Szergej Rebrov szemlátomást roppant elégedetlen volt. Olykor a tenyerébe temette az arcát, máskor csak bosszúsan a levegőbe csapott – nem tetszett neki, amit látott. Egyedül ő nem adta jelét az ünneplésnek, mindenki más már a kezdés előtt a bajnoki címmel volt elfoglalva, harmincas számú fehér egyenpólóban melegítettek a játékosok, de még a gyúró és a technikai vezető is ilyenben feszített. Tény és való, mielőtt elkezdődött volna a Fradi és a Bp. Honvéd mérkőzése, már eldőlt, hogy a Ferencváros megnyerte a harmincadik bajnoki címét, tehát a csapat és a hívei okkal örülhettek.
Ezt annak köszönhették, hogy a Mol Vidi, amely matematikailag még behozhatta volna a zöld-fehéreket, csupán döntetlent játszott a Puskás Akadémiával, így ezt a minimális esélyt is elveszítette. Marko Nikolics, a Vidi vezetőedzője keserű szájízzel nyilatkozott, elsősorban nem a vetélytárs sikere miatt: „Ezen a mérkőzésen hiányzott valami speciális motiváció, ez nem vall profi hozzáállásra. Fölényben voltunk, de olyan volt, mintha barátságos meccset játszanánk, amelynek nincs tétje.”
Magyarán: a fehérvári játékosok már nem foglalkoztak matematikai eséllyel, beletörődtek, hogy csak másodikok lehetnek ebben a bajnokságban. Szergej Rebrov sem tűnt boldogabbnak, mint már szó volt róla, nem palástolta a meccs közben az elégedetlenségét. A Fradi ki is kapott, azaz bajnokveréssel avatták a bajnokot, mint ahogyan legutóbb, 2016-ban is vereséggel lett aranyérmes a csapat. Akkor a Debrecentől kapott ki abban a fordulóban, amelyben biztossá vált a címe. Most a Bp. Honvéd győzte le, és bár az edző valóban bosszankodott, a szurkolók nemigen bánták, hogy megszakadt a csapat sorozata: kedvenceik február 16. óta minden bajnoki meccsüket megnyerték, kivéve ezt, de ennek már nem volt jelentősége.
Fotó: Kurucz Árpád
„A fiúk a Vidi-meccs eredményének tudatában a kelleténél kicsit jobban megnyugodtak – állapította meg Rebrov, de természetesen nem volt engesztelhetetlen. – Ez talán normális, ha a csapat negyven perccel a kezdő sípszó előtt nyeri meg a bajnokságot. Erős mezőnyben végeztünk az élen, külön érdem, hogy nem kellett az utolsó percig izgulni az aranyéremért.”
