Messziről úgy tűnik, Milák Kristóf idegei drótkötélből vannak, de lehet, hogy ez csak a látszat. Mindenesetre a legjobb reakcióidővel vetette magát a vízbe a 200 méter pillangó döntőjében a középső, négyes pályán. Mellette a dél-afrikai Chad le Clos szokásához híven bekezdett, de éreztük, hogy valami van a levegőben, mert Kristóf 24.66-os első ötvenével szorosan ott volt a nyakán. Sőt száznál már elsőnek fordult (52.88), és onnan kezdve mintha más dimenzióba került volna. Csapásról csapásra növelte előnyét, 150-nél (1:21.56) már két testhossz volt a fór, végül három testhosszt vert az ezüstérmes japán Daija Szetóra. A célban megfordult, ahogy szokta, széttárta a karjait, majd amikor kilépett a vízből, meg is hajolt, mint egy sztár az előadás végén.
Az is. Sztár. És még csak 19 éves!
Fotó: MTI/Kovács Tamás
A vegyes zónában egy amerikai tévének és két tucat külföldi újságírónak nyilatkozott. Egyelőre még magyarul, Csurka Gergely sajtófőnök segítségével.
– Jó kedvvel álltam rajthoz, nem görcsöltem rá semmire, az időeredményre, csak úsztam, és meg akartam nyerni, legyen egy aranyérmem is – mondta a Honvéd büszkesége. – Tökéletes úszás volt-e? Ezt nem merem mondani, a fal nem jött ki jól az első fordulómnál, az ilyen hajlított kezes volt, azt elrontottam, a többire meg nem emlékszem. A sebességgel, a tempószámmal, a ritmussal nem volt gond. Nem éreztem, hogy világcsúcs lesz, százötvennél azt sem tudtam, hol vagyok, azt hittem, hogy a többiek ott vannak a s…ggemben. A közönség moraját azért hallottam a végén, 1:51.3 körüli időre saccoltam. Hogy életem eddigi legklasszabb napja volt? Nem. Ugye, most irigyeltek? (mosoly) A tokiói olimpián még magabiztosabban fogok odaállni, mert most már tudom, hogy mit hogyan kell csinálni. A vízben a többiek gratuláltak, és azt mondták, hogy egy beteg állat vagyok. (újabb mosoly) Nagyon büszke vagyok rá, hogy Michael Phelps világcsúcsát döntöttem meg, ennél értékesebb világcsúcs nem létezik.
A sportág legnagyobb tekintélyű szakírója, a brit Craig Lord Milák gyerekkoráról érdeklődött. „Tizennégy évesen tértem át a pillangóra, addig a hátúszással próbálkoztam, mert túl gyenge voltam. Az első televíziós úszóélményem a londoni olimpia volt, természetesen Michael Phelps úszása, erről videókat is nézegettem, elsősorban a technikáját kutattam, de olyan gyenge minőségű felvételek voltak, hogy nem sok hasznát vettem. Meglepett-e a világcsúcsom? Nos, azt mondják, hogy az igazán jó sportolók képesek önmagukat is meglepni. Ma sikerült mindent kikapcsolnom, az úszás volt a legutolsó dolog, ami a fejemben járt.” Slusszpoénként Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke adta át Miláknak az aranyérmet.
