A mesteredző feldolgozta a szakításokat

A mesteredzőt elhagyta Cseh László, Bernek Péter és Kozma Dominik, de Risztov Éva a helyükre állt.

– Hogy van? A legtöbb edző nagyon nehezen tudja megemészteni, ha elveszíti a legfényesebb csillagait.
– Közel egy szezon alatt feldolgoztam az úszóim távozását. Ezért aztán nem járt nagy traumával a legújabb szakítás, a kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok, Szilágyi Liliána elvesztése. Szinte rutinfeladat volt kezelni a helyzetet.

– Nem akarta a Kőbánya SC-ben tartani Szilágyi Liliánát?
– Nem volt célom elveszíteni.

– Mi vezetett a szakításhoz? Ködös információk keringtek erről az interneten.
– Egyelőre nem vagyok hajlandó kiadni a titkainkat a sportolóról vagy a szüleiről. De mindennek eljön az ideje! Lehet, hogy nem én fogom elmondani, hanem majd az illető, ha úgy látja jónak. Nekem az a dolgom, hogy eddzem a versenyzőimet a legjobb tudásom szerint. Ha nem egyezik a módszerem a versenyzők elképzeléseivel, akkor lecserélnek. Az úszás többek között ebben is különbözik a többi sportágtól, például a labdajátékoktól. Nálunk nem az edzőt cserélik le az egyesületen belül, hanem a versenyző választ magának másik klubot, olyan körülményeket, ahol úgy gondolja, hogy jobb eredményeket tud elérni.

– Említettem, hogy féligazságok keringtek az interneten, többek között az is, hogy Szilágyi Liliána nem tudott felnőni Turi György maximalizmusához.
– Fejet hajtok az előtt, aki ezt nyilatkozta. Az állítás így igaz. Érdekes, hogy az édesapja, aki ma az edzője, egykor azzal keresett fel, hogy megalkuvás nélküli, kemény munka szükséges ahhoz, hogy jó eredményt érjen el a lánya. Így is lett, Liliána azóta többek között kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok.

– Már nem izgatja az a sok kritika, amit a versenyzők távozása után kapott?
– Már nem omlok össze. De tudja mit? Össze is omolhatnék, mert vannak irigyeim, akik két kézzel tapsolnának, hogy „na végre, a nagypofájú megkapta”.

– Kik irigykednek?
– Általában azok, akik ilyen eredményeket nem értek el, és most örülnek, hogy belém rúghatnak. Ha valaki kicsit körbenéz az interneten, látja, kire gondolok.

– A Széles Műhely Facebook-oldalára? Ott nem tapsikolnak az örömükben, ha önről van szó.
– Például rájuk. Mások animációs filmeket töltenek fel, de én ezzel nem foglalkozom, mert ha azt tenném, örömet szereznék nekik

– Mindig jellemző volt a megosztottság a magyar úszósportban?
– Mire gondol?

– A Kőbánya SC–Jövő SC, Széchy Tamás–Kiss László, Turi György–Széles Sándor kapcsolatra?
– Ezek nem ellenpólusok, hanem vetélytársak. Széchyt és Kiss Lacit nem hasonlítanám össze a Széles Sándor Műhely kontra Turi György kapcsolattal. A Széles Műhely a Facebookon nem Széles Sándor szakmai munkásságát takarja, hanem valakit, aki az ő nevét felhasználva ügyeskedik az interneten. Tudja mit? Nagyképű leszek! A sas nem vadászik légyre.

– Igaz, hogy egy iskolába járt Széles Sándorral?
– Igen, halálosan jó barátok voltunk, együtt buliztunk fiatalon, negyvenöt éve ismerjük egymást.

– Miért távolodtak el? Rivalizáltak, irigykedtek egymásra?
– Nem csúszott meg a kapcsolatunk. Lehet, hogy nem vagyunk igazi, mély barátok, de amikor igazán össze kell fogni, akkor össze tudunk fogni.

– Például?
– Többször is előfordult, hogy ő volt rosszabb passzban, és én próbáltam neki lelki támaszt nyújtani. Amikor én voltam mélyebben, ő segített. Amikor a pekingi olimpián Cseh Laci három ezüstöt nyert, és csak Phelps tudta megverni, akkor Gyurta Dani ötödik lett. Abban az időszakban én voltam az isten, a média a tenyerén hordozott. Akkor én adtam tanácsot Sanyinak. Aztán én is megéltem azt, hogy az élsportoló nem lehet mindig a topon. Minimális különbségek dönthetnek egy olimpián az ötödik és az első között. Mivel Sanyinak van olimpiai bajnok tanítványa, ő a number one az aktív magyar edzők között. Sajnos most már nem annyira aktív, de ez most nem tartozik ide.

