépen helytálltak.

– Ma debütált csapatkapitányként, hogy élte meg?
– Nagyszerű érzés volt! Azt gondolom, hogy minden játékos számára nagy megtiszteltetés, ha csapatkapitány lehet, velem sincs ez másképp.

– Simán győztek a Puskás Ferenc Stadion zárómeccsén, mennyire elégedett?
– Boldogok vagyunk, hogy 3-0-ra sikerült nyernünk, örülök, hogy így sikerült a mai mérkőzés, köszönjük a közönségnek a buzdítást. Gratulálok a csapatnak, bízom benne, hogy így tudjuk folytatni majd szeptemberben, és szeretnék jobbulást kívánni a mesternek, várjuk vissza mielőbb a csapathoz.

– Mennyire volt zavaró a kapitány hiánya a meccs alatt?
– Természetesen furcsa volt, és aggódtunk érte, de profi játékosok vagyunk, tennünk kell a dolgunkat. Reméljük, hogy minél előbb rendbe jön, és újra közöttünk lesz.

– Mit gondol arról, hogy ismét sokat változott a kezdőcsapat?
– A mester több felállásban is pályára küldte már a csapatot, hogy meg tudja nézni, ki mire képes. Úgy érzem, hogy ma a fiatal játékosaink nagyon helytálltak, a cserejátékosok is jól szálltak be. Bízom benne, hogy így folytatja mindenki, és jól tudunk szerepelni a jövőben.

– Begyakorolt figurának köszönhető az első gól?
– Gyakoroltuk a szögletvariációkat edzésen, ez teljesen tudatos mozgás volt.

– Teher a csapatkapitányi karszalag? Bár a mai csapatból nyilván ön volt a leginkább méltó rá, egyedül több válogatottsága van, mint a másik tíz kezdőnek összesen.
– Természetesen boldog voltam, hogy felvehettem a karszalagot, óriási megtiszteltetés, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya lehettem. Igyekeztem a csapatot összetartani és jó teljesítménnyel hozzájárulni a győzelemhez.

– Sérülés miatt jött le a pályáról?
– Igen, volt egy kis fájdalom a vádlimban, de semmi komoly.

– Milyen benyomásai vannak a kazah csapatról?
– Tudtuk, hogy ez is nehéz mérkőzés lesz, csakúgy mint az előző, de szerencsére tanultunk a hibáinkból. A játék is jobb volt, mint szerdán, több helyzetet tudtunk kialakítani ezúttal, és a három lőtt gól is pozitívum.

– Mennyire okozott problémát az, hogy hét poszton is megváltozott a kezdő az albánok elleni meccshez képest?
– Nem játszottunk még ilyen összeállításban, de jó játékosok alkották a csapatot, nem lehetett probléma a helyettesítés, és az eredmény is ezt bizonyítja.

– A mai teljesítménye alapján viszont ön jó eséllyel pályázhat a kerettagságra a tétmérkőzéseken is.
– Sikerült gólt rúgnom és gólpasszt adnom, de főként annak örülök, hogy jobb játékkal sikerült nyernünk, mint szerdán, talán a közönséget is ki tudtuk szolgálni. Reménykedem benne, hogy én is ott leszek majd szeptemberben.

– Eszébe jutott már, hogy – mivel a harmadik öngól volt – ön a régi Puskás Ferenc Stadion utolsó magyar válogatott gólszerzője?
– Tényleg, most, hogy mondja! Nem is gondoltam rá Nagyon örülök neki természetesen, nagy dolognak tartom.