A pozsonyi Tomásiková utca 30. szám alatt leparkolunk a Szlovák Labdarúgó-szövetség székházánál. Helyesebben csak leparkolnánk, mert nincs szabad hely. A biztonsági őrhöz fordulunk, ugyan engedjen be a sorompón túlra, de ő persze se angolul, se németül nem ért. Éppen feladjuk, egymás között magyarra váltva, amikor a középidős őr megszólal, s nyitja a sorompót: – Ott van egy hely, oda álljatok. – Majd mielőtt örömtüzet gyújtanánk, hozzáteszi: – Ha én beszélek magyarul, igazán ti is megtanulhatnátok szlovákul.
Eloldalgunk. Az épület bejárata előtt Végh Tiborba, a Dunaszerdahely elnökébe botlunk. Az örömteli találkozás azzal az előnnyel is jár, hogy az elnök rögvest jóváhagyja, amit hivatalos úton napokon keresztül nem tudtunk elérni, nevezetesen hogy interjút kérhessünk a DAC játékosaitól.
– Nyugodtan kérdezzétek Kalmár Zsoltot, elült körülötte a vihar – jegyzi meg arra utalva, hogy a februári DAC–Slovan mérkőzés után a szlovák sajtó a magyar válogatott középpályásra támadt, amiért kimondta, amit gondol. „Azért kaptunk ki, mert a bíró szlovák volt” – ebből a mondatból kerekedett kisebb botrány, nem pedig abból, hogy a játékvezető a Slovannak befújta a büntetőt, a DAC-nak viszont nem. Kalmár azért úszta meg a fegyelmi eljárást, mert egy tévéfelvétel felfedte, hogy a Slovan kapusa, Greif a következő szavakkal ünnepelte a csapata sikerét: „Betapostuk a magyarokat.” A két ügy szépen kioltotta egymást.
Tizenegykor kezdődik a sajtótájékoztató. Kettéválunk. Mialatt András Pavel Hapal szövetségi kapitányt hallgatja és faggatja, fotós kollégámmal átruccanunk a szomszédba, a Slovan edzőközpontjához, hátha belefutunk a pozsonyiak két magyar játékosába, Guzmics Richárdba és Holman Dávidba. A külcsínt tekintve kiáltó a különbség nem is a legjobb, hanem valamennyi magyar klubhoz képest. A füves előtérben a kis játszóteret véletlenül sem uniós előírások szerint építették, enyhén rozsdás a kerítés, a kapu szinte kidőlni készül a helyéből, rajta a „Behajtani tilos!” táblát legutóbb talán a csehszlovák korszakban mázolták át, s a funkciója is ehhez mérhető: háborítatlanul besétálhatunk. Körbenézünk, várnunk sem kell, elsőként éppen Guzmics jön ki a klubházból.