Hetényi Zoltán még májusban került kórházba agyvelő-gyulladással. Hónapokon át vívta tusáját a ritka betegséggel, a kálváriájáról csak augusztusban beszélt, akkor, amikor úgy tűnt, legyőzte a kórt. Újra edzésbe állt, s október elején már csak az volt kérdéses, mikor védhet ismét tétmérkőzésen. A visszatérés időpontja gyanúsan csúszott, most már tudjuk, miért. Kiújult a betegség, Hetényi Zoltán immár negyedik hete ismét kezelés alatt áll.
„Október elején elmentem az utolsó mr-vizsgálatra, amely alapján megkaphattam a játékengedélyem, és az volt az eredmény, hogy folyamatosan gyógyulok, húzódik vissza a gyulladás. Nagyjából egy hét volt hátra a visszatérésemig, jól éreztem magam, visszahíztam, a védés is ment, készültem az első meccsemre. Utolsó túrájára utazott a csapat nélkülem, amikor egy edzést követően ismét rosszul lettem. Szerencsére ezúttal nem olyan súlyos tünetekkel, mint az első alkalommal, végig tudatomnál voltam. Tudok enni is, le sem fogytam, nem vagyok ágyhoz kötve, nem akadályoznak semmilyen tevékenységben, de haza nem mehetek, a kórházból csak felügyelettel engednek ki. Amikor nem fáj a fejem, jó a közérzetem” – beszélt állapotáról a Jégkorongblognak.
A kapus azt is elárulta, az orvosok úgynevezett biopsziát végeztek rajta, azaz átfúrták a koponyáját – a gyulladás miatt altatás nélkül –, abban bízva, hogy az így vett minta elemzésével közelebb kerülnek a betegség okának feltárásához, s persze a gyógymódhoz.
A hátborzongató történetet Hetényi, amennyire lehet, öniróniával próbálja helyére tenni. „Remélem, hamarosan kiderül, mi okozza a betegségem. Lehet, hogy a végén még tankönyvi példa leszek. Mindig is különleges ember szerettem volna lenni, de nem ezen az áron.” Igaz, érthetően a keserűség is kihallatszik a szavaiból: „Jólesik minden biztatás, de sokszor jobb egyedül lennem, kizárni a külvilágot.”
Mi mást mondhatnánk, szeretnénk mégis minél előbb a társak között, a jégkorongpályán viszontlátni.
Noha helyben járásként is érzékelhetjük a magyar válogatott szereplését az A csoportos részvétel, tehát 2009 óta eltelt második vonalbeli, divízió I-es világbajnokságokon, az e heti edzőtábor a bizonyíték a fejlődésre. Rich Chernomaz szövetségi kapitány hatvan játékost hívott meg az edzőtáborba, közülük választotta ki a hét végi tornára benevezett huszonnyolcat. Tíz esztendeje még az is gondot okozott, ki üti meg azt a szintet, hogy be lehessen állítani a válogatott harmadik sorába. A szakvezető szerint alapvető fontosságú, hogy a csapat sebességét növelni kell. Válogatottunk sorrendben pénteken a dél-koreaiakkal, szombaton a lengyelekkel, vasárnap pedig az olaszokkal találkozik a káposztásmegyeri Jégpalotában. Az ázsiaiak éppen a 2013-as, hazai rendezésű vb-n törtek borsot az orrunk alá, a háromgólos vezetésről elvesztett meccsre is kenhetjük az elszalasztott feljutást, míg az olaszokkal szemben két, döntőnek beillő mérkőzést is elbuktunk hazai pályán: 2011-ben és 2013-ban. A lengyeleket sem szabad félvállról venni, a korábbi kétszeres olimpiai bajnok orosz Vjacseszlav Bikov vezérletével évről évre egyre jobbak, tavaly feljutottak a divízió I-be, jövőre ők rendezik a vb-t, amelyen az olaszokkal együtt ellenfeleink lesznek.
