Óriási világcsúccsal nyert aranyérmet Milák Kristóf

Az aranyéremre számítottunk, de a világcsúcsra nem. Csakhogy Milák Kristóf nem ismeri a lehetetlent. A Honvéd 19 éves extraklasszisa 1:50.73 perces világcsúccsal nyerte Kvangdzsuban, a vizes világbajnokságon a 200 méter pillangót, Michael Phelps emblematikus rekordját átadta a múltnak, elsőként úszott 1:51 perc alatt, és egy csapásra a világmédia érdeklődésének középpontjába került. A szomszéd uszodában hölgypólósaink 16-10-re elvesztették a spanyolok elleni elődöntőt, de a bronzérem még elérhető.

A Honvéd pillangózóklasszisa tönkreverte a mezőnyt a dél-koreai világbajnokságon Fotó: MTI/Kovács Tamás

Messziről úgy tűnik, Milák Kristóf idegei drótkötélből vannak, de lehet, hogy ez csak a látszat. Mindenesetre a legjobb reakcióidővel vetette magát a vízbe a 200 méter pillangó döntőjében a középső, négyes pályán. Mellette a dél-afrikai Chad le Clos szokásához híven bekezdett, de éreztük, hogy valami van a levegőben, mert Kristóf 24.66-os első ötvenével szorosan ott volt a nyakán. Sőt száznál már elsőnek fordult (52.88), és onnan kezdve mintha más dimenzióba került volna. Csapásról csapásra növelte előnyét, 150-nél (1:21.56) már két testhossz volt a fór, végül három testhosszt vert az ezüstérmes japán Daija Szetóra. A célban megfordult, ahogy szokta, széttárta a karjait, majd amikor kilépett a vízből, meg is hajolt, mint egy sztár az előadás végén.

Az is. Sztár. És még csak 19 éves!

A Honvéd pillangózóklasszisa tönkreverte a mezőnyt a dél-koreai világbajnokságon
Fotó: MTI/Kovács Tamás

A vegyes zónában egy amerikai tévének és két tucat külföldi újságírónak nyilatkozott. Egyelőre még magyarul, Csurka Gergely sajtófőnök segítségével.

– Jó kedvvel álltam rajthoz, nem görcsöltem rá semmire, az időeredményre, csak úsztam, és meg akartam nyerni, legyen egy aranyérmem is – mondta a Honvéd büszkesége. – Tökéletes úszás volt-e? Ezt nem merem mondani, a fal nem jött ki jól az első fordulómnál, az ilyen hajlított kezes volt, azt elrontottam, a többire meg nem emlékszem. A sebességgel, a tempószámmal, a ritmussal nem volt gond. Nem éreztem, hogy világcsúcs lesz, százötvennél azt sem tudtam, hol vagyok, azt hittem, hogy a többiek ott vannak a s…ggemben. A közönség moraját azért hallottam a végén, 1:51.3 körüli időre saccoltam. Hogy életem eddigi legklasszabb napja volt? Nem. Ugye, most irigyeltek? (mosoly) A tokiói olimpián még magabiztosabban fogok odaállni, mert most már tudom, hogy mit hogyan kell csinálni. A vízben a többiek gratuláltak, és azt mondták, hogy egy beteg állat vagyok. (újabb mosoly) Nagyon büszke vagyok rá, hogy Michael Phelps világcsúcsát döntöttem meg, ennél értékesebb világcsúcs nem létezik.

A sportág legnagyobb tekintélyű szakírója, a brit Craig Lord Milák gyerekkoráról érdeklődött. „Tizennégy évesen tértem át a pillangóra, addig a hátúszással próbálkoztam, mert túl gyenge voltam. Az első televíziós úszóélményem a londoni olimpia volt, természetesen Michael Phelps úszása, erről videókat is nézegettem, elsősorban a technikáját kutattam, de olyan gyenge minőségű felvételek voltak, hogy nem sok hasznát vettem. Meglepett-e a világcsúcsom? Nos, azt mondják, hogy az igazán jó sportolók képesek önmagukat is meglepni. Ma sikerült mindent kikapcsolnom, az úszás volt a legutolsó dolog, ami a fejemben járt.” Slusszpoénként Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke adta át Miláknak az aranyérmet.

Itt egymás mellett a dobogósok, de a medencében még az ezüstérmes is fényévekkel maradt le a Honvéd klasszisától
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Milák földöntúli úszása árnyékában minden eltörpült. De azért nagyon örültünk annak, hogy Németh Nándor 48.29 másodperces idővel a hetedik helyen bejutott a 100 méter gyors döntőjébe, ahogy Kapás Boglárka (3.) és Szilágyi Liliána (4.) is 200 méter pillangón 2:07.33-mal, illetve 2:07.83-mal. Végül a hideg zuhany: amilyen jól úszott Cseh László reggel a 200 méter vegyes előfutamában – onnan a legjobb idővel, 1:57.79 perccel kvalifikált –, olyan fáradtan a középdöntőben és 1:58.17-es eredménnyel csak tizedik lett, kiesett.

– A tokiói olimpia? Ugyan, most még a száz pillangó versenyéig sem tudok előre tekinteni. Elfogyott az erőm a végére – mondta.

Úszás, világbajnokok, 200 m férfi pillangó: Milák Kristóf 1:50.73 perc, világcsúcs; 800 m férfi gyors: Gregorio Paltrinieri (olasz) 7:39.27 perc, Euró­pa-csúcs; 200 m női gyors: Federica Pellegrini (olasz) 1:54.22 perc; 50 m férfi mell: Adam Peaty (brit) 26.06 mp; 4×100 m mixed vegyes váltó: Ausztrália 3:39.08 perc.

Ledöntött a lábunkról a „spanyolnátha”

Készült már kellemesebb előjelekkel is magyar női vízilabda-válogatott világbajnoki elődöntőre, mint tegnap, a spanyolok ellen; az ibériaiak ellen még soha, semmilyen nagy versenyen nem sikerült ki-ki meccset nyerni! Bizakodtunk, hogy talán majd most… Sajnos 2-0-ra elmentek Miki Oca edző – az atlantai olimpiai bajnok – tanítványai, de ekkor még Keszthelyi – ez volt a századik vb-találata! – és a balkezes Leimeter góljaival egyenlítettünk. Aztán kezdett kinyílni az olló, és a vége 16-10 lett, egyelőre tehát nincs tokiói kvóta, pénteken tíz órakor (magyar idő szerint) Ausztráliával játszunk a bronzéremért. Tegyük a szívünkre a kezünket: ettől a csapattól ez a csúcsok csúcsa. Keszthelyi Rita csapatkapitány nyilatkozata könnyekbe fulladt: „A meccs eleje nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, jó lett volna, ha végre a spanyolok szaladnak az eredmény után, és nem mi. Nem mindegy, hogy mivel megyünk haza, csak egy kabalafigurával vagy egy éremmel. Nekem már van egy, azt nagyon szeretem, sokat jelent. És ez a csapat, az én csapatom megérdemli a bronzérmet is.”

Vb-elődöntő: Spanyolország–Magyarország 16-10 (5-3, 5-5, 4-1, 2-1). Góldo­bóink: Leimeter 4, Keszthelyi és Gurisatti 2-2, Parkes és Gyöngyössy 1-1; Egyesült Államok–Ausztrália 7-2.

Teljes tanácstalanság a magyar oldalon
Fotó: MTI/Kovács Tamás