A mester tépelődik, egyik kérdést teszi föl magának a másik után. „Tökéletesen megértem, hogy Laci az embertelen mennyiségű edzésmunkát a személyemmel azonosította, s amikor meglátott, egyből az úszásra asszociált rólam. Egyszerűen túl sok voltam már neki, új ingerekre, impulzusokra vágyott. S talán új edzésmódszerekre is? De milyenekre? Én csak magamat tudtam adni, azokat a módszereket, amelyek tizenhét évek keresztül Lacinak a sikereket jelentették. Ha neki valami más, valami új kell, hát sok szerencsét hozzá!”
Persze Cseh mindig is igényelte a törődést, miközben függetlenségre is vágyott Turitól. Meglehet, ezért vette zokon, hogy az edző nem kísérte el őt az augusztusi berlini Eb-re, inkább az ifjú reménységgel, Szilágyi Liliánával tartott a nankingi ifjúsági olimpiára. „Talán ez volt az utolsó előtti csepp a pohárban. Mert az utolsó nyilvánvalóan az, amikor pénteken látta Berneket a dohai világbajnoki dobogó tetején. Számomra napnál világosabb, hogy akkor fogalmazódott meg benne: ha másnak bejött a környezetváltozás, akkor neki is bele kell vágnia.”
Cseh László tehát Törökbálinton folytatja pályafutását, a nemrég épült, takaros önkormányzati sportkomplexumban, amely 25 méteres uszodával rendelkezik.
Edzője Plagányi Zsolt lesz, aki Lacinak hatéves korától hét éven át volt a mestere – az a Plagányi, aki Kovács Ágnest is felfedezte a Kőér utcában –, ha úgy tetszik, a nevelőedzője. A szakember a közelmúltig Érden volt edző, de onnan elküldték, és Törökbálinton alakított szakosztályt, amely hivatalosan még a gründolás fázisában van, ezért versenyzői papíron az Eger színeiben indultak a megmérettetéseken.
Nos, az örök nevelőedző most egy 29 éves világklasszist próbál meg hozzásegíteni nagy álma, az olimpiai bajnoki cím megszerzéséhez.