– Akkor meg sem lepődött, amikor beállított Szilágyi Liliána a Széles-csoportból?
– Nem ő volt az egyetlen, Dara Eszter például a Jövő SC-ben kezdett, aztán Sanyinál folytatta, majd visszajött, később megint visszament Sanyihoz. Ilyenek előfordultak, ezért sem köpködünk egymásra. Nem az a célunk, hogy lejárassuk a másikat. Persze vannak, akik örülnének, ha őrült nagy ellenségek lennénk.

– Kik?
– A sikertelenek vagy a kevésbé sikeres edzők, akik a saját maguk sikertelenségét nem tudják megemészteni.

– Tavaly elvesztett három neves versenyzőt, Cseh Lászlót, Bernek Pétert és Kozma Dominikot, így ha nem lenne olimpiai bajnoka Risztov Éva személyében, akkor a jelenlegi mezőnyben milyen edzőnek számítana?
– Az 1995-ös úszóévadtól kezdve a Kőbánya SC-vel mi nyertük a hazai versenyeket a legkisebbektől az idősekig bezárólag. Visszakérdezek: a többi egyesület Cseh Laci, Bernek Péter vagy Kozma Dominik nélkül milyen eredményeket ért el?

– A külső szemlélő úgy látja, sok klub van, és viszonylag kevés eredményes versenyző. A klubok próbálják elszipkázni egymás elől az úszókat.
– Még csak azt sem mondom, hogy el akarnák szipkázni. Arról van szó, hogy hatalmas szükség van a versenyző eredményeire, ezért az úszók azt csinálnak, amit akarnak.

– Versenyzőuralom van?
– Igen! A kibic azt mondja, hogy ez így van rendjén, mert a versenyző viszi a bőrét a vásárra, de én konzervatív emberként nem gondolom, hogy jól van ez így. Egy egyesület, szakosztály, edző, éveket, sőt, évtizedeket belefeccöl egy sportolóba, aki aztán egy pillanatnyi ötlettől vezérelve felrúghatja a megállapodást.

– Nemcsak a sportoló, hanem a műhely, az egyesület is kap állami támogatást.
– Így van. A sportoló a váltásaival, a felelőtlen döntéseivel kihúzhatja a pénzt az egyesület zsebéből.

– A Kőbánya SC-ből elment három élversenyző, de jött egy olimpiai bajnok hosszútávúszó, Risztov Éva.
– Bernek, Cseh és Kozma egy éve ment el, a bajnok most csatlakozott hozzánk. Az eredményeket mindig utólag fizetik. Azaz Bernek, Cseh és Kozma 2014-es berlini Eb-eredményeiből még egy évig profitáltunk. A következő évben már nem.

– De a szövetség támogatja az olimpiai bajnok Risztov Éva felkészülését.
– Nem, utófinanszírozás van. A 2015-ös év eredményeiért, amit a sportoló a volt klubja színeiben ért el, még egy évig a korábbi egyesület kapja a pénzt. Aki átveszi a versenyzőt, annak meg kell előlegeznie a befektetést.

– Nem nyílnak meg a pénzcsapok?
– Nem! Miért nyílnának meg?!

– Szóval Cseh Laciék távozása miatt nincs elegendő forrás egy bajnok felkészítéséhez?
– Nincs rá fedezet. Valahonnan persze össze lehet tarhálni, de ez a kutya vacsorája Csak annyit kapunk, amennyit megtermelünk, előre „puszira”, bemondásra nincs támogatás.

– És ha egy őstehetségről, például Késely Ajnáról van szó?
– Ne rakjunk rá mázsás terhet, még akkor sem, ha tudjuk, hogy jobb időket úszik, mint annak idején Risztov, Kovács Ági vagy Egerszegi Krisztina.

– A határ a csillagos ég?
– Ezt ki ne mondja többet! Ez az általam legkevésbé szeretett egyesület szlogenje. Hagyjuk ezt, de nyugodtan leírhatja, hogy az a kolléga, aki itt nevelkedett versenyzőként, majd edzőt faragtam belőle, elvitte az egyik legtehetségesebb versenyzőmet és még harminc gyereket.

