Rajz Tamás, Attila bátyja – maga is egykori jégkorongozó, kapus – hétfőn utazott Magyarországra Csíkszeredáról, kedden az első útja Dunaújvárosba vezetett, hogy megtudja, mi okozta a fivére halálát. Tüdőembólia, amely mélyvénás trombózis miatt alakult ki, áll a zárójelentésben. Tamás állítja, öccsének nem volt semmilyen szervi elváltozása, paradox módon szerinte Attila azért halt meg, mert a jégkorong volt az élete.
„A legtöbb profi sportoló életében hatalmas törést jelent, amikor véget ér a pályafutása. Attila ezt a traumát igazából nem tudta feldolgozni. Abbahagyta a jégkorongot, mert úgy érezte, már nincs értelme szenvedni, aztán lelkesen újrakezdte, majd megint leállt, mert sohasem tudott kompromisszumot kötni, vagy teljes erőből csinált valamit, vagy sehogy. A nyáron például egy amatőr versenyen kerékpárral megkerülte a Balatont, de ott sem érte be az élménnyel, mindent kiadott magából. A hatalmas terheléssel járó élsport egyre kevésbé egészséges a szó eredeti értelmében, s aki szisztematikus levezetés helyett ekkora kilengéseknek teszi ki a szervezetét, az még növeli a kockázatot. Az jelent vigaszt, hogy Tilu ott és úgy halt meg, ahol és ahogy szeretett élni.”
Így igaz, Rajz Attila csupa szív játékos volt, mindig felszántotta a jeget, ennek köszönhetően lett magyar bajnok az Alba Volánnal és válogatott játékos. Soha senkitől és semmitől nem ijedt meg, emlékezetes, amikor az 1999. évi bajnoki döntőben nekiment a nála egy fejjel nagyobb Vargyas Lászlónak. Leszakadt a lépe, a társai szolidaritásból az ő 17-es mezszámát ragasztották a sisakjukra, majd amikor megnyerték a finálét, az első útjuk Attilához vezetett a kórházba.
Óhatatlanul sokan párhuzamot vonnak az ő és ifjabb Ocskay Gábor halálesete között. (Idősebb Ocskay Gábor nem is titkolja, hogy Rajz Attila tragédiája benne is felkavarta az emlékeket, álmatlanul töltötte a vasárnap éjszakát.) Rajz Tamás szerint csak a hirtelen halál nehezen feldolgozható, keserű élménye közös, más, így orvosi értelemben nincs hasonlóság.
Mégsem normális, hogy a családias magyar jégkorong egymást követő két évfolyamából – Ocskay Gábor 1975-ben, Rajz Attila 1976-ban született – egy-egy játékos, ráadásul hosszú éveken át két csapattárs fiatalon távozzon közülünk. Ennyire veszélyes lenne a hoki?
Utánanéztünk egy nemzetközi lajstromnak, amely az aktív játékosként elhunyt jégkorongozókat veszi számba. (A lista nyilván nem teljes, de nem szorítkozik a sportág centrumára, Észak-Amerikára, Ocskay Gábor is szerepel benne.) Nos, tizenhárom hokis halálát okozta infarktus vagy más szívprobléma. Ez egyfelől nyilván sok, másfelől viszont nem, hiszen csupán a jégkorong két legismertebb repülőgép-katasztrófájában – 1950-ben a VVSZ Moszkva (a CSZKA elődje), 2011-ben a jaroszlavli Lokomotyiv csapatát szállító gép zuhant le – 36-an vesztették életüket, az autós balesetek több tucatnyi áldozatáról nem is beszélve.
A civil világban összehasonlíthatatlanul nagyobb veszély leselkedik a sportolókra, mint a sportpályán. Mégis, arra nézve, hogy a sportágak között létezik-e veszélyességi sorrend, s ezen belül a jégkorong hol helyezhető el, doktor Sidó Zoltán kardiológustól kértünk útmutatást.
„Létezik sorrend, de ebben a jégkorong messze nem foglal el veszélyes helyet, nem gyakoriak a hirtelen halállal kapcsolatos esetek. A tüdőembólia sajnos végzetes lehet, ha kikezeletlen mélyvénás trombózis áll a hátterében. Késlekedés nélkül orvosi segítségre van szükség, de Rajz Attila esetében nem ismerem a pontos tüneteket, ezért nem szeretnék felelőtlenül állást foglalni. Ocskay Gábornak diagnosztizált szívbetegsége volt, el volt tiltva a sporttól, nem lett volna szabad visszatérnie a jégre. Ocskay és Rajz esete között ezért nem hogy nem érdemes, egyenesen tilos bármilyen párhuzamot vonni.”
