Azt nem lehet mondani, hogy előzmény nélküli volt a madridi katasztrófa. Az egyik 24 éves. 1995 őszén, abban az évben, amikor pár hónappal korábban Louis van Gaal csikócsapata BL-t nyert, a sorozat rá következő csoportkörében az Ajax oda-vissza megverte a Real Madridot. A másik előzmény alig néhány napos.
Szombat éjjel fél tizenkettőkor, a Barcelonától elszenvedett újabb (1-0-s) vereség felett érzett elkeseredésében Julián Ruíz, az El Mundo kolumnistája már elbúcsúztatta a Madrid edzőjét Solari, ni un minuto más (Solari, egy percet se tovább) című publicisztikájában, amelynek lényege az volt, hogy az argentint azonnal ki kell rúgni, különben a csapat elbukja az Ajax elleni keddi BL-nyolcaddöntőt is.
Ruíz kolléga látnok volt.
A Madrid 117 éves fennállása – amelynek éppen tegnap „ünnepelte” az évfordulóját – legszégyenletesebb kudarcát szenvedte el a 4-1-es vereséggel, amelynek hőse Dusan Tadics volt. A 30 éves szerb előkészítette a marokkói Ziyech és a brazil Neres gólját – közben kétszer is bemutatta a Zidane-cselt –, majd ő maga rúgta a harmadikat, a koronát pedig Lasse Schöne tette fel a nagy műre fantasztikus szabadrúgásgóljával.
Ezekre csak a cserejátékos Asensiónak volt válasza. Közben már az első fél órában sírva ment le a pályáról a sérült Vázquez és Vinícius Junior – utóbbinak be is fejeződött a szezonja –, Kroos ismét pocsék volt – az első gólt ő „hozta össze” –, a Solari által érthetetlenül mellőzött Isco viszonya pedig olyannyira elmérgesedett a trénerrel, hogy nem is a csapatbusszal érkezett meg a kedd esti meccsre a Bernabéuba, hanem egyénileg, a saját kocsijával.
Solari sorsa természetesen megpecsételődött, nem az a kérdés, hogy kirúgják-e, hanem az, hogy mikor. Vétkei közül a legsúlyosabb az, hogy kiutálta a csapatból a három legtöbbet kereső kulcsjátékost, Bale-t, Iscót és Marcelót. Tegnap hajnali fél kettőig ülésezett a válságstáb a Bernabéuban, s a Marca szerint csak azért nem menesztették azonnal az argentint, mert házon belül nincs megfelelő edzői papírral rendelkező tréner.
