Két verziót tart elképzelhetőnek Fa Nándor egy héttel ezelőtti árboctörésével kapcsolatban, ami miatt Spirit of Hungary nevű hajójával, oldalán Perényi Péterrel kiállni kényszerült a Transat Jacques Vabre (TJV) kétszemélyes óceánátszelő vitorlásversenyből. Hazatérése után először állt élményeivel a sajtó rendelkezésére, amit az MNO természetesen kihasznált. De kezdjük az elején!
A két évtizede a leghosszabb transzatlanti, korábban a Kávé útja néven ismertté vált versenyen Észak-Franciaországból kihajózva a La Manche csatornán, dél-nyugati irányban vitorlázták volna át az óceánt, 5400 tengeri mérföldet megtéve a brazíliai Itajaí-ig.
– A hajónk áprilisban érkezett Barcelonába, ahol kicsit átépítettük. Az úgynevezett tuningmunka augusztusig zajlott, kiváló lehetőségeket kaptunk. Ezek után elvitorláztunk Gibraltárba alig pár hét, rekordidő alatt. Viszont Gibraltártól egészen a későbbi árbocvesztésig szembeszéllel vitorláztunk, ami olyan terhelést jelentett a hajónak másfél-két hónapig, amiből az derült ki számunkra, hogy a hajó felkészült a Le Havre-i rajtra. 40 fok fölötti dőlésszöget is produkáltunk a gyakorlás során.
A rajt után aztán olyan árapályáramlatokba kerültek, amelyekben helyismeretre lett volna szükség, nem volt elég csak a „szél szerint” vitorlázni, ahogy ők tették. Amikor aztán a kritikus bójáig elértek, és kezdődött egy nyugalmasabb szakasz, azt konstatálták, hogy stratégiai veszteség nélkül jöttek ki a dologból.
Azonban még induláskor benne volt a levegőben, hogy egy hatalmas ciklon fogja keresztezni a mezőny útját, ami 10 méteres hullámokat generál, és amit 50 csomós szél kísér. Aztán ahogy az idő haladt előre, kiderült, az előrejelzések alábecsülték az érkező szél erősségét, és a versenytársak, akiknek a helyzetleadás folyamatosan kötelező volt, egyszer csak sorra eltűntek a térképről.
– A francia vitorlázók egy vagy két kivételével, mint utóbb kiderült, körbevitorlázták a ciklont. Haladtunk tovább a szembeszéllel, rengeteg vitorlamunkánk és energiánk elment erre, és a hajónak is, de ekkor is állta a sarat. Mígnem elérkezett az a pillanat, amikor délnyugat felé, jó széllel, jó sebességgel haladva, az élen haladók mögött elvileg már igen kis különbséggel mentünk volna, de idáig már nem értünk el. Madeira fölött szép, napsütéses időben, kényelmes, gyors vitorlázás közepette éppen majszoltuk a finom, liofilizált ebédünket, amikor egy óriási reccsenést hallottunk.