– Cseh Laci új edzőjével, Plagányi Zsolttal dolgozott együtt. Ez nem bántja annyira?
– Nagyon fáj, de próbáltam megérteni, hogy Laci szeretne olimpiai bajnok lenni, és úgy gondolta, új impulzusra van szüksége. Laci erősebb, boldogabb lett, megfiatalodva végzi a munkáját. Nem annak örülök, hogy elment, hanem annak, hogy elérheti azt az álmát. A kazanyi vb-szereplés azt súgja, hogy remélhetőleg Rióban is meg fogja csinálni. Kívánom neki, hogy sikerüljön, mert akkor lesz teljes a pályafutása. Aztán ha nem sikerül, és csak három ezüstöt hoz Rióból, akkor majd negyven-ötven éves korában, ha még élek, megbeszéljük, hogy „Gyuri bácsi, hát, mi a francnak kellett ez a cécó ”

– Elégtétel lenne?
– Nem, az lesz elégtétel, ha Laci olimpiai bajnokságot nyer. Új edzője, Plagányi Zsolt jó természetű, kellemes ember, ha ez kell ahhoz, hogy Lacika olimpiai bajnok legyen, akkor legyen így. Nem fognak megkövezni a Moszkva téren, amiért nem neveltem olimpiai bajnokot. Amit harmincvalahány év alatt letettem a magyar úszósport asztalára, azt nem sokan fogják felülmúlni. Szélesnek sikerült az olimpiai aranyérmével, Plagányinak vagy Shane Tusupnak sikerülhet Rióban, és ezek nagy dolgok. Egerszegi Krisztinának többször játszották a Himnuszt, és nem volt rossz érzés hallgatni, mint ahogy Kovács Áginál vagy Risztov Évánál sem, mert én is dolgoztam, és ott voltam velük. Risztovval hat évet dolgoztam, Széles fél évet. Én ezt elrendeztem magamban.

– Szereti, hogy cárnak hívják?
– Egyetlen ember hív annak, ez a nagy tudású Széles Sándor Műhely Facebook-oldalának szerkesztője. Ma már Brezsnyev-, Pinochet-képeket rak fel rólam ez a kedves illető A cár az e-mail címemből jött. Güttler Karcsiék fiatalabb korukban nagyon felnőttnek érezték magukat, elkezdtek engem magázni. Konzervatív ember lévén elmagyaráztam nekik, hogy nem a magázódástól lesznek felnőttek, hanem attól, ha megadják a kellő tiszteletet, ahogy az angol fociedzőknek is azt mondják a tanítványai, hogy „igen, uram!” azaz „yes, sir!”. Na, erre ezek elkezdtek szemtelenkedni, nagyuramoztak, főuramoztak, és ebből lett a cárúr. Karcsi cárúrnak hívott, ezzel cukkolt, akkor még nem is volt internet. Fogalmam sem volt az internet megjelenésekor, hogy mi lesz, ha a cár lesz az e-mail címem. A mostani generáció soha nem hívott így. Ők Gyuri bácsinak hívnak.

– Már egy év sincs hátra Rióig. Mivel lesz elégedett?
– Soha nem értékelem más edző, más beosztásban levő munkatárs munkáját, mert ez nem az én dolgom. Nekem az a feladatom, hogy hozzásegítsem Risztov Évát a lehető legjobb eredményekhez. Ebben benne van a legfényesebb érem is. Dolgoztam vele, ezért vállaltam a felkérést, tudom, hogy tizenegy hónap alatt elvégzi a munkát. Hét olimpián, Szöulban, Barcelonában, Atlantában, Sydneyben, Athénban, Pekingben és Londonban érmet nyertek a tanítványaim. Hatalmas érzés sütkérezni a dicsfényben, persze lehet, hogy ezúttal nem lesz érem, hacsak Évi nem hozza magát. A Jóisten segítsége is kell ehhez.

– Hívő?
– Igen, mindig mondtam, hogy a Jóisten döntetlenre játszik. Ha valakivel nagyon sok rossz történik, akkor utána biztos, hogy jobban alakul az élete. Én mindig Isten kegyeltje voltam. Nagyon nagy támogatás kell ehhez, hogy valaki ezt ilyen sokáig fenn tudja tartani. Most is azt érzem, hogy állom a pofonokat, és nem fogok mocskolódni, meg tudom mutatni még egyszer, utoljára.

– Utoljára?
– Igen. Nagybátyám, Peschka Vilmos jogfilozófus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja tanított az élet nagy igazságaira. Két-három évente egy-egy gondolattal látott el. Az egyik jellegzetes mondása az volt, hogy mindig tudni kell felállni az asztaltól. Tudnom kell azt, hogy meddig tart a küldetésem, és igenis, jöjjenek a nálam dinamikusabb fiatalok. Rió lesz az utolsó olimpiám. Jól van ez így.