Győzött 1000 méteren a kajakos Csipes Tamara, a Vasbányai Henrik – Mike Róbert kenupáros, valamint 500-on a női kajaknégyes, a kenus Vajda Attila, a Medveczky Erika – Sarudi Alíz kajakosduó és a kenunégyes második lett 1000-en.
Elsőként az Ausztráliából idén hazatért Csipesnek – vagy ahogy a helyi műsorközlő mondta, Tamara Csipesznek – szurkolhatott a döntőkre szinte teljesen megtelt lelátókon drukkoló magyar tábor. A női kajakegyesek 1000 méteres döntőjéből hiányzott a korábban magyar színekben világbajnok, ma már szerb, címvédő Ruzicic-Benedek Dalma, aki a hírek szerint egészségi okokból nem indult el a fináléban.
Távollétében a svéd Sofia Paldanius kezdett a legjobban, Csipes – a szám 2011-es világbajnoka – az üldözők között haladt. Egészen féltávig ez volt a helyzet, aztán a magyar kajakos felzárkózott, le is hagyta az éllovast, és a hajrára is elsőként érkezett. Az utolsó métereken aztán a skandináv rivális visszatámadott, de ez már nem volt elég, mert a magyar versenyző ha minimális különbséggel is, de elsőként haladt át a célvonalon.
A következő döntőben is magyar éremesély mutatkozott, Vajda Attila világbajnoki címvédőként készült ismét borsot törni a hazai kedvenc, aktuális olimpiai bajnok Sebastian Brendel orra alá. A német kenus kicsit elhúzta a rajtot, tett még egy kört, mielőtt beállt a rajtgépbe, ezután azonban kilőtt, s rögtön az élre állt. Ötszáz méternél Brendel, Vajda volt a sorrend az élen, s ez a finisig nem is változott. Ekkor a szegedi versenyző – a pekingi olimpia bajnoka – megkezdte szokásos, erős hajráját, de ezúttal csak megszorongatni tudta német riválisát, lehagyni már nem, így másodikként ért a célba.
A Medveczky–Sarudi duónak a kevés nevező miatt csak a döntőben kellett először vízre szállnia. A páros 2011-ben vb-bronzérmes volt Szegeden, ezután azonban szétváltak útjaik – Sarudi Cipruson akarta folytatni a pályafutását, de aztán hazajött –, s idén ültek ismét össze. A finálét a fehéroroszok kezdték a legjobban, féltávnál is ők vezettek a németek és a magyarok előtt, s végig meg is tartották előnyüket. A tavaly egyesben világbajnok Medveczky vezette magyar hajó egy jól sikerült hajrával aztán végül ezüstérmet szerzett.
A női pároshoz hasonlóan a Kiss Tamás – Vass András – Varga Dávid – Sarudi Pál összeállítású kenunégyesnek is a finálé jelentette az első, s egyben utolsó fellépést a kontinensviadalon; a nyolc hajót számláló mezőnyben ott voltak a címvédő fehéroroszok és a világbajnok németek is. A tavaly hetedik magyar hajó jól kezdett, az élboly tagjaként haladt, 500 méternél a harmadik volt, s úgy tűnt, végül még ennél is feljebb kapaszkodik, de a rendkívül szoros befutó után maradt a harmadik helyen. Győztek a fehéroroszok a románok előtt, de aztán néhány perc múlva jött a csattanó: a románokat utólag kizárták szabálytalan versenyzés miatt, s így Kissék mégis a második helyen zártak.
Ezután a női kajaknégyesek küzdelme következett 500 méteren, a Szabó Gabriella vezette magyar hajó – ugyan más összeállításban, de – címvédőként indult a döntőben. A Szabó Gabriella – Kozák Danuta – Kárász Anna – Vad Ninetta összetételű csapat ennek megfelelően szinte azonnal a start után az élre állt, 250-nél már tisztán vezetett, és a hajrához is elsőként érkezett. Az utolsó métereken a riválisok már hiába próbálkoztak, elsőként, nagy fölénnyel a magyar kajak orra haladt át a célvonalon, s így sikerült a címvédés.
A Tóth Dávid – Kulifai Tamás kajakpáros nem tudott beleszólni a dobogós helyek sorsába 1000 méteren, hatodik lett, de a nap utolsó ezres fináléja még tartogatott örömöt és izgulnivalót a magyaroknak. A Vasbányai Henrik – Mike Róbert kenukettős tavaly némi meglepetésre lett második az Eb-n, aztán később világbajnoki címet szerzett, s Brandenburgba már favoritként érkezett. A tavaly győztes oroszok ugyanakkor most is győzni akartak, s öngyilkosnak tűnő taktikával már a rajt után kiváltak a mezőnyből, s óriási előnyre tettek szert.
A magyarok a második helyen haladtak, s rajtuk kívül parton és vízen szinte mindenki úgy gondolta, nem foghatják be az élen haladót. Az utolsó kétszáz méteren azonban Mikéék őrült hajrába kezdtek, méterről méterre közelítették meg az elfáradó oroszokat, s az utolsó métereken már ők haladtak elöl. A célba elsőként beérkezve óriási örömujjongásban törtek ki, s a nagy győzelem után a levegőbe csaptak diadalittasan.
A szombati parakenus döntők során két ezüstöt is szereztek a magyar sportolók: Geri Dániel a V–1 LTA 200 méteres versenyben, Rozbora András pedig a K–1 200 méteres A fináléban lett második.
Csipes Tamara:
„Taktikai megfontolás volt, hogy én nem veretek előre az elején, főleg a borzasztó víz miatt. Már az előfutamban is azt éreztem, hogy tele vagyok energiával, de nem tudom kihasználni, mert csak arra összpontosítok, hogy ne támasszak le, ne húzzak luftokat - persze, valószínűleg mindenki ezzel küzdött. A rajtom elég jól sikerült, a svéd lány elment, de éreztem, hogy ez nem lesz gond. Ötszáznál kezdtem el feljönni, háromszázzal a vége előtt pedig megindítottam a hosszú finist. Ezen a rossz vízen nagyon rossz evezni, be is kötött a végére az alkarom, de a célban éreztem, hogy megvan a győzelem.”
Vajda Attila:
„Próbáltam jönni a végén, de az a baj, hogy már a rajt után majdnem elsüllyedtem, annyi víz volt a hajómban. A start előtt ki akartam kötni, hogy kiürítsem, de nem engedték meg, úgyhogy így kellett végigjönnöm. Amit a rajtban összeszedtem hátrányt, abból sikerült lefaragnom, de a sikerhez nem volt elég. Brendel kicsit húzta az időt a rajt előtt, hogy beálljon a rajtgépbe, ezalatt mi kaptuk a vizet a hajónkba, biztos vagyok benne, hogy ez taktikai húzás volt a részéről.”
Varga Dávid:
„Nagyon jó pályát tudtunk jönni annak ellenére, hogy küzdöttünk az elemekkel a balos oldalszeles pályán. Nagy segítségemre volt Pali, hátul kormányzott. Csapatként funkcionáltunk, teljesítettük a tervet.”
Szabó Gabriella:
„A pálya 99 százaléka nagyon jól sikerült, csak a rajt nem, ugyanis nagyon jól akartam indulni, és éllel húztam bele a vízbe. De aztán már öt méternél éreztem, hogy visszazökkentem a normális kerékvágásba. Így aztán ugyanolyan jó pályát tudtunk menni, mint a szegedi világkupán.”
Mike Róbert:
„A technikai minimumot nem hoztam az elején, mert beleakadt a lapátom a vízbe, ott egy kicsit azért aggódtam. Ahogy aztán láttam, hogy se bal oldalon, se jobb oldalon nem tudnak elmenni a többiek, kivéve az oroszokat, akkor azért megnyugodtam. Ötszáznál éreztem, hogy van bennünk erő, egyre csúsztunk feljebb, és kétszázzal a vége előtt már láttam, hogy fáradnak az oroszok. Most mi voltunk a gyorsabbak, nem úgy, mint tavaly.”
Storcz Botond vezetőedző:
„Nagyon jó versenynap volt, és izgalmas is, az utolsó számban a Vasbányai, Mike kenupáros produkcióját az elképesztő jelző illeti. Két hajó hátrányt dolgoztak le úgy, hogy a végén már tisztán vezettek. Elégedettek vagyunk.”
A vasárnapi program:
– 200 méteres középfutamok 9 órától
– 200 méteres döntők 11.50-től
– 500 méteres és férfi-K–4 1000 méteres döntők 15 órától
– 5000 méteres döntők 17 órától
