Válogatottunk június 15-én, Velenjében agyonnyert állásból veszítette el a szlovénekkel szembeni vb-selejtezőt. Ezzel letért a riói olimpiára vezető egyenes útról, hiszen nem jutott ki a jövő januári, katari világbajnokságra, így ott értelemszerűen nem végezhet az első hét között, tehát nem szerezhet indulási jogot az ötkarikás kvalifikációs viadalra. Maradt azonban még egy szűkebb és rögösebb ösvény: a 2016-os lengyelországi Eb-n az első két hely egyikét kell elcsípni azok között, akik még nem résztvevői az olimpiai selejtezőnek. A vb-ről velünk együtt lemaradt Izland, Norvégia, Szerbia, Románia mellett ebbe a kasztba tartoznak majd azon európai alakulatok is, amelyek Dohában kiszorulnak az első hétből, tehát orosz, bosnyák, cseh kaliberű riválisokkal vagy ismét a szlovénekkel bátran számolhatunk.
Mindezt megelőzően persze sikerrel kell megvívni az Eb-selejtezőt, azaz a magyar, orosz, ukrán, portugál kvartett első felében kell végezni. Méghozzá úgy, hogy a portugálok elleni, október végi rajt előtt a csapat több sebből vérzik, nincs szövetségi kapitányunk, de még mindenki számára adódó és elfogadható jelölt sem. Vetési Iván szövetségi elnök röviden összefoglalta a prioritásokat: „Az biztos, hogy főállású szövetségi kapitányt szeretnénk kinevezni a lehető leghamarabb. Fontos, hogy a magyar kézilabdázásért elkötelezett embert találjunk, aki minden erejével a magyar válogatottra koncentrál.” Mocsai Lajos hangsúlyozta, hogy a kiválasztottnak meg kell találnia az együttműködést a külföldi világklasszisokkal teletűzdelt magyar élklubokkal, és nem titkolta, itthonról merítene.
Kérdés, kit. Sokak szerint Kovács Péternek, a huszadik század legjobb magyar játékosának az elmúlt húsz évben egyszer, „alanyi jogon” járt volna a pozíció – csakúgy mint Faragó Tamásnak a férfi-pólóválogatott kispadja –, de az elmúlt esztendők tendenciája nem növelte, inkább apasztotta az esélyeit. A harmadik évezred korábbi mesterei közül más és más okból, de Skaliczki László, Hajdu János és Csoknyai István reaktiválása is valószínűtlen. A nyáron Csurgóról távozott, 2008–2009-ben a női nemzeti együttest dirigált Imre Vilmos kinevezése ellenben felvetődhet, mint ahogyan a Veszprémmel 2002-ben BL-döntőt vívott, emiatt már-már „félmagyar” Zdravko Zovkóé is, ő azonban jelenleg a horvát stábot erősíti. Ha még messzebbre tekintünk, az is szempont lehet, hogy a Veszprémért és a Szegedért is spanyol tréner felel, a közös nyelvet tehát – a szó szoros és átvitt értelmében is – velük sem árt megtalálni.
Az idő rövid, a tét nagy, ifjú titánnal kockáztatni vakmerőség, de az idő az öreg rókáknak se kedvez. Kérdés persze, kedvez-e egyáltalán valakinek.
