Szó nélkül mentek haza a székelyek

Az angolok egy hétre jöttek és hét-eggyel mentek – ezzel a bonmot-val búcsúztatták a magyarok 1954-ben a 6:3 budapesti „visszavágóján” 7:1-es vereséget szenvedő angol labdarúgókat.

A csíkszeredai jégkorongozók csak két napra jöttek Budapestre, s „kétszer héttel” távoztak. A magyar központú bajnokság, az Erste-liga döntőjének első mérkőzésén, kedden ugyanis 7-3-ra nyertek, másnap viszont 7-2-re kikaptak. A két találkozónak hasonló volt a koreo­gráfiája, viszonylag gyors ütésváltás után kedden a vendégek, szerdán viszont a fővárosiak kerültek nyomasztó fölénybe. Tegnapelőtt két és fél perc leforgása alatt négy gól esett, kettő-kettő után aztán, ahogy mondani szokás, már csak egy csapat volt a pályán.

A hokiban a meccsek a felek kézfogásával vagy „ökölpacsizással” végződnek, ám a vendégek szerdán nem tudták levezetni a feszültséget, egyik edzőjük sem jelent meg a sajtótájékoztatón. A súlyos vereségen felül ezt az indokolhatta, hogy a korábban kidőlt két játékosuk (Konsztantyin Panov, Fodor Csanád) után további két emberük sérült meg. Vagyim Krasznoszlobodcev „csak” meghúzódott, de Gecse Hugó térdsérülése súlyosnak tűnik.

Hozó Levente másodedző a Székelyhon.ro portálnak tegnap már nyilatkozott, méghozzá tárgyilagosan, ám nem árulta el, mi okozta a szerdai sértettséget. „A szombat esti mérkőzés előtt derül ki, hogy kinek milyen súlyos a sérülése, de a buszon, útban hazafelé minden sérült játékos azt mondta, hogy sérülten is kész pályára lépni. Győzni szeretnénk, telt házra számítunk” – fogalmazott.

„Úgy látszik, kellett egy meccs ahhoz, hogy a korábbi fordulatszámon pörögjünk – ezt már Fodor Szabolcs, az FTC vezetőedzője mondta. – Csíkba úgy készülünk, hogy ezt a meccset elfelejtjük a buszon, ugyanezt a mentalitást és játékot kell majd hoznunk, s akkor kint is lesz esélyünk.”

Innen, tehát összesítésben 1-1-ről folytatják szombaton.