Babazsúr

Önmagában az ősiség, a 131 éves múlt, hogy valaha a futballtörténelem egyik legnagyobb hatású teoretikusa, Jimmy Hogan volt a csapat edzője, semmire sem garancia.

Szívszorító, amikor az ország második legpatinásabb klubjának futballcsapata, a 23-szoros bajnok kiesik az élvonalból. Persze önmagában az ősiség, a 131 éves múlt, hogy valaha a futballtörténelem egyik legnagyobb hatású teoretikusa, Jimmy Hogan volt a csapat edzője, semmire sem garancia. Vegyük például a földkerekség legelső, 1857-ben alapított futballklubját, a Sheffield FC-t, amely ez idő szerint az angol labdarúgás nyolcadik (!) vonalában szerénykedik…

Az MTK-t nem fenyegeti efféle veszély, mert a magyar futballnak nincsen nyolcadik vonala. Ám egy évtized leforgása alatt most már harmadszor alászállni az NB II-be sem leányálom. Igaz, 2012-ben és 2018-ban is azonnal sikerült visszakerülni, de hát erre sincs biztosíték, hiszen a Ferencváros három évig sínylődött a második vonal „börtönében”, mielőtt 2009-ben megkapta a „szabadulólevelét”.

Sokan még mindig nem hiszik el, hogy kiesett a csapat. Szerintem ­Deutsch Tamás sem. Hiszen tavaly november 16-án, amikor a klub a harmadik helyen állva a 130. születésnapját ünnepelte, a klubelnök így fogalmazott. „Most már szeretnénk, ha lehetőség lenne a nemzetközi kupaszereplésre is (…). A szezon elején abban bíztunk, hogy bent leszünk az első nyolcban, de most már szeretnénk ott lenni az első hatban.” Aztán jöttek a vereségek, és március 10-én felállították Feczkó Tamás edzőt, bár még akkor is a 7. helyen állt a gárda, ugyanúgy hatpontnyira a dobogótól, mint a kieső helytől. Az utód, Lucsánszky Tamás ereiben kék-fehér vér folyik: amikor már a kiesőzóna közelébe sodródott a csapat, ki is jelentette, belehalna a kiesésbe. Reméljük, nem értette szó szerint a fogadalmat, mert akkor már nem lenne az élők sorában. Irányításával nyolc vereség és egy győzelem volt az MTK mérlege.

A bennfentesekkel beszélgetve riasztó kép bontakozik ki. Lucsánszky már korábban is figyelmeztetett: a csapat akkor sem játszott jól, amikor dobogóközelben tanyázott, csak az eredmények szerencsés alakulása elfedte a gondokat. Amikor pedig elkezdett pörögni a negatív spirál, már minden összeesküdött Kantáék ellen. Sérülések, tömeges megbetegedések, bírói tévedések, kapufáról kifelé pattanó labdák, elhibázott büntető – minden pénzfeldobásnál írás jött ki, jóllehet ugyanakkora esélye volt a fejnek is.

Pedig az írás már ősszel ott volt a falon, mint a bibliai babiloni király udvarában, csak nem akadt egy Dániel az Új Hidegkuti Nándor Stadionban, aki megfejtette volna. Mert ha van, aki megérti – „Isten megszámlálta királyságod napjait, és véget vet annak” –, akkor talán időben észbe kap vezető, sportigazgató, edző, játékos. Utólag mindenki okos. Hiba volt elküldeni Feczkót. Annyiban feltétlenül, hogy – állítólag – a menesztett edző nem éppen fair nexust ápolt eltávolítása után is egyik-másik kedvenc játékosával, akik talán nem is feszültek meg a győzelemért. Persze lehet, hogy ez csak pletyka. Az viszont nem, hogy a Sándor Károly Akadémia most is ontja a tehetségeket. Az Írországban parádés Eb-ötödik helyet szerző ­U17-es válogatott négy kulcsjátékosa – Balogh Botond, Kata Mihály, ­Kosznovszky Márk és Zuigeber Ákos – MTK-nevelés. A jövő tehát biztató, csakhogy a futballban is igaz Tartakowernek, a századelő sakkzsenijének bonmot-ja: „Az istenek sajnos beszúrták a megnyitás és a végjáték közé a középjátékot.”

Hát igen, a játék… Az MTK hagyományosan játssza a futballt. Illetve, ma már csak játszogatja. Olyan aranyos kis zsúrfiúk fociját. Ritkán faultolnak – azért volt sokkoló vasárnap Kanta József durva belemenése –, nem nagyon feszülnek meg a pályán, hiányzik belőlük a gyilkos ösztön.

Aztán meg sírva fakadnak, amikor Andó-Szabó lefújja a meccset, és várja őket az NB II.

Az európai kupaporond helyett.