Bár Németh János „Jamesz” volt a magyar válogatott gólvágója, az 1932-es olimpia utolsó összecsapásán Halassy öt találatával vertük 7:0-ra a házigazda Egyesült Államokat.
Hangsúlyozzuk, Halassy úgy vált korszakos játékossá, hogy csonka volt a fél lába. Az akaratereje azonban két embernek is elég lett volna. Az elveiből sohasem engedett. Leánya elbeszéléséből tudjuk, hogy a háború alatt üldözötteket menekített. A halálát az okozta, hogy nem tudott beletörődni az igazságtalanságba. Évtizedeken át csak azt rögzítették az életrajzában, hogy 1946. szeptember 10-én rablótámadás áldozata lett. Valójában egy orosz katonai járőr el akarta kobozni az autóját, amikor a társával Angyalföldről hazafelé, Újpestre tartott.
Halassy ellenállt, s az orosz katona lelőtte. Noha hatalmas felháborodás övezte a halálát, a terjeszkedő szovjet hatalom árnyékában a hatóságok nem vizsgálták a gyilkosság körülményeit. Pedig köztudott volt, hogy mi történt. A Szabad Újpest című újság 1946. szeptember 14-ei száma hallgatott a legfontosabb részletekről, s így számolt be az esetről: „Az ismert újpesti úszóbajnok, többszörös vízipóló-válogatott Halassy Olivért a Szent László úton (Angyalföld) rablógyilkosok agyonlőtték. Apósa autóján haladt Újpest felé Csikáry Gyula sofőrrel együtt, mikor megállították kocsijukat. A rablók is autón voltak, és kiszállították Halassyékat. Mikor ellenálltak, lelőtték őket. A gyilkosság után néhány órával a gumiktól leszerelt kocsit a külső Andrássy úton a rendőrök megtalálták. A gyilkosok kézre kerítésére a nyomozás nagy eréllyel megindult.”
Ötezer gyászoló kísérte utolsó útjára, Hajós Alfréd is búcsúbeszédet mondott, hangsúlyozva, akkor hagyta itt hazáját, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. A rendszerváltozás hajnalán, 1989-ben Halassy Olivérről nevezték el az Újpest Pozsonyi úti sportközpontját, majd posztumusz Magyar Örökség díjat kapott a sportoló. Élete örökre tanulságként szolgál mindannyiunknak.
