Élete legjobb döntése volt otthagyni a sztáredzőt

Sikerrecept: aki úgy érzi, váltania kell, ne habozzon!

– Az mit is jelent?
– Azt, hogy bírom, és igényelem is a kemény és hosszú távú edzéseket. Az a terhelés, amelyet a Kőbánya SC-ben kaptam, nekem nem volt elég, éreztem, hogy több kell. Szomorú szívvel, de el kellett mennem a Kőér utcából, Turi Györgytől, és én ezt már Berlin előtt eldöntöttem.

– Persze úgy könnyű váltani, ha hívják az embert.
– Ez tévedés, engem senki sem hívott, úgy döntöttem a váltás mellett, hogy még nem is tudtam, hol fogok kikötni.  Az Európa-bajnokság után kerestem meg Nagy Petit. Korábban többször is együtt edzőtáboroztunk a BVSC-vel, láttam, milyen mennyiségeket úszik Kapás Boglárka, a tanítványa, s tudtam, nekem ez kell.

– Meg kell mondanom, már-már megható volt a nyilatkozata a vb-arany megszerzése után: minden addigi edzőjének, beleértve Turit is, megköszönte, hogy hozzásegítették a sikerhez. Ezt kommunikációs szakember tanácsolta önnek?
– Nem, szívből jött, a legőszintébben gondoltam. A Kőér utcában szerettették meg velem az úszást egészen kicsi koromban, Pecsics Zsuzsanna és Turi Varga Zsuzsanna – Turi György felesége –, aztán három évig Egresi János volt az edzőm, majd 2006 szeptembere óta Turi György.

– Turi hogyan fogadta a távozását?
– Rosszul. Neheztelt, de ez érthető. Én viszont elhatároztam, hogy távozom, mert nekem is csak egy életem, egy karrierem van, és éreztem, hogy Kőbányán megrekedtem. Volt rizikó a döntésemben, de belevágtam, mert bíztam Nagy Petiben és magamban. És ő pillanatok alatt helyrerakott, rendet tett a fejemben. Merthogy Berlin után alaposan megcsappant az önbizalmam. Itt, a Szőnyi úton családias a hangulat, örülünk egymás sikerének.

– Igaz, hogy kőbányás klubtársával, Kozma Dominikkel együtt határozták el a váltást?
– Igaz, csak ő az MTK-t választotta. Már általános iskolában, a Száva utcai suliban egy osztályba jártunk, aztán meg hatodiktól Kispesten, a Pannóniában; Doma ’91-es, én ’92-es vagyok, ő évvesztes. Szóval testi-lelki jó barátok vagyunk, mindent megbeszélünk, és most mindketten remekül érezzük magunkat az új klubunkban – bár én hivatalosan csak január elsejétől vagyok a BVSC-ben, mert december 31-én jár le a szerződésem. Egyébként már januárban el akartam menni, de a szerződésem visszatartott. Ha maradok, most biztosan nem vagyok világbajnok. Rájöttem, hogy Kőbányán kívül is van élet.

– Hogyan emlékszik vissza december 5-ére, arra a pénteki napra?
– Az biztos, hogy nem volt fekete péntek, sokkal inkább aranyos! Óriási motivációt jelentett számomra a válogatottunk két vérprofija, Hosszú Katinka és Gyurta Dániel. A délutánt Katka győzelme nyitotta 200 háton, világcsúccsal, majd Dani megnyerte a 200 mellet. Ezek után nem adhattam alább az aranyéremnél 400 méter gyorson, s utánam következett Katinka aznapi második győzelme 200 méter vegyesen, szintén világrekorddal. Felnézek rájuk, de nem bálványok, hanem hús-vér emberek – és hihetetlenül rendesek velünk, fiatalabbakkal.

– Számításaim szerint a magyar sport – nem az úszósport, hanem az egyetemes magyar sport – legeredményesebb napja volt ez a péntek.
– Igen, én is ezt hallottam. Hihetetlen, hogy ennek részese lehettem.

– Még valamit áruljon el! Péntek reggel a legjobb időt úszta a 400 méter gyors előfutamában, de azt nyilatkozta, a többiek biztosan tartalékoltak. Mégis bízott a győzelmében?
– Előzőleg meg se fordult a fejemben, hogy világbajnok lehetek, de kint már minden egyes mozdulatomon éreztem, hogy nagyon össze vagyok rakva. Olyan könnyen jött ki belőlem a 3:37 reggel, hogy éreztem, ebből bármi lehet délután. Az elmúlt évekhez képest sokkal jobban tudtam összpontosítani, szinte megszűnt számomra a külvilág.

– Ennyit jelent a környezetváltozás?
– Ennyit, de nem csak ez. Rengeteget segített Benyák András, a mentáltrénerem.

– Csak nem az a Benyák András, az egykori remek műugró? A margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda legendás figurája: bal kézben kávéspohár, a jobban cigi. Mármint a kapu előtt, odakint
– Ő az, bizony. Fantasztikusan megdolgozta az agyamat, neki is köszönhetem, hogy már tudok összpontosítani, hogy sokkal magabiztosabb lettem.

– Mivel teltek a napjai a vb-arany megszerzése óta?
– Betegeskedéssel. Mondjuk kihasználtam az időt, rengeteg videót elemeztem, kezdve Ian Thorpe sydney-i aranyérmes úszásától napjaink legjobb négyszázasáig, a kínai Szun Jangig. Nagyon készülök a kazáni világbajnokságra, nemcsak a medencében, hanem fejben is.

– Gondolom, abban egyetértünk, hogy az ön győzelme volt a dohai vb szenzációja. Mit szóltak hozzá a többiek, a legyőzöttek?
– Döbbenetet láttam a brit Guy, a szerb Stjepanovic és a többiek arcán. Nem akarták elhinni, hogy két testhosszal megvertem a mezőnyt. De aztán feloldódtak, és nagyon aranyosak voltak. Sportszerűen gratuláltak, lapogatták a hátamat.

– Reméljük, jól beléjük rögződött ez a mozdulatsor, hogy legközelebb már könnyebben menjen nekik