A Pesterzsébeti Jégcsarnoknak igazi retróhangulata van, de ha már egyszer feltámadt a ferencvárosi jégkorong, sokáig nem lehet halogatni a saját jégpálya felhúzását. Pláne, hogy végre ismét van ütőképes utánpótlás is; szép gesztusként a kicsik kísérték ki a nagyokat a jégre. „Több világsztár van közöttük” – jellemezte a tízéves hokipalántákat Kercsó Árpád hetvenévesen is a rá jellemző eltökéltséggel. A hazai szurkolók a nagyok között annak is örülnek, hogy újra bajnoki aranyérmes csapatuk van.
A csíkszeredaiak kockáztattak az ötödik mérkőzésre. Az előző meccsen betlizett, három potyagólt is beszedett Lundströmöt kihagyták, Onodi kezdett a kapuban. Továbbá lényegében két és fél sorral játszottak. A taktika csak részben vált be. Mert bár az első harmadot a vendégek irányították és a vezetést is megszerezték, a második húsz perc közepére látványosan kipukkadtak. A hazaiak nem játszottak igazán jól, ám úgy igen, ahogy Fodor Szabolcs vezetőedző jelmondatként még a nyáron megfogalmazta: keményen, Fradi-szívvel. A tanítványai fordítottak is 3-1-re, ami után a záró húsz perc már gálaelőadás volt, így végeredményben 5-2-re nyert az FTC.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Ezután olyan ünneplés vette kezdetét, amilyet a magyar jégpályákon már huszonkét éve nem láttak: legutóbb 1997-ben nyert bajnoki címet hokiban a Ferencváros. S mintha a régi idők bája tért volna vissza egy estére. „Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!” – énekelték a fradisták, majd „Indul a busz!” rigmussal bosszantották a csíkiakat.
Ám amikor a két csapat felsorakozott egymással szemben, a hazaiak zendítettek rá elismerésként: „Szereda! Szereda”; s mindezek betetőzéseként együtt énekelték el a székely himnuszt a tényleg maroknyi székellyel. Szívmelengető hokiünnep részesei lehettünk, amelynek – még a csíkiak is elismerik – idén megérdemelten zöld-fehér a tónusa.
