– Vasárnap kezdődik a magyar–horvát közös rendezésű Európa-bajnokság. Hogy érzi magát pár nappal az első meccs előtt? Mi várható még az utolsó héten a franciák elleni tesztmeccs mellett?
– Nagy izgalommal várom, hogy elkezdődjön az Európa-bajnokság. Az utolsó simításokat végezzük, pontosítunk minden apró részletet. A csapat összes tagján érezhető az izgalom, de emellett az edzésmunkára koncentrálunk.
– Mit vár magától, illetve a csapattól az Eb-n?
– Természetesen szeretnénk bizonyítani magunknak, családtagjainknak, szurkolóinknak és egész Magyarországnak. Nagyon fontos, hogy a csapat hasznára tudjak lenni, ha nem jönnek a gólok, akkor gólpasszokkal vagy csak „sima” mezőnymunkával. Azonban azt leszögezném: a csapat sikere elsődleges!
Mint a női kézilabda Európa-bajnokságot felvezető szerdai, győri sajtótájékoztatón elhangzott, a hivatalos célkitűzés az 1–6. hely valamelyike, de a hazai rendezésű tornán hatodik természetesen senki sem szeretne lenni.
– Méltán híres a győri utánpótlás, így nem véletlen, hogy az ország egész területéről megpróbálják a Rába partjára vinni a tehetségeket. Ön hogyan került Kazincbarcikáról Győrbe?
– Az én esetem pont nem jó példa, mert még óvodás voltam, amikor Győrbe költöztünk. Édesapám a városban kapott állást, így egyértelmű volt, hogy jön vele az egész család.
– Aki akár egyszer is látta Planéta Szimonettát, az tudja, hogy magasságával (198 centiméter magas) még a kézilabdás mezőnyből is kiemelkedik. Egyértelmű volt, hogy kézilabdázó lesz?
– Az iskolakezdéssel párhuzamosan kezdtem el kézilabdázni, és akkor még nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy ilyen magas leszek. Egyszerűen megtetszett a kézilabda, és utána már nem hagytam el a sportágat. Persze az teljesen érthető, hogyha valaki meglát, akkor arra gondol, hogy kosaras vagyok.
– A kézilabda világában nem titok, hogy atlétikaedzéseket is igénybe vesz fejlődése érdekében.
– Amikor még Konkoly Csaba volt az edzőm, akkor az ő tanácsára kezdtem el atlétikaedzésekre járni. Utólag be kell látnom, hogy ez nagyon jó ötlet volt. Azonban év közben a napi két edzés mellett nehéz összeegyeztetni ezt a két sportágat, így főleg nyáron szoktam atletizálni.
– Karl Erik Böhn 2011-ben – általános meglepetésre – meghívta a felnőtt válogatott keretébe, pedig akkor még többnyire az NB I/B-ben és a juniorbajnokságban játszott. Mit érzett ilyenkor egy, a felnőttkor küszöbét még át nem lépő játékos?
– Óriási megtiszteltetés volt, hogy már ilyen fiatalon a keret tagja lehettem. Csapattársaim kedvesen fogadtak, rendszeresen biztattak, de azt elárulhatom, hogy eléggé meg voltam szeppenve. Ezt azonban ellensúlyozta az a tény, hogy elmondhatatlanul boldog voltam, amikor a példaképeimmel tudtam edzeni.
– Nyáron „házon belül” váltott klubot (a győri klub – Róth Kálmán irányításával – Mosonmagyaróváron versenyezteti fiataljait – a szerk.), így ősszel már a Bajnokok Ligájában is pályára lépett. Milyen elvárásokkal kezdte a szezont, és mi valósult meg ebből?
– Eléggé kritikus vagyok magammal szemben, de ezzel párhuzamosan az elvárások is magasak. Úgy érzem, hogy még egyáltalán nem hoztam ki magamból a maximumot. Tudom, hogy vannak olyan területek, ahol fejlődnöm kell, és szerencsére ehhez Győrben minden feltétel adott. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a világ legjobb csapatának vagyok a tagja, és már abból is nagyon sokat tudok tanulni, hogy társaimat figyelem az edzésen.
– Poszttársa a világ egyik legjobb balkezes átlövője, a német válogatott Susan Müller. Milyen előnyei vannak annak, hogy fiatal játékosként egy sztár mellett pallérozódhat?
– Suzi nagyon technikás játékos, jól lő és jól is cselez. Sokat segít nekem az edzéseken például abban, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. Sajnos az ujjsérülése miatt az utóbbi időben nem tudtunk közösen edzeni.
– Nem mehetünk el amellett a szomorú tény mellett, hogy Eduarda Amorim a hétvégén súlyos sérülést szenvedett (a Győr kiválóságának egy felkészülési tornán szakadt el a keresztszalagja, legalább hat hónapot vesz igénybe a felépülése). Ön szerint hogyan lehet – ha egyáltalán lehet – pótolni brazil csapattársát?
– Dudát nagyon nehéz lesz pótolni, hiszen mind védekezésben, mind támadásban óriási szerepe van. Egyelőre ezen még nem gondolkodtam, de biztos vagyok benne, hogy edzőnk valami újjal meg fogja lepni az ellenfeleket. Természetesen mindenkire nagyobb feladat fog hárulni, de biztos vagyok abban, hogy így meg fogjuk tudni oldani hiányzóink (Katrine Lunde és Görbicz Anita babát vár, míg Orbán Adrienn térdsérülést szenvedett – a szerk.) pótlását.
