Égi szerencse, hogy nem hittünk szerdán reggel azoknak a híreszteléseknek, amelyek szerint az úszószövetség rendkívüli elnökségi ülését követő sajtótájékoztatón már nem lesz jelen Gyárfás Tamás távozó elnök. Jelen volt. A szűk másfél órás kvázi beszélgetésen el-eleresztette magát a 67 éves sportvezető, a teremben helyet foglaló több tucat újságírót több alkalommal mosolyra fakasztotta, illetve nem kevésszer néztünk össze a meghökkentő szavakon, stíluson, ennek hatása alatt aligha lehetett bármit is reagálni vissza-visszatérő megszólítására: az újságírók mondják meg, mit kellett volna jobban csinálnia – illetve az újságírónak ez talán nem is dolga.
Gyárfásról sokszor nem is az árulja el a legtöbbet, amit mond, hanem amit és ahogyan mond. Visszahallgatva a sajtótájékoztató másfél órás hangfelvételét, ilyen gyöngyszemekre bukkanunk, hogy az úszószövetség elnöki tisztére esélyes Bienerth Gusztávot bár kitűnő embernek tartja, „nem az úszásban végzett tevékenysége alapján”. Aztán Seszták Miklós miniszterről, akiről szintén nem kevesen vélik, hogy a tárca és a nyári pesti úszó-vb mellé vállára veheti még a szövetség irányítását is, azt mondja, látja „a hozzáállását, a felkészültségét és az erejét, mert az is kell”. Mi mást jelenthetne ez, mint azt, hogy szerinte az elmozdíthatatlanság politikai faktora ma kulcstényező egy sportszövetség vezetésében – látjuk is rá a példákat, Kocsis Máté fideszes józsefvárosi polgármester, a kézilabda-szövetség eredmények szempontjából totálisan sikertelen elnöke pénteken évértékelő sajtótájékoztatóján rácáfolhat erre, ha akar.
Aztán jöttek az olyan, ingerküszöböt át nem lépő mondatok, hogy a Komjádiban lehetetlen lenne most egy sajtótájékoztató, mert nincs rá hely, bezzeg az úszószövetség kikaparta a gesztenyét a Margitszigeten egy emberléptékű székháznak Nos, ha komoly részigazságok vannak is abban, amiket Gyárfás a maga javára felsorol, azt továbbra sem bizonyította, hogy mindazok a javak, amelyeknek köszönhetően ma is a világ élvonalában van eredményességet tekintve a magyar úszósport, legfőképpen az ő érdemei